BH 1997.8.410 A perbíróságnak - és nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak - van hatásköre a felszámoló ellen arra hivatkozással előterjesztett kártérítési igény elbírálására is, hogy a felszámolási eljárásban megítélt munkabér-követelést késedelmesen fizette meg, és ezzel kárt okozott [Ptk. 339. §, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. §, 54. §, 57. § (2) bek.].

Az adós gazdálkodó szervezet felszámolása iránt folyamatban lévő, a Cégközlöny 1992. június 25-i számában közzétett eljárás keretében az első fokon eljárt bíróság az 58. sorszámú végzésével elutasította a hitelező által a felszámoló mulasztása miatti, 46 566 Ft kártérítés megfizetésére irányuló kifogást. Határozatát azzal indokolta, hogy a hitelező kifogása nem alapos, mert az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 54. §-ában foglaltak alapján a felszámoló a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel, s a kártérítési igény elbírálása nem a felszámolási eljárást foganatosító, hanem az általános hatáskörű bíróság elé tartozik. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését (megváltoztatását), és a kifogásának helyt adó döntés hozatalát kérte. Fellebbezése indokolásában előadta, hogy a felszámoló a Legfelsőbb Bíróság jogerős végzésében foglaltaknak késedelmesen tett eleget, 150 000 Ft összegű hitelezői követelését csak a határozat kézhezvételétől számított egy év eltelte után egyenlítette ki. A hitelező azonban a jogerős bírósági határozat birtokában elmaradt munkabére kifizetésével számolva, a már megkezdett lakásfelújítási finanszírozására kölcsönt vett fel. Annak kamatát jelölte meg felmerült káraként.

A hitelező álláspontja az, hogy a fentiek következtében benyújtott kifogását elutasító elsőfokú határozat több okból sem felel meg a Cstv.-ben foglaltaknak. Egyrészt a felszámoló károkozó magatartása a Ptk. 339. §-ába ütközik, amelynek megsértése miatt úgy vélte a hitelező, hogy a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen élt kifogással. Mivel a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése alapján a felszámolás kezdő időpontjától az adós vagyonával kapcsolatos jogcselekményeket csak a felszámoló tehet, nem is fordulhatott a hitelező más ellen a kifogásával. Nem tartotta helyesnek a hitelező az elsőfokú bíróságnak a Cstv. 54. §-ára vonatkozó értelmezését sem, mert véleménye az, hogy akkor lehet a felszámoló ellen kártérítési igénnyel fellépni, ha az nem a leggazdaságosabban és leggondosabban jár el, s ezzel valakinek kárt okoz; ez fordulhat elő, ha a felszámoló költséges és felesleges kiadásokkal végzi el a felszámolást, és ezért nem tudja a hitelezői igényeket kielégíteni. Megismételte a fél, hogy kárigényét a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontjában megjelölt kártérítési kötelezettségek közé mint "felszámolói" költségek közé kéri besorolni. Nézete az, ha igényét a Cstv. 54. §-a alapján kell elbírálni, akkor a törvény 57. §-a (2) bekezdésének c) pontjában felsorolt kártérítésekre egyetlen esetben sem kerülhetne sor.

A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.

A fellebbezés nem alapos.