BH 2004.1.12 A rendes jogorvoslat igénybevételének elmulasztása mint a hatóság kártérítési felelősségét kizáró károsulti önhiba nem jöhet szóba, ha a károsult a kárt az államigazgatási határozat megfellebbezésével nem háríthatta volna el [Ptk. 349. § (1) bek., 1993. évi III. tv.].

Az elsőfokú bíróság a városi önkormányzat I. r. alperest a felperesek keresetlevél benyújtásától számított 5 éven belül keletkezett kárai megtérítésére kötelezte a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján. Az I. r. alperessel szemben a keresetet a korábban bekövetkezett károk megtérítésére irányuló részében, a II. r. városgondnokság alperes ellen indított keresetet pedig - kártérítési felelősség hiányában - egészében elutasította. Az elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az I. r. alperes fellebbezése folytán bírálta el és azt helyes indokainál fogva helybenhagyta.

A jogerős döntés indokai a következők voltak.

Az átmeneti segély folyósításának feltételeit a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló - az I. r. alperes kártérítési kötelezettsége keletkezésének idejében hatályban volt - 1993. évi III. tv. és az I. r. alperes 28/1993. (VIII. 25.) Önkormányzati rendelete határozták meg. Az I. r. alperes a segély folyósítását ezekben a jogszabályokban nem szereplő feltételhez kötötte; nevezetesen ahhoz, hogy a kérelmező meghatározott ideig önkéntes társadalmi munkát végezzen, és ennek megtörténtét a segélykérelmet elbíráló közigazgatási szervnél igazolja. A felperesek kára a díjazás nélkül végzett munkájuknak a minimálbér alapulvételével kiszámított ellenértéke. A szociális segély iránti kérelmek elbírálása és folyósítása a közhatalom gyakorlásával kifejtett szervező-intézkedő tevékenység. Az I. r. alperes kártérítési felelősségére ezért a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésének a rendelkezései az irányadóak. Minthogy a perbeli időszakban hatályban volt fentebb említett jogszabályok nem tették lehetővé az ingyenes munkavégzés előírását az átmeneti segély folyósításának feltételéül, az I. r. alperes eljárása jogellenes, és felróható volt, ezért a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján őt kártérítési felelősség terheli.

A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Azzal érvelt, hogy nem valósult meg a kártérítési felelősségnek a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében megszabott az a feltétele, hogy a károsultnak a kár elhárítását a rendes jogorvoslati lehetőség igénybevételével meg kell kísérelnie. Előadta, hogy a segély megállapítása és folyósítása tárgyában minden esetben határozatot hozott, a határozatok utalást tartalmaztak "a társadalmi munka meglétére, illetve hiányára", a felpereseknek ezért a határozatokat a közigazgatási hivatalnál meg kellett volna fellebbezniük. A fellebbezési lehetőséggel a felperesek nem éltek, ezzel a rendes jogorvoslati lehetőségüket mulasztották el. A rendes jogorvoslati lehetőség elmulasztása pedig a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése értelmében a hatóság kártérítési felelősségét kizárja.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.