BH 2021.6.158 I. Az ügyvéd nem élhet beszámítással a teljesítési letéttel szemben. A teljesítési letét letevőnek visszajáró részével szembeni beszámítás nem a sikkasztás sajátjakénti rendelkezéssel történő elkövetési magatartását, hanem a jogtalan eltulajdonítást valósítja meg [Btk. 372. § (1) bek.; 1959. évi IV. tv. (korábbi Ptk.) 296. § (1) bek., 297. § (1) bek.; 1998. évi XI. törvény (korábbi Be.) 28. § (1)-(2) bek., 30. § (1)-(3) bek.].

II. Az ügyvédi visszaélés és a sikkasztás valós alaki halmazatban állhat. A valós alaki halmazat megállapításához mindkét tényállás valamennyi tényállási elemének megvalósulása szükséges. Emiatt a sikkasztás bűntettével halmazatban nem állapítható meg az ügyvéd terhelt bűnössége ügyvédi visszaélés bűntettében, ha a hátrányokozási célzat a tényállás alapján nem állapítható meg.

Ha az ügyvéd hivatásából folyó kötelezettségét azzal a céllal szegi meg, hogy ügyfelének jogtalan hátrányt okozzon, de a hátrány nem következik be, kizárólag az ügyvédi visszaélés állapítható meg.

Ha az ügyvéd hivatásából folyó kötelezettségét nemcsak abból a célból követi el, hogy ügyfelének jogtalan hátrányt okozzon, hanem egyidejűleg az ügyfelének célzott jogtalan hátrány haszon megszerzését is célozza, de a célzott hátrány, illetve haszon nem következik be, ugyancsak az ügyvédi visszaélés minősített esete állapítható meg.

A Btk. 285. § (2) bekezdésében foglalt minősített eset az elkövető speciális alanyiságára és az igazságszolgáltatás zavartalan működéséhez fűződő társadalmi érdek fontosságára figyelemmel előrehozott büntetőjogi védelmet állapít meg arra az esetre, ha az ügyvéd a hivatásából folyó kötelezettségét haszonszerzés végett szegi meg.

A sikkasztás bűntettével az ügyvéd terhelt bűnössége az ügyvédi visszaélés bűntettének 285. § (1) bekezdésében meghatározott alapesetével állapítható meg halmazatban akkor, ha az ügyfele letétként kezelt pénzét - ügyvédi hivatásából folyó kötelezettségeit szándékosan megszegve, hátrányokozási célzattal - eltulajdonítja, feltéve, hogy a sikkasztás büntetési tétele 5 évi szabadságvesztésnél súlyosabb, ellenkező esetben kizárólag az ügyvédi visszaélés Btk. 285. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés szerint minősülő minősített esetét kell megállapítani [Btk. 285. § (1)-(2) bek., 372. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

III. Ha a másodfokú bíróság a bűncselekmény minősítésének megváltoztatása folytán állapítja meg, hogy az elsőfokú bírósági tárgyaláson védő jelenléte kötelező lett volna, az ítéletet csak akkor kell hatályon kívül helyezni, ha az ügyészség eredetileg is olyan bűncselekmény miatt emelt vádat, amelyre a törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés-büntetés kiszabását rendeli, vagy az elsőfokú bíróság megállapította a vádtól eltérő, súlyosabb minősítés lehetőségét [Be. 608. § (1) bek. d) pont, (2) bek. a) pont].

Pertörténet:

Szegedi Járásbíróság B.1469/2017/18., Szegedi Törvényszék Bf.355/2019/8., Kúria Bfv.982/2020/7. (*BH 2021.6.158*)

***********

[1] A járásbíróság a 2018. november 22. napján tartott tárgyaláson meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás vétségében [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. a) pont], ezért 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1500 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott összesen 225 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

[2] A bíróság a terhelt vagyonára 500 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.

[3] A védelmi fellebbezés folytán eljáró törvényszék a 2019. október 9. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével a járásbíróság fellebbezéssel támadott ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben 500 000 forint erejéig elrendelt vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést mellőzte. Kötelezte a terheltet a magánfél részére 500 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére, a polgári jogi igény érvényesítését ezt meghaladóan egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte továbbá a megítélt kártérítéssel összefüggésben felmerült illeték megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[4] Az ügyben a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozva, a Be. 653. § (2) bekezdése alapján. Indítványozta, hogy a Kúria az anyagi jogszabálysértés megállapítása mellett a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, a terheltet bűncselekmény hiányában mentse fel és mentesítse a polgári jogi kötelezettség alól is.

[5] A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt nem követett el bűncselekményt, mert a tényállásban megjelölt, ügyvédi letétben lévő 500 000 forint nem volt a terhelt számára - jogszerű beszámítását követően - idegen dolog. A felülvizsgálati indítvány hivatkozik a beszámításkor hatályban volt, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 296. §-ára, valamint az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi törvény) 28. § (2) bekezdésére, mely alapján az ügyvéd terhelt az átvett pénzből beszámítással kielégíthette a megbízójával szembeni megbízási díj és költségtérítés címén fennálló követelését. Álláspontja szerint az Ügyvédi törvény 28. § (3) bekezdésében foglalt kizáró rendelkezések hiányában a terhelt munkadíjhátralékra hivatkozva jogszerűen számította be az ügyfelének kiadandó összegbe munkadíj-követelését, a beszámításra tekintettel az összeg pedig nem volt idegen dolog az ügyvéd számára. A beszámítási jog gyakorlása a letétbe helyezett összeg jogi jellegét megváltoztatta, törvényes jogcím alapján történt a beszámítás, amellyel az ügyvéd tulajdonjogot szerzett a beszámított összegre. Ez alapján a beszámított összeg a terhelt szemszögéből nem minősül idegen dolognak, ezért sikkasztás tárgya nem lehetett. A terhelt marasztalására emiatt a büntető anyagi jogszabályok megsértésével került sor.

[6] Álláspontja szerint a sikkasztás törvényi tényállásában megjelölt két elkövetési magatartás - az eltulajdonítás vagy a sajátjakénti rendelkezés - egyike sem valósult meg, mert azok kifejtése, megvalósítása jelen ügyben nem tekinthető jogtalannak, mivel a terheltnek az Ügyvédi törvény 28. § (2) bekezdése törvényi felhatalmazást biztosított a beszámításra.

A beszámítással kapcsolatos kifogás vagy vita nem teszi jogtalanná a beszámítást, csak vitathatóvá akár bíróság, akár az illetékes kamara előtt, de nem a büntetőbíróságon. Álláspontja szerint téves a törvényszék ítéleti fejtegetése, mely szerint azért nem volt jogosult a terhelt a beszámításra, mert nem az ügyfél javára került letétbe a pénzösszeg. Ez az írott joggal ellentétes, mert az Ügyvédi törvény 28. § (3) bekezdés a) pontja szerint a beszámítást az zárja ki, ha a pénzösszeget nem az ügyfél részére kell kiadni.

A konkrét történeti tényállásban a feltétel meghiúsulásával a letevőnek (ügyfélnek) kellett az összeget kiadni, ezért ez a feltétel is maradéktalanul teljesült.