BH 2002.1.10 Az ügyvéd kártérítési felelősséggel tartozik, ha az általa szerkesztett szerződés nem felel meg a megbízó ügyleti akaratának, és nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására [Ptk. 340. § (1) bek., 375. § (2) bek.].

Az ügyvéd foglalkozású I. r. alperes által készített, 1994. november 30-i keltű kölcsönszerződésben a II. r. alperes a felperes által hat hónapra nyújtott 860 000 forint kölcsönösszeg visszafizetése biztosítékaként határozatlan idejű vételi jogot engedett az ingatlanára a felperesnek. A szerződést a felperes csak 1995. május 6-án nyújtotta be a földhivatalhoz, amikor a vételi joga már csak más személyt megillető vételi jogot követő rangsorban nyerhetett bejegyzést. A II. r. alperes a kölcsönt nem fizette vissza.

A felperes keresetében 860 000 forint és kamata egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A II. r. alperessel szemben a követelését a kölcsönszerződésre alapította, míg az I. r. alperessel szemben kártérítés címén érvényesített igényt. Álláspontja szerint az I. r. alperes azáltal, hogy a vételi jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését elmulasztotta, a követelt összegű kárt okozta neki, mert a késedelmes bejegyzésre figyelemmel elveszítette azt a fedezetét, amiből a II. r. alperessel szembeni követelését kielégíthette volna. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II. r. alperes elismerte a keresetet.

Az elsőfokú bíróság 860 000 forint és kamata egyetemleges megfizetésére kötelezte az alpereseket. Az I. r. alperessel kapcsolatos ítéleti indokolás szerint a felperes kára okozati összefüggésben áll az I. r. alperes magatartásával. Az I. r. alperes ugyanis nem a megbízója érdekeinek megfelelően fogalmazta meg a vételi jogra vonatkozó szerződési kikötést, mivel a határozatlan időre kikötött vételi jog éppen a kölcsöntartozás lejártának időpontjában a Ptk. 375. §-ának (2) bekezdése értelmében megszűnt, így az a földhivatali bejegyzéstől függetlenül nem jelentett tényleges biztosítékot a felperes részére, hiszen a felperes eleve nem volt abban a helyzetben, hogy a vételi jogával élhessen. Nincs jelentősége tehát annak, hogy az I. r. alperes részére adott megbízás kiterjedt-e a vételi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetésére.

Az I. r. alperes fellebbezése - és a felperesnek az ítéleti indokolást érintő csatlakozó fellebbezése - folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével akként változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit, hogy az I. r. alperes marasztalását 430 000 forintra és kamatára leszállította. A másodfokú bíróság az I. r. alperes ellen folyt Ügyvédi Kamarai fegyelmi eljárás per tárgyává tett iratai alapján megállapította, hogy a vételi jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyeztetésére nem terjedt ki az I. r. alperes megbízása, azt a szerződő felek vállalták magukra. Az I. r. alperes a vételi jog szakszerűtlen megfogalmazásával okozott kárt a felperesnek, mert ennek következtében ez a jogosultság nem tudta a fedezetet biztosító rendeltetését betölteni. A másodfokú bíróság azonban úgy találta, hogy a felperes maga is közrehatott a kárának a bekövetkezésében, hiszen a vételi jog késedelmes bejegyeztetésének következtében akkor sem tudta volna gyakorolni a vételi jogát, ha azt az I. r. alperes helyesen akként fogalmazza meg, hogy az hat hónapot meghaladó határozott időtartamra szól. Ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 340. §-a (1) bekezdésének az alkalmazásával az I. r. alperest csupán a kár fele részének a megtérítésére kötelezte.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdését és törvénysértően kötelezte az I. r. alperest csupán a kár fele részének a megtérítésére.

Az I. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.