BH+ 2011.2.51 I. Ha az ügyben harmadfokú bíróság hozott ügydöntő határozatot, anyagi jogi okból felülvizsgálatnak nincs helye [Be. 416. § (1) bek. a) és b) pont, 416. § (4) bek. a) pont].

II. Amennyiben a sértett személye miatt merül fel a közvád üldözendőség kérdése, úgy az ügyész nem veszi át a vád képviseletét, a bíróság a sértett, mint magánvádló által képviselt vád alapján folytatja az eljárást [Be. 52. § (4) bek.].

A kerületi bíróság - a terhelt terhére bejelentett fellebbezés alapján történt hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban, a pótmagánvádló vádindítványa tárgyában - a 2009. június 29-én hirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében [Btk. 180. § (1) bek. b) pont]. Ezért őt megrovásban részesítette. Egyben felmentette a rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b), c) pont] miatt emelt vád alól.

A pótmagánvádló fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2009. december 8.-án kihirdetett ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy

?a terhelt bűnösségét megállapította rágalmazás vétségében [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b), c) pont] is;

?ezért és a becsületsértés vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta;

?a vele szemben további 1 rb. folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége (Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont) miatt indult eljárást pedig megszüntette.

Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Kétirányú (másod)fellebbezések alapján eljárva a harmadfokú bíróság a 2010. február 25-én kihirdetett ítéletével a másodfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a terheltet felmentette az ellene folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b), c) pont] és becsületsértés vétsége [Btk. 180. § (1) bek. b) pont] miatt emelt vád alól. Egyebekben a harmadfokú bíróság a másodfokú ítélet eljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyta azzal, hogy a cselekmény minősítéséből a folytatólagosságra utalást mellőzte.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a pótmagánvádló 2010. augusztus 5-én terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, az indokolási kötelezettség megsértése és a magánindítvány hiányának törvénysértő megállapítása miatt, a másod- és a harmadfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

Indokai szerint a jelen ügyben a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, és 373. § (1) bekezdés III. pontjának a) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, mert nem állapítható meg, hogy a harmadfokú bíróság milyen érvek alapján mellőzte a rágalmazás elkövetési magatartásának megállapítását.

A harmadfokú ítélet jogi indokolása nem tartalmazza a törvényi tényállási elemek hiányára vonatkozó okfejtést, a tényközlés és értékítélet közötti különbség büntetőjogi következményeit. Enélkül a jogellenesség hiányát nem lehet megállapítani, a harmadfokú bíróság jogi érveinek pedig nincs ténybeli alapja.

Az indítvány szerint - a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat értelmében - a bűnösség hiányát megállapító döntés indokaként meg kellett volna határozni, hogy valós vagy valótlan tartalmú tényállítás, illetve híresztelés történt, és a terheltnek tisztában kellett-e lennie a tények valóságtartalmával.

Ezzel szemben a harmadfokú bíróság - félreértelmezve az AB határozatot - nem a közölt, híresztelt tények valóságának vizsgálatát, hanem csak a terhelt jóhiszeműségének igazolását, az értékítélet ténybeli alapjának kiderítését tartotta fontosnak.

Nem tett különbséget tényállítás és értékítélet között, csupán érdemi vizsgálat és indokolás nélkül - egységesen - véleménynek, értékítéletnek vette a terhelt állításait. Másrészt figyelmen kívül hagyta, hogy a pótmagánvádló álláspontja szerint a terhelt ennek az értékítéletnek (valójában tényállításnak) a ténybeli alapját állította valótlanul.

Hiányzik annak indokolása, hogy egy múltbeli (így a pótmagánvádlónak tulajdonított, lényegét tekintve besúgásnak minősíthető) cselekvés megtörténtének állítása miért nem tényállítás. (Ellentétben a Legfelsőbb Bíróság polgári peres ügyben meghozott ítéletével, ami ugyanezt valótlan tényállításnak értékelte.)

A harmadfokú bíróság nem vizsgálta a tényállítások valótlanságának okát. Jogi indokolása nem rögzíti az elkövetési magatartás tudattartalmára vonatkozó, így a szándékosság hiányát alátámasztó jogi érveket. A tudományos igazság felülbírálhatatlanságára vonatkozó álláspontja pedig értelmezhetetlen, s a büntetőjogi felelősség vizsgálatának megkerülését jelenti.

Az indítvány értelmében a harmadfokú bíróság részéről felesleges volt a nemzetközi esetjog részletes ismertetése, mivel az nem a valótlan tények állításán alapuló marasztalással kapcsolatos joggyakorlatra vonatkozott. A harmadfokú bíróságnak az az álláspontja pedig alapvetően téves, hogy az alapeljárásokban - így a jelen ügyben is - közvetlenül és kötelezően alkalmazandó az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata.

Az indokolási kötelesség megsértésével összefüggésben, a másod- és harmadfokú bíróság megszegte a Be. 2. § (4) bekezdését, nem merítette ki a vádat. A vád tárgyává tett kijelentések közül csupán egyet vizsgált érdemben, s nem indokolta meg a többi mellőzését.

Az indítvány szerint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, és 373. § (1) bekezdés II. pontjának e) alpontja alapján is felülvizsgálatnak van helye, mivel a - vádlott 2008. május 8-án bemutatott könyvében foglalt és az Internetes portálon 2008. április 30-án közzétett interjúja során tett tényközléseit érintő - megszüntető rendelkezés iratellenes.

Az indítvány érveiből kitűnően a megszüntető rendelkezésre az elsőfokú ítélettel megállapított folytatólagos egység megbontása révén került sor. A pótmagánvádló azonban 2008. április 30.-án beadványt küldött a bíróságnak a megszüntető rendelkezéssel érintett tényközlések kapcsán. A 2008. május 5.-i tárgyalási jegyzőkönyv pedig olyan nyilatkozatát rögzíti, ami megfelel a Btk. 31. §-ának és a Be. 173. § (1) bekezdésének. Ehhez képest magánindítványa joghatályos, nem elkésett.

A terhelt védője észrevételében a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint a kifogásolt eljárási szabálysértések nem állapíthatók meg. Az indítvány pedig eljárási okot megjelölve ugyan, de valójában anyagi jogi okból, illetve anyagi jogi érvek alapján támadja az ügydöntő határozatot.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, az kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

Felülvizsgálati okot - a törvényi meghatározásból is kitűnően - valamely konkrét, mérlegelést nem tűrő szabály megsértése képez.

Ezzel összefüggésben a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.].