BH 2003.8.323 I. A házassági életközösséget fennállónak kell tekinteni, ha a házastársak közt az érzelmi, szexuális kapcsolat és a gazdasági együttműködés megvalósul, de egyikük áttelepüléséig nem laknak együtt.

II. A vagyontárgy különvagyoni jellegének megállapításához azt kell bizonyítani, hogy az a szerzés időpontja, jogcímre, vagy megszerzésének forrása alapján a különvagyonba tartozik. [Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek.].

A peres felek házastársak voltak. 1985. december 25-én Romániában kötöttek házasságot. A házasságkötést követően a felperes 1986. második feléig - áttelepüléséig - Romániában, az alperes Magyarországon élt. A felek között a házassági életközösség 1987. decemberében megszűnt, ezt követően a közös lakásban külön éltek, majd a felperes elköltözött.

A bíróság jogerős részítélettel házasságukat felbontotta. A házastársi közös vagyon megosztása iránt folytatódott perben hozott ítéletével az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200 000 forintot lakáshasználati jog ellenértéke, 45 000 forintot értékkiegyenlítés címén, továbbá adja ki a felperesnek a különvagyonát képező, az ítéletben és kijavító végzésben felsorolt darabokból álló nappali, háló- és konyhabútor-garnitúrát, és az alperest perköltségben marasztalta.

Az ítélet indokolása szerint a felperes az áttelepülésre készülve leadta bérlakását, eladta bútorait, és ezek árán új bútorokat vásárolt. A felek Romániában közösen választották ki és vásárolták meg azokat a bútorokat, amelyekkel a felperes áttelepült. A felperes magával hozta mindazokat a vagyontárgyakat, amelyek az iratokhoz csatolt vámáru-nyilatkozatban szerepelnek. Ezek közé tartozik az elsőfokú ítéletben írt bútor és egy ebédlőgarnitúra. A perben - egyebek mellett - vitás volt, hogy a vámáru-nyilatkozatban feltüntetett bútorok a közös vagyonhoz tartoznak, illetőleg a felperes különvagyoni vagy az alperes különvagyoni tárgyai.

Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy azokkal a felperes mint saját tulajdonát képező bútorokkal települt át. Ezzel szemben az alperest terhelte annak bizonyítása: ezen ingóságok a közös vagyonhoz, vagy az alperes különvagyonához tartoznak. Az elsőfokú bíróság ennek bizonyítására a tanúk vallomását nem találta alkalmasnak, ezért a bútorokat a felperes különvagyonának minősítette, és annak kiadását rendelte el.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben és akként változtatta meg, hogy az alperes által fizetendő ingó értékkiegyenlítés összegét 8250 forintra leszállította. A házassági közös vagyon körébe egyebek mellett - az 1-3., 5-9. tétel alatt felsorolt vagyontárgyakat beállította. A közös vagyont megosztva az alperes tulajdonába az 1. és 4. tétel alatt felvett ingóságokat 146 500 forint értékben, míg a 2-3. 5-9. tétel alattiakat 130 000 forint értékben a felperes tulajdonába adta; és a 2. tétel alatti hálószobabútor és 3. tétel alatti konyhabútor kiadására kötelezte az alperest, valamint rendelkezett a perköltségviselés tárgyában.

Az ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi vélelemből indult ki. Az elsőfokú ítélet szerint a felperes különvagyonának minősített bútorokkal kapcsolatban azt állapította meg, hogy a vámáru-nyilatkozat önmagában a felperesi tulajdonjog bizonyítására nem alkalmas. A felperes a jogerős ítélet meghozataláig nem bizonyította, hogy a bútorok megvásárolásához milyen pénzeszközök álltak rendelkezésére. Nem képezte vita tárgyát, hogy az 5-9. tétel alatti ingóságokat a felperes vitte magával, és ezekre is különvagyont állított, de bizonyítást fel sem ajánlott. Az ekként módosított tényállás eredményeként a másodfokú bíróság a vagyonmérleget felállítva a közös vagyon értékét 276 500 forintban állapította meg. A vagyontárgyakat a kialakult birtokállapotra is figyelemmel a felek között megosztotta, és mivel a felpereshez a 138 250 forintos jutójához képest kevesebb értékű vagyontárgy került, az alperest értékkiegyenlítés fizetésére kötelezte.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, tartalma szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet helybenhagyása és az alperes perköltségben marasztalása iránt.