BH 1995.1.43 I. A szerződés megtámadására vonatkozó jognak a szerződésből eredő követeléssel szembeni kifogás útján való érvényesítését a szerződés írásbeli megerősítése vagy a megtámadásról egyébként írásban történt lemondás csak akkor zárja ki, ha egyértelműen megállapítható, hogy a szerződés miatt sérelmet szenvedő fél tud a megtámadás jogáról, és ennek ellenére a szerződés fenntartását választja [Ptk. 236. § (3) és (4) bek.].

II. A szerződés megtámadására vonatkozó egyes rendelkezések alkalmazásánál irányadó szempontok [Ptk. 210. § (1)-(3) bek., 236. § (3) és (4) bek.].

A felperes és az E. Kisszövetkezet 1989. február 28-án előszerződést kötöttek az N. könyvsorozat kiadásával kapcsolatban. 1989. március 29. napján pedig a felperes és a B. Kiadó között együttműködési megállapodás jött létre a sorozat 19 kötetének közös vállalkozás keretében történő kiadására vonatkozólag, amelynek aláírásával az E. Kisszövetkezettel kötött előszerződés - a megállapodás 15. pontja szerint - "érvénytelen és hatálytalan" lett.

Az 1989. március hó 29-én kötött együtt működési megállapodás szerint a felperes a B. Kiadó rendelkezésére bocsátja a könyvsorozat külön leltárban rögzített mintegy 10 000 db első kötetét, valamint a meglevő - az I. számú mellékletben felsorolt - nyomdászati és kötészeti segédanyagokat, amelyek együttesen képezik a felperes "tőkehozzájárulását a közös vállalkozáshoz" (2. pont), továbbá átadja a B. Kiadónak a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága vonatkozó kiadási engedélyét (5. pont). A B. Kiadó vállalta a kötetek megjelentetésével kapcsolatos valamennyi kiadói és terjesztői tevékenység elvégzését (3. pont). A felek megállapodtak abban, hogy az egyes kötetek bruttó bevételéből 20%, de legkevesebb 10.000.000,-Ft a felperest, a fennmaradó rész a B. Kiadót illeti meg (7. pont), és a 10 pontban rendelkeztek a reprint kiadás kolofonjának szövegéről. Az együttműködési megállapodás 12. pontjában a B. Kiadót fenntartó E. Kisszövetkezet úgy nyilatkozott, hogy, jelenleg átszervezés alatt áll; a jelen szerződésből fakadó jogokat és kötelezettségeket a létrejövő kft. megalakulása napjától átvállalja és magára kötelező érvénnyel viseli".

A felperes és az alperes 1989. december hó 20. napján írtak alá együttműködési megállapodást, amelynek 1. pontjában megállapították, hogy az 1989. március 29-én kelt együttműködési megállapodásban megegyeztek a sorozat 19 kötetének megjelentetésében, s az 1. és 2. kötet kiadása során szerzett tapasztalatokra tekintettel korábbi megállapodásukat "módosítják, illetve pontosítják". A felperes kijelenti, hogy a "a B. Kiadó rendelkezésére bocsátott 11 120 db első kötetet együttműködési hozzájárulásnak tekinti és ezen a jogcímen átadja a B. Kiadónak térítés nélkül" [1. a) pont]. A felperest az első két kötet után kötetenként 10.000.000,-Ft, a 3., 4. és 5. kötet után kötetenként 5.000.000,-Ft illeti meg [1. c), illetőleg d) pont], a 6., 7. és 8. kötetet pedig a B. Kiadó 1991-ben jelenteti meg, és a felperes részére 1991. november hó 30. napjáig kötetenként 5.000.000,-Ft-ot fizet [1. e) pont]. A megállapodás 2. pontjában a felek megegyeztek abban, hogy az ezt követő kötetek kiadása és a felperest megillető rész újbóli meghatározása érdekében külön megállapodást kötnek. A 3. pontban az alperes nyilatkozott arról, hogy "a teljes jogutódja a B. Kft.-nek, mellyel az eredeti szerződés köttetett". Ezt követően a felek közös nyilatkozatot tettek, amely szerint "a korábban kötött együttműködési megállapodás a továbbiakban okafogyottá vált".

A felperes 1992. október hó 9. napján - az említett előszerződésre és együttműködési megállapodásokra hivatkozva - 15 000 000,-Ft és kamatai megfizetése iránt keresetet terjesztett elő az alperessel szemben. Keresetében előadta, hogy az alperes az 1-5. kötet után őt megillető összegeket megfizette, a 6., 7. és 8. kötet után járó összesen 15.000.000,-Ft átutalásáról azonban - bár tartozásának fennállását elismerte és a fizetésre ígéretet tett - felszólítás ellenére sem gondoskodott. Keresetéhez csatolta az alperes elnök-vezérigazgatója által a felperes igazgatójához intézett, 1991. november 28-án kelt levelet, amely - utalva az év végén lejáró együttműködési megállapodás megújításának szükségességére - a következőket is tartalmazza. "A 8. kötettel lejárt szerződés pénzügyi feltételeit természetesen teljesítjük. A szerződésben szereplő összeg átutalásáról gondoskodunk." Mellékelte a felperesnek az alpereshez 1991. december 5-én írt levelét is, amely szerint a felperes - amennyiben az alperes tartozását nem rendezi - a "kiadási jog megosztását" megszünteti, s teljes mértékben maga kíván gondoskodni a lexikon kiadásáról. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. előadta, hogy az E. Kisszövetkezet megszűnt; a felperes - az 1989. március 29-én kötött megállapodás megszűnése folytán - keresetét csak 1989. december 20-i együttműködési megállapodásra alapozhatja, ez viszont a Ptk. 201. §-ának (1) és (2) bekezdésébe ütközik, s ezért érvénytelen. Ezzel kapcsolatban az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes az alperestől kapott 35.000.000,-Ft-ért csak 10.000 db első kötetet szolgáltatott a lexikonból, amelynek 80%-a volt használható, az alperesre hárult az átárazás. Nyomdászati és kötészeti segédanyagokat a felperes nem adott át, és a felperesnek nem volt a lexikonra vonatkozó olyan vagyoni értékű joga, amelyért ellenszolgáltatásra tarthatna igényt. A Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága által kiadott engedélyezési lapok, amelyeket a felperes az alperesnek átadott, csak az 1. és a 2., illetőleg az 1. kötetre voltak érvényesek, de ezeknek sincs már jelentőségük, mert az engedélyezési rendszer és a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága 1990. évben megszűnt. Ilyen körülmények között az együttműködési megállapodás megkötésének időpontjában a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően nagy volt az értékkülönbség.

Az alperes ellenkérelméhez csatolta a felpereshez intézett, 1991. december 6-án és 9-én kelt leveleket, amelyekben a sorozat kiadási jogát bizonyító okiratok megküldését kérte, valamint a felperes 1991. december 9-i válaszát. Ez - többek között - arra utal, hogy a "minisztériumi engedélyezés megszűnt, illetve igazgatói hatáskörbe került. A kiadói jog fogalmának tisztázatlansága ellenére létezik egy »bevett" gyakorlat, s ilyen alapon sérelmezni is lehet nem korrekt eljárásokat." Az alperes mellékelte továbbá a felperesnek 1991. december 11-én írt levelét. Az utóbbi levélben az alperes arra hivatkozott, hogy a sorozattal kapcsolatos - a felperestől kapott - dokumentáció alkalmatlan a fizetési kötelezettségének megalapozásához, további fizetést ezért nem teljesít, s a már kifizetett összegekből 10.000.000,-Ft visszafizetését kéri, kamataival együtt.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és a felperest az eljárási illeték, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felek a sorozat kiadására vonatkozólag vállalkozási szerződést kötöttek (Ptk. 389. §), amelynek folytán a feleket a szolgáltatás teljesítése, illetve a ellenszolgáltatás megfizetésének kötelezettsége terhelte. A felperes azonban a 6., 7. és a 8. kötetek kiadásával kapcsolatban nem teljesített szolgáltatást, mert a kötetek kiadásának időpontjában a kiadáshoz engedélyre már nem volt szükség, s a kiadásra vonatkozólag a felperest vagyoni értékű jogok nem illették meg. A kiadás minden költségét az alperes viselte. Az 1989. december hó 20. napján kötött megállapodás 1. e) pontja tehát, amelyen a felperes keresete alapul, semmis. A bíróság ítéletének indokolása hivatkozott a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdésére, valamint - a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseinek részbeni érvénytelensége tekintetében - a Ptk. 239. §-ának (2) bekezdésére.* A semmis szerződési kikötésre alapozott keresetet ezeknek megfelelően - az ítélet indokolása értelmében - el kellett utasítani.