BH 1996.6.292 A jogos védelem esetében a szükségesség és az arányosság megítélésénél a jogtalanul támadó valóságos szándékára a megtámadott az objektív tények és a külső megjelenési formák alapján következtethet, ezért a támadó részéről az ölésre irányuló szándék közlése, majd a megtámadott nyakának megszorításával történő fojtogatása közben a támadónak a megölése nem értékelhető az elhárításhoz szükséges mérték túllépéseként, így a jogos védelem címén történő felmentés indokolt [Btk. 29. §, 166. § (1) bek., Be. 214. § (3) bek. c) pont].

A megyei bíróság a vádlottat az emberölés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.

A tényállás szerint a 72 éves vádlott egyetemet végzett, tanársegédként dolgozott, majd mint az egyetem könyvtárának a vezetője ment nyugdíjba. A vádlottnak a községben hétvégi háza van, amely a falutól kb. 3 km-re, az autóbuszmegállótól kb. 1/2 órányi járásra van. A legközelebbi nyaraló kb. 300 méterre helyezkedik el. A vidék ősszel - amikor már lezárták a hétvégi házakat - elhagyatott. A vádlott rendszeresen járt ki a nyaralójába, amely körbe volt kerítve, vasrácsos kapubejárata volt.

A vádlott 1993. október 12-én reggel kiment a házába, déli 12 órakor a ház emeletén levő nappali szoba asztalánál ült le ebédelni. A vádlott - a szokásának megfelelően - a nyaraló bejárati kapuját és a ház alsó szintjének garázsajtaját nyitva hagyta.

A vádlott arra lett figyelmes, hogy a szobaajtóban megjelent egy számára ismeretlen, nem túl biztató megjelenésű személy - a sértett - ittas állapotban. A sértett - aki 26 évvel fiatalabb volt a vádlottnál - beszélgetés során eléggé csapongó módon tett olyan kijelentéseket, hogy ő börtönviselt, jelenleg munkanélküli, majd többször megkérdezte a vádlottól: nem fél-e egyedül, nem fél-e, hogy megölik, akár ő is megölhetné vagy felgyújthatná a házat. Ezek a fenyegetőnek hangzó kijelentések és kérdések ekkor még nem keltettek különösebb ijedelmet a vádlottban. A vádlottnak terhes volt a sértett viselkedése és közölte, hogy ebédelni szeretne, hagyja magára. Többszöri erre utaló megjegyzése után a sértett végre mondta, hogy lemegy, de felszólította a vádlottat, hogy kísérje le.

Ezt követően a nyitott garázsajtó előtt a sértett nem akart távozni a vádlott erélyesebb felszólítása ellenére sem, sőt közölte, hogy négyszemközt akar vele beszélni, menjenek vissza. A vádlott mondta, hogy ott lenn közölje a mondanivalóját. A sértett erre belépett a garázsajtón, leemelt a szerszámok közül egy vasvillát, azt a vádlottra tartotta, és most már valóban fenyegető hangon rászólt: "indíts fel az emeletre". Ekkor a vádlott valóban megijedt, a vasvillát olyan veszélyes eszköznek tartotta, hogy az az ellen való védekezés reménytelen, ezért elindult a lépcsőn felfelé, követte őt a sértett, aki a vasvillát visszatette a helyére, és ezt a vádlott is észlelte, amikor visszapillantott. Ezután újból felértek a szobába, a vádlott beljebb ment, a sértett az ajtó közelében helyezkedett el, elzárva a vádlott elől a menekülés egyetlen lehetőségét.

Ekkor a sértett a korábbitól eltérő hangnemet ütött meg, most már határozottabban és erélyesebben beszélt a vádlottal, pénzt követelt, mire a vádlott a táskájából kivette a nála levő 1200 forintot és az asztalra tette.

A sértett egyre agresszívebb lett, megkérdezte a vádlottól: volt-e katona és a rendfokozatát, és amikor a vádlott közölte, hogy a fronton hadapródőrmester volt, a sértett dühös lett, és egy esetben pofon ütötte a vádlottat azzal a kijelentéssel, hogy "azok a gazemberek", "a többit már kinyírtam, most te következel". A sértett több pofont is adott a vádlottnak, majd az asztalon levő kést - amivel a vádlott korábban evett - kidobta a nyitott teraszajtón azzal a megjegyzéssel, hogy most már nincs mivel védekeznie. A vádlott úgy érezte, az élete veszélyben van, és a menekülés egyetlen útját az ajtónál a sértett elállta, az ablakból való kiugrást - 2 méteres magasságból - pedig korára figyelemmel nem merte vállalni.

Ekkor jutott eszébe, hogy a tőrkése az ágyának a párnája alatt van. Hátralépett és kivette. Ezután a késsel a kezében hadonászott, kaszált a sértett felé, hogy a további pofonokat elkerülje. A közepesnél kisebb erejű szúrások elérték a sértettet, a mellén, karján megsebezték, sőt a bal hónaljárokban is keletkezett egy már súlyosabb sérülés. A sértett ennek ellenére nem hátrált, hanem megfogta a vádlott kést tartó kezét, és azt a kijelentést tette: "Innen élve nem mész ki", és két kézzel megfogva a vádlott nyakát, közepes erővel fojtogatni kezdte. Ekkor a vádlottban végképp tudatosult: ha nem tud kimenekülni, a sértett megöli.

A vádlott ekkor a sértett két karja között benyúlt a késsel a sértett nyakához, és egymást követően két alkalommal közepes erővel megszúrta. A nyaki sérülések olyan súlyosak voltak, hogy a sértett összeesett, ezután már sem támadásra, sem védekezésre nem volt képes, és rövid időn belül meghalt.

A vádlott látta, hogy az előtérben összeeső és erősen vérző sértett már nem él. Ezután elment a közelben dolgozó ismerőséhez, hogy őt kocsival vigye be a rendőrkapitányságra, mert megölt valakit. Miután ez megtörtént, a vádlott bejelentette a történteket a rendőrségen.

A sértett boncolása során mintegy tíz rendbeli külsérelmi nyomot észleltek. A sértett halálát a jobb oldali fejverőér és nyaki gyűjtőér sérülését követő heveny vérvesztés, kivérzéses sokk, valamint a vérbelehelés együttes hatásaként fellépett légzési és keringési elégtelenség okozta. Halála a nyaki nagyér sérülése után perceken belül bekövetkezett. A sértett halála időpontjában közepes alkoholos befolyásoltság alatt állott.

A vádlott mozgáskorlátozott, teljes gerincmeszesedésben, a nagyízületek funkciózavarában - amely az oldalirányú mozgásra való képtelenséget jelenti - szenved.