A Tatabányai Törvényszék Bf.619/2007/16. számú határozata közúti veszélyeztetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 58. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 353. §, 371. §, 372. §] Bírók: Jasku Ildikó, Széplaki László, Takácsné dr. Varga Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék B.110/2001/32., Tatabányai Járásbíróság B.1032/2005/19., *Tatabányai Törvényszék Bf.619/2007/16.*, Kúria Bfv.419/2009/5. (BH+ 2010.10.424, BH 2011.1.3)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Tatabányán 2008. évi november hó 18. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság a közúti veszélyeztetés bűntette és más bűncselekmény miatt terhelt ellen indított büntetőügyben a Tatabányai Városi Bíróság 2007. év október hó 26. napján kihirdetett 6.B. 132/2005/19. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlottat 2 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésre is ítéli.

Egyebekben helybenhagyja azzal, hogy a vádlott lakcíme XY település út és házszám.

I n d o k o l á s :

A városi bíróság a vádlott bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében, garázdaság vétségében és könnyű testi sértés vétségében mondta ki, ezért halmazati büntetésül 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 1 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Elrendelte a Fejér Megyei Bíróság, és a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását, valamint rendelkezett a bűnügyi költségről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabásáért fellebbezett, a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség Bf. 1567/2005/5. számú átiratában, melyet az ügyész a fellebbviteli tárgyaláson is fenntartott, indítványozta, hogy a megyei bíróság a terheltet meghatározott időre a közúti járművezetéstől tiltsa el, a tényállást egészítse ki, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben a vádlott és védőjének fellebbezésének, mint alaptalannak az elutasítása mellett.

A védő a fellebbezését a másodfokú eljárásban azzal indokolta, hogy T1, T2, T3 tanúk, az orvosszakértő, és a gépjárműszakértő vallomása nem cáfolják a vádlott előadását, hanem azt erősítik. Szándékos magatartás nem állapítható meg a terhelt terhére a veszélyeztetés vonatkoztatásában, mert 4 méter volt a tehergépkocsi és a sértett által vezetett gépjármű között a távolság a megálláskor. A szakértő konklúziójában rögzítette, hogy a sértett nem akarta elősegíteni a vádlott előzését, azt nehezítette. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert a tanúk vallomásait nem megfelelően értékelte, T3 tanú vallomásának egy részét elfogadta, egy részét nem, az állandó bírói gyakorlat szerint azonban így nem lehet mérlegelni. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint a sértett arcfelén minimális erőbehatás eredményeként duzzanatot észlelt, aki nem adta indokát, hogy miért várt 6 órát a cselekmény elkövetése után azzal, hogy orvoshoz menjen. Hajnali 4 óra 20 perckor kivilágított helyen a jobb oldali arcfélen meglátszott volna, ha iszonyatos erővel szájba vágja a vádlott a sértettet, ezt azonban senki nem vizsgálta. A garázdaság törvényi tényállási elemei megvalósulhattak, potenciális veszélye volt a megbotránkozásnak, de közvetlen veszélyben a sértett nem volt. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság ítéletének, mint iratellenesnek a hatályon kívül helyezését indítványozta.

Az ügyészi fellebbezés megalapozott, a vádlottak és védőik fellebbezése alaptalan.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348.§ (1) bekezdéséből következően az azt megelőző bírósági eljárással együtt vizsgálta felül és azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást. Kihallgatta a vádlottat, a sértettet, a cselekmények egy részét észlelő T1, T3 tanúkat, valamint a vádlottal utazott T2 tanút. Ismertette a közlekedési szakvéleményt, orvosi látleletet, valamint az igazságügyi orvosszakértői véleményt, így az ügy ténybeli és jogi megítélését megalapozó bizonyítékokat feltárta.

A másodfokú eljárásban a megyei bíróság a Be. 353.§ alapján bizonyítás felvételét rendelt el, figyelemmel a terhelt ellen folyamatban volt másik büntető ügyben (1. Bf. ........ számú) beszerzett elmeorvos-szakértői véleményre.

A bizonyítási eljárás és az iratok tartalma alapján a Be. 352.§ (1) bekezdés a) pontára figyelemmel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását azzal egészíti ki, hogy a vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, nincs tudatzavara és nem szenved szellemi leépülésben a vizsgálatkor és nem állapíthatók meg ezek, a terhére rótt cselekmény (2007. március 20.) idejére sem. Nem állapítható meg nála patológiás vagy abortív patológiás részegség sem. A terhelt személyiségzavarban szenved (personopathia), általános intellektus, szubjektív beállítottság, önérzetesség, erőteljes önérvényesítési késztetés, alacsony küszöbű frusztrációtűrés, fejletlen erkölcsi értékérzelmek jellemzik (személyiségzavarának mértéke nem éri el az elmebetegség súlyosságát). Személyiségzavara fennállott nála a terhére rótt cselekmény (2007. március 20.) idején is, azonban nem tette képtelenné arra és nem korlátozta abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, és hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Nem állapítható meg nála az elmeműködés egyéb olyan kóros állapota sem, amely a fenti képességeket korlátozta volna.

Z település lakott területén a megengedett legnagyobb sebesség 40 km/h.

A sértett magánindítványát feljelentésével együtt 2005. április 7. napján terjesztette elő

Kiegészíti továbbá a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy a vádlottat a T-i Városi Bíróság B. ...... számú határozatában, mely 1998. január 29. napján emelkedett jogerőre, a jelenlegivel csaknem azonos magatartás utáni rongálás vétsége miatt 40.000.-Ft pénzbüntetésre ítélte. Elkövetési idő: 1995. szeptember 27.