BH 2005.11.395 Az ingatlan ajándékozási szerződés érvényességi feltétele a megajándékozott elfogadó nyilatkozatának írásba foglalása; ennek meglétét vagy hiányát az okirat egész tartalma alapján kell vizsgálni [Ptk. 217. §, 218. §, 579. §].

A felperes a 2001. december 8-án elhunyt N. T.-né egyetlen gyermeke, az alperes az unokája.

N. T.-né az 1998. szeptember 29-én kelt ajándékozási szerződéssel a b.-i B. utca X. szám alatti társasházi öröklakását ajándékként unokájának, az alperesnek adta, az ingatlanon fennálló holtig tartó haszonélvezeti jogának kikötésével. A szerződésről készült okirat tartalmazza a szerződő felek pontos személyazonosságát, az ingatlan megjelölését és a tulajdonátruházás ingyenességére vonatkozó nyilatkozatot. A szerződést az ajándékozó saját kezűleg írta, majd azt közjegyző előtt mind az ajándékozó, mind a megajándékozott aláírta. Az alperes az ajándékozó halálát követően, 2002. május 27-én külön okiratot írt alá, mely a saját elfogadó nyilatkozatát tartalmazta és a szerződés alapján a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztette.

Miután N. T.-né végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt, törvényes örököse: a felperes 2003. február 19-én keresettel élt az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt, kérte az alperes tulajdonjogának törlését és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását. Arra hivatkozott, hogy a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, mert a szerződésből hiányzik a megajándékozott elfogadó nyilatkozata, amit az alperes az ajándékozó halála után joghatályosan nem pótolhatott.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, álláspontja szerint a szerződés érvénytelenséget okozó alaki hibában nem szenved, a megajándékozott a szerződés aláírásával egyben az ajándékot elfogadta.

A felperes "jogfenntartással" élt, miszerint abban az esetben, ha a szerződés érvénytelensége iránti keresetét a bíróság elutasítja, az ajándék visszakövetelésére vonatkozó igényét fogja érvényesíteni, de ezt kereseti kérelemként nem terjesztette elő.

Az iratok és a felek nyilatkozatai alapján az elsőfokú bíróság részítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a perbeli ajándékozási szerződés az ingatlan ajándékozási szerződésre kötelező érvényességi kellékek mindegyikével rendelkezik, az alperesi elfogadás a szerződés szövegének aláírásával megvalósult, így az érvénytelenség megállapítására nem látott lehetőséget.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét ítéletnek tekintette, azt részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes és N. T.-né között 1998. szeptember 29. napján létrejött ajándékozási szerződés érvénytelen.

A másodfokú bíróság elsősorban eljárási kérdésben határozott, rámutatott, hogy a felperes másodlagos kereseti kérelmet nem terjesztett elő, s mivel így a felperesnek csak egy kereseti kérelme volt, az elsőfokú bíróságnak a Pp. 213. § (1) bekezdésében írt ítélettel kellett volna döntenie, a Pp. 213. § (2) bekezdése szerinti részítélet meghozatalának nem volt helye.

Érdemben a fellebbezést alaposnak találta. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésének I. pontjára, álláspontja szerint a perbeli szerződés - tartalmát tekintve - egyoldalú jognyilatkozatot tartalmaz, abban az ajándékozó a saját akaratát nyilvánította ki. Az ajándékozási szerződésre csupán az okirat címe utal, az okiraton lévő alperesi aláírás pedig azt tanúsítja, hogy az alperes a jogügyletnél jelen volt, de az elfogadó nyilatkozatként nem értékelhető. Kiemelte, hogy az ajándékozó halála után az alperes hatályos elfogadó nyilatkozatot nem tehetett, ezért a szerződés a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis.

Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásához a felperesi kereseti pontosítását látta szükségesnek, ezért az ügyben a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerinti közbenső ítéletet hozott.