A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21860/2010/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 340. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 318. §] Bírók: Csordás Csilla, Madarász Anna, Szabó Klára

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21071/2010/4., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21860/2010/3.*, 22/2011. (III. 30.) AB határozat

***********

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.21.860/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Lőrincz Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Lőrincz György ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Szabó Izabella (alperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. június 10. napján meghozott 38.P.21.071/2010/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) nap alatt fizessen meg az alperesnek 94.851 (kilencvennégyezer-nyolcszázötvenegy) Ft másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 182.100 (száznyolcvankétezer-száz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes leszállított keresetében kártérítés jogcímén 3.035.237 forint és ennek az összegnek 1999. augusztus 27-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy a terhére elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettében jogerős bírósági ítélet állapította meg az alperes és K. T. bűnösségét. A büntetőeljárásban polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasították. A vádlottak elítélésének az volt az oka, hogy K. T., az akkori értékesítéssel megbízott alkalmazottja, a számára kötelezően előírt árnál alacsonyabb vételár ellenében adott el nagy mennyiségű árut, mely eladásokról készpénzfizetési számlát nem készített. A gépi számlázáshoz több esetben nem jelölte meg a vevő nevét, négy alkalommal pedig valótlanul nevezte meg a vele szerződéses viszonyban álló M. G-t vevőként. Az alperes feladatai közé tartozott a gépi számlák kiállítása, aki ennek rendjét megsértette akkor, amikor a gépi számlákat készpénzfizetési számla nélkül is elkészítette. A számlák egyezősége céljából a gépben megjelent listás árakat felülírta, és a számlaösszesítő szerinti kedvezményes árakra javította át. Az így elkövetett bűncselekménnyel a vádlottak 5.535.237 forint kárt okoztak számára, melyből K. T. 2.500.000 forintot megtérített. A fennmaradó összeg megfizetése iránt tartotta fenn keresetét az alperessel szemben.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Vitatta, hogy jogellenes magatartást tanúsított a felperessel szemben és azt is, hogy ezzel okozati összefüggésben kár érte. Hangsúlyozta, hogy az áru értékesítését nem ő, hanem K. T. végezte, neki pedig nem volt olyan feladata, hogy az értékesítő által alkalmazott árakat ellenőrizze. Munkája a gépi számlázásra korlátozódott, amit kifogástalanul elvégzett azzal, hogy az értékesítő által rendelkezésére bocsátott bizonylatok és az általa megadott adatok alapján a gépi számlákat kiállította. Írásbeli munkaköri leírással nem rendelkezett, a gyakorlatban pedig elfogadott volt, hogy a gép által felajánlott ún. listaárakat felülírták arra az árra, amit az értékesítő személy ténylegesen alkalmazott. Álláspontja szerint a Ptk. 340. § (1) bekezdése értelmében a felperes közrehatását is értékelni kell, mivel nem volt írásban rögzített szabályzat a számlázásra és az értékesítési árakra vonatkozóan. A felperes olyan ellenőrzési rendszert sem alakított ki, ami felderítette volna az értékesítők hasonló jellegű visszaéléseit.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 567.386 forint perköltséget, az államnak pedig külön felhívásra 332.114 forint le nem rótt kereseti illetéket.

Az ítélet jogi indokolása szerint a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében az alperes bűnösségét megállapító jogerős ítélet mellett is a felperest terhelte az őt ért kár mértékének bizonyítása különös tekintettel arra, hogy annak összegét az alperes már a büntetőeljárás során is vitatta. Az alperes indítványára kirendelt igazságügyi szakértő a büntetőeljárás során beszerzett szakvélemény vizsgálata után arra a következtetésre jutott, hogy a kár összegszerűsége aggálytalanul nem állapítható meg. A felperes ugyanis nem adott tájékoztatást arról, hogy a listaárak pontosan milyen időszakban voltak érvényben, és arról sem, hogy ezeken kívül milyen mértékű kedvezményes árak alkalmazására volt lehetőség az időszaki akciók keretében. A bizonylatokból kétségmentesen csak a ténylegesen befizetett vételár összege állapítható meg, de az nem, hogy mennyit kellett volna befizetni a felperes által elvárt árak alkalmazása mellett. Ezen hiányosságokra figyelemmel könyvszakértői módszerekkel nem becsülhető meg a felperes elmaradt haszonként jelentkező kára. A felperes a szakértői véleményre észrevételt nem tett, és a kára nagyságával kapcsolatban bizonyítási indítványt sem terjesztett elő. Erre figyelemmel a keresetet elutasította, mivel a kárkötelem egyik eleme, nevezetesen a kár összegének bizonyítottsága hiányzott.

Az ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset teljesítését kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolatlanul figyelmen kívül hagyta a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékokat, így különösen a vádlottak vallomását. Ezzel szemben kizárólag a perbeli szakvéleményre támaszkodott, ami nem tényeken, hanem feltételezésen alapul. A szakértő maga is utalt rá, hogy csupán kérdésként merült fel benne, hogy az eladott árumennyiség listaáron értékesíthető lett volna-e. Ezt a feltételezését továbbvezetve jutott arra a feltevésre, hogy a kár összege nem állapítható meg, bár a szakvélemény másik részében leszögezte, hogy kár keletkezett. Hangsúlyozta, hogy más szakvélemények kétségtelenül megállapítják azt, hogy kára az az elmaradt haszon, ami megegyezik a kimutatható listaár és a tényleges eladási ár különbözetével.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

Álláspontja szerint a perben beszerzett szakértői vélemény alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes kárának mértéke nem határozható meg. Rámutatott, hogy a felperes terhére kell értékelni, hogy bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, ezen belül azt, hogy a perbeli időszakra vonatkozó árképzési előírásait nem tudta csatolni. Fenntartotta, hogy a felperes maga is közrehatott a kára bekövetkezésében, mivel nem alakított ki megfelelő ellenőrzési rendszert az értékesítésre és az ahhoz kapcsolódó számlázásra vonatkozóan.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében felülbírálta.