BH 2002.2.83 A gépjármű vám- és adókötelezettsége megítélésénél a vám- és adójogszabályok az irányadóak; a közúti közlekedés szabályairól rendelkező jogszabályok nem alkalmazhatóak [1991. évi LXXVIII. tv. 19. §].

A vámhivatal 1995. november 2-án vámkezelt a felperes kérésére egy Volkswagen Transporter típusú négyajtós, ötsebességes, dízelüzemű személygépkocsit a felperes mint külszolgálatos részére vámmentesen, 291 740 forint fogyasztási adó kiszabása mellett. A gépjármű belső áruvizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy a gépkocsi eredetileg személygépkocsiként került előállításra, ekként kapta meg a forgalmi engedélyét is, majd azt a külföldi eladó szerelőkocsivá minősítette át, és akként helyeztette forgalomba. A felperes a gépkocsit úgy vásárolta meg, hogy abban csak az első üléssor volt meg, az utasteret a rakodótértől válaszfal választotta el, a zárt kocsiszekrényben körben ablakok voltak, azokon rács nem volt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1995. december 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, és az elsőfokú bíróság - az időközben perbe lépett II. r. felperes és az I. r. felperes - keresetét elutasította. Megállapította, hogy a gépjármű a fogyasztási adó szempontjából a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) termékbesorolási rendje szerint személygépkocsinak minősül, ezért a fogyasztási adóról szóló 1991. évi LXXVIII. tv. 19. §-a alapján fogyasztási adófizetési kötelezettség alá esik. A KSH 1996. július 19-én és 1998. január 26-án kiadott állásfoglalása is a perbeli gépjárművet az ITJ 41-32-5. termékszámmal a nagy rakodóterű személygépkocsi termékhez sorolta be, mert tehergépjárműnek csak áruszállításra gyárilag kialakított gépjármű minősül. A perbeli gépjárművet személygépkocsiként gyártották, az igazságügyi szakértői vélemény szerint is a Transporter típusú kombi gépjárművek a vevő igényétől függően személy- és áruszállításra is alkalmasak. Eredetileg nyolc személy szállítására gyártották, később alakították át szervizkocsivá. A gépjármű adójogi megítélésénél a Közlekedési Felügyelet minősítésének nincs jogi jelentősége.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, az ítélet megváltoztatásával keresetük szerinti ítélet hozatala iránt. Felülvizsgálati kérelmükben kifejtett álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. függelékének 2) pontjában foglaltakat. A gépjármű besorolása ellentétes a közlekedési hatóság minősítésével, a gépjárművet csak közlekedési hatóság jogosult minősíteni, a KSH állásfoglalása ezzel ellentétes tartalmú nem lehet. A szakértő megállapítása is megerősítette, hogy a gépjárművet személygépkocsiként gyártották.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a Közlekedési Felügyelet a gépjárművet a KRESZ szempontjából minősítheti, ez a minősítés nem hat ki a vámeljárásra. A gépkocsit az I. r. felperes importálta, ezért a fogyasztási adó szempontjából rá a KSH termékbesorolása irányadó.