A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20001/2021/8. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bek.] Bírók: Benedek Szabolcs, Kolozs Balázs, Matosek Edina

A határozat elvi tartalma:

Bírósági jogkörben okozott személyiségi jogi sérelem jogkövetkezményeinek alkalmazása körében irányadó szempontok.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.001/2021/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pető Márk ügyvéd (cím1) által képviselt felperes (cím2) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: alperesi képviselő) által képviselt Fővárosi Törvényszék (cím3) alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása és sérelemdíj megfizetése iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2020. november 10. napján meghozott 16.P.20.607/2019/21. számú ítélete ellen a felperes részéről 23. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 16.000 (tizenhatezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján kérte annak megállapítását, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB) megsértette a felperes személyes szabadsághoz fűződő jogát, emberi méltóságát, az abból fakadó általános cselekvési szabadságát és önrendelkezési jogát, valamint a magánélethez való jogát azzal, hogy a 2016. május 10. napján kelt, 76.PKE.62.032/2016/3. számú végzésében jogellenesen rendelte el a felperes kötelező P. intézeti gyógykezelését és végzését nem közölte a felperessel, és ennek következtében a felperes 2016. május 10. és 2016. május 25. között jogellenesen volt P. intézeti gyógykezelés alá véve és az ellen nem volt módja hatékony jogorvoslatot igénybe venni. Kérte továbbá a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperes és a BKKB eltiltását a jövőbeni hasonló jogsértéstől, továbbá ennek keretében olyan általános intézkedések megtételére kötelezésüket, amelyek biztosítják, hogy a bíróságon dolgozó bírák, illetve bírósági titkárok a sürgősségi és kötelező gyógykezelésekkel kapcsolatban meghozott végzéseiket a kérelmezettnek (a betegnek) is kézbesítsék a lakcímére és a kórház címére annak érdekében, hogy azellen a kötelező gyógykezelés ideje alatt hatékony jogorvoslattal tudjon élni. Kérte az alperes kötelezését a Ptk. 2:52. §-a alapján 200.000 forint sérelemdíj megfizetésére.

Előadta, hogy a BKKB 2016. május 10. napján kelt végzésében megállapította, hogy a felperes 2016. május 8. napján sürgősségi gyógykezelésre történő beszállítása indokolt volt, és elrendelte a felperes kötelező P. intézeti gyógykezelését. A BKKB tényállásként rögzítette, hogy a felperes sürgősségi gyógykezelésre beszállítására az adott okot, hogy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsított amikor a rendőrség eljárása közben zavartan viselkedett. Megállapította, hogy a felperes a bírósági meghallgatás időpontjában is veszélyeztető magatartást tanúsított, amely abban nyilvánult meg, hogy a felperesnél paranoid zajlás van, amelyben téveszmék állnak fenn, ezért gyógykezelése szükséges és indokolt. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találta, az elsőfokú végzést megváltoztatta és a sürgősségi gyógykezelésre történő beszállítás indokoltságának megállapítására és a kötelező gyógykezelés elrendelésére irányuló kérelmeket elutasította. A másodfokú bíróság szerint a BKKB eljárási hibákat vétett, másrészt nem tárta fel a tényállást kellő alapossággal, mert a szakértői vélemény a közvetlen veszélyeztető magatartás fennállását nem támasztja alá. A másodfokú bíróság szerint sem az eljárást megindító kérelem, sem az igazságügyi szakértői vélemény nem volt alkalmas arra, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) szerinti közvetlen veszélyeztető magatartás törvényi előfeltételeinek megvalósulását bizonyítsa, hiszen egyik sem fejtette ki, miben állt az életet és testi épséget súlyosan fenyegető közvetlen veszélyhelyzet, illetve fenyegetés. A felperes 2016. május 8. és 25. között összesen 17 napot töltött kötelező P. gyógykezelésen, ebből 15 napot a BKKB végzése alapján. Amint arra a másodfokú bíróság végzése is rámutatott, a kötelező P. intézeti gyógykezelés elrendelése a polgári ügyekben eljáró bíróság által alkalmazott legsúlyosabb kényszerintézkedés, amely korlátozza a személyi szabadság és az önrendelkezés Alaptörvényben védett alapjogát. A másodfokú végzés alapján ítélt dolog, hogy a BKKB megalapozatlanul rendelte el a felperes kötelező gyógykezelését, hiszen nem tartotta be az Eütv. kötelező P. intézeti gyógykezelés elrendelésére vonatkozó szabályait. A BKKB megsértette a felperes személyes szabadsághoz való jogát, emberi méltóságát, az abból fakadó önrendelkezési jogát és általános cselekvési szabadságát, illetve a magánélethez fűződő személyiségi jogát.

A felperes a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján mint felróhatóságtól független szankciót kérte a jogsértés tényének megállapítását, valamint az alperes további jogsértéstől való eltiltását. Álláspontja szerint az objektív jogkövetkezmények körében csak azt kell vizsgálni, hogy okoz-e alapjogsértést és személyiségi jogsértést a felperes jogellenesen elrendelt P. intézeti gyógykezelése. A sérelemdíj körében kérte értékelni, hogy a BKKB eljárása során kirívóan súlyos szakmai hibát és mulasztásokat követett el, nem tárta fel a tényállást. A másodfokú bíróság végzése igazolja, hogy az alperes nem kézbesítette szabályszerűen határozatát a felperesnek, így a felperes nem jutott semmiféle hatékony jogorvoslathoz az őt ért súlyos szabadságkorlátozás kapcsán, fellebbezését a másodfokú bíróság csak két évvel később tudta elbírálni, amikor annak már nem lehetett reparatív funkciója. A P. gyógykezelés elrendelésekor a bíróságnak különös gonddal kell ügyelnie arra, hogy az intézkedések jogszerűségét megalapozó tények és körülmények dokumentálása pontosan és egyértelműen megtörténjen, a BKKB azonban egyáltalán nem vette figyelembe a kötelező P. gyógykezelés elrendelésének Eütv.-ben írt feltételeit. A BKKB nem egyszerűen helytelenül értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, hanem egyáltalán nem tulajdonított jelentőséget a törvény által megkívánt feltételek meglétének.

Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az alperes eltiltására vonatkozó kereseti kérelem sérti a bírói függetlenség elvét, annak bírói úton való érvényesítése kizárt, ezért a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. Érdemben vitatta a felperes által állított jogsértés tényét és a sérelemdíj összegszerűségét is. Álláspontja szerint a személyiségi jogsértés megállapítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bíróság az eljárási szabálysértést a fél személyiségének lényegét adó ismérve miatt követte el.