BH 1983.12.478 I. A közveszélyes munkakerülés vétségének megállapítása szempontjából munkakerülő életmódot az a munkaképes személy folytat, aki annak ellenére, hogy létfenntartását biztosító anyagi javakkal nem rendelkezik, nem vállal megélhetést biztosító munkát [Btk. 266. §].

II. A vádelv sérelmét eredményezi, ha a másodfokú bíróság a közveszélyes munkakerülés miatti eljárásban az első fokú ítélet meghozatala után folytatott életvitelt is figyelembe véve foglal állást a bűnösség kérdésében [Be. 9. § (2) bek., 258. § (1) bek. a) pont, Btk. 266. §].

A kerületi bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki közveszélyes munkakerülés vétségében, s ezért 4 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltet a kerületi rendőrkapitányság közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt 20 napi elzárással sújtotta. A terhelt 1982. február 28. napján szabadulva, életmódján nem változtatott, állandó munkaviszonyt nem létesített, rendszertelenül végzett alkalmi munkát, éspedig hetenként két vagy három alkalommal, az ugyancsak alkalmi munkát végző ismerősénél, és ezért napi 50 forintot kapott.

Így havonta összesen 600 forint jövedelemre tett szert. Ebből naponta elfogyasztott két-három üveg sört, étkezett és lakbért fizetett. Ez a jövedelem a megélhetéséhez szükséges költségeknek csak egyharmadát tette ki. A létfenntartásához szükséges további pénzt elhagyott üvegek visszaváltásából fedezte, amikor pedig az ismerőse megbetegedett, az alkalmi munka végzésével is felhagyott.

A terhelt munkaképes, a kifejezetten nehéz fizikai munka kivételével bármely munka végzésére alkalmas.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terheltet a közveszélyes munkakerülés vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság kiegészítette az első fokú bíróság ítéletének tényállását azzal is, hogy a terhelt 1982. július 1-től 5-ig gépkocsivezetőként dolgozott, munkaviszonyát alkalmatlansága miatt szüntették meg. Hetente két alkalommal az éjszakai órákban a piacon végez rakodói munkát, és esetenként 200 forintot keres. 1982 augusztusában hetente négy napon keresztül négy-öt órán át végzett tetőfedőnél segédmunkai tevékenységet 20 forintos órabérrel. Ezen kívül gépkocsik lemosásáért alkalmanként élelmet kap.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a terhelt felmentése miatt emelt törvényességi óvás alapos.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint kétségtelen, hogy az alkalmi munkával szerzett jövedelme alacsony, mert az a kerületi bíróság ítéletének meghozatalakor 600 forint volt, jelenleg pedig 1200 forint körül van, ámde a terhelt szoba-konyhás főbérleti lakásának bére csupán havi 48 forint, így ezért és az igen alacsony igényeinek megfelelően étkezési és egyéb költségeit is a keresetéből biztosítja. A létfenntartását tehát a terhelt rendszeres alkalmi munkáért kapott összegekből fedezi. Az elmúlt hosszabb, több éves időszak alatt bűncselekményt nem követett el, ennélfogva életmódja - az állandó munkaviszonya hiánya miatt is - nélkülözi azt a társadalomra veszélyességet, amely a közveszélyes munkakerülés törvényi feltétele.