A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20652/2008/9. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §]

Pfv.II.20.652/2008/9. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű és III. rendű, valamint jogi előadó által képviselt IV. rendű alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt a Fővárosi Bíróságnál P.P.IV.21.504/2006. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtáblának 1.Pf.20.913/2007/5. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 27. sorszám alatt és az I. rendű alperes által 26. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.

A jogerős ítélet I. rendű alperes által felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

I n d o k o l á s:

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes házastársak voltak, a házasságkötést megelőzően élettársi kapcsolatban éltek, a házasságukat azonban a Budapesti XX., XXI. és XXII. Kerületi Bíróság a 2004. január 8-án jogerőre emelkedett 9.P.XXI.21.400/2003/10. számú ítéletével felbontotta, és az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az életközösségük 2002. novemberében végleg megszakadt.

A házasságkötésüket megelőző élettársi kapcsolatuk tartama alatt, 1991. október 10-én egymás közötti egyenlő arányban 800.000 forint vételárért megvásárolták a B. K. utca alatti ingatlant.

A 2003. március 10-én kötött adásvételi szerződéssel 5.000.000 forint készpénz és 15.000.000 forint bankkölcsön felhasználásával, összesen 20.000.000 forint vételárért vásárolták meg a házasfelek a B. Sz. utcai alatti ikerházingatlan egyik lakrészét, és a szerződés alapján egymás közötti egyenlő arányban az ingatlan egészhez viszonyított személyenkénti 133/466 - 133/466 részilletőségét szerezték meg. A másik ikerházrész tulajdonosai a II. és a III. rendű alperesek, a bankkölcsön biztosítására az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom jogosultja pedig a IV. rendű alperes. A volt házastársak az ingatlan vételárára felvett kölcsön részleteit kezdetben közösen teljesítették, majd azt részben az I. rendű alperes, részben pedig a felperes fizette.

A volt házasfelek 2003. augusztus 27-én 17.500.000 forintért értékesítették a K. utcai ingatlant, amelynek teljes vételára az I. rendű alperesnél maradt. A volt házasfelek által közösen alapított C-V. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti társaságban (továbbiakban: Bt) - amelynek beltagja az I. rendű alperes, kültagja pedig a felperes volt - a felperes tagsági viszonya 2003. szeptember 26-án közös megegyezéssel megszűnt, és a tagok között az elszámolás is megtörtént.

A felperes keresetében a volt házasfelek Sz. utcai ingatlanon fennálló közös tulajdonának a megszüntetését, és az I. rendű alperes 133/466 tulajdoni illetőségének az ő kizárólagos tulajdonába adását kérte a még fennálló teljes kölcsöntartozás általa történő átvállalása mellett. Állította, hogy az 5.000.000 forint egyösszegű vételárelőleg fedezete a 2.500.000 forint öröksége és a házastársak közös vagyonához tartozó Bt.-ből közösen kivett 2.500.000 forint nyereség volt. Az életközösség megszűnése után az ingatlan vásárlásáig a közös vagyon megosztására nem került, ezért a Sz. utcai ingatlan egy része házastársi közös vagyon. A felperest terhelő megváltási ár 1.250.000 forint lenne, a K. utcai ingatlan értékesítéséből befolyt vételár azonban teljes egészében az I. rendű alperesnél maradt, az ingatlan 1991. évi vásárlásakor pedig a vételárra fordította az ifjúsági takarékbetétben elhelyezett 51.683 forint összegű különvagyonnak minősülő megtakarítását. A vételkori 6,5 %-os különvagyoni hozzájárulására figyelemmel a K. utcai ingatlan értékesítéséből befolyt vételár, valamint a Szökőár utcai ingatlant terhelő kölcsönre teljesített törlesztő részletek elszámolásával, a házastársi közös vagyon megosztásának eredményeként 8.068.750 forint megfizetésére kérte az I. rendű alperes kötelezését. Állította, hogy a közösen működtetett társaságban a tagsági viszonya megszűnése folytán és az elszámolás eredményeként már összesen 900.000 forintban részesült.

Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra való hivatkozással, hogy a K. utcai ingatlan vételárát a felperessel azonos arányban viselték, az ifjúsági betétben elhelyezett összeget volt házastársa gépkocsi vásárlására fordította. Elismerte, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból a felperest 8.750.000 forint megilleti, de a Sz. utcai ingatlanból 2.500.000 forint megváltási ár terheli. A készpénzben kiegyenlített vételár fele részét a felperes az örökségéből egyenlítette ki, míg a fennmaradó 2.500.000 forintot az I. rendű alperes fedezte magánszemélytől felvett kölcsönből. A felperes terhére kérte elszámolni az általa kifizetett többlet törlesztő részleteket, továbbá a felperes Sz. utcai ingatlanba való beköltözésekor, azaz 2003. júniusában általa a felperesnek nyújtott 300.000 forintot és a 2005. február 20-án átadott további 600.000 forintot, mert ez a 900.000 forint összegű követelése nem azonos a felperes Bt.-beli tagsági viszonya megszűnésével kapcsolatos elszámolással, hiszen az már 2003 szeptemberében megtörtént. A fentiek egybeszámításával a felperest megillető értékkiegyenlítés 4.550.000 forint, amelynek megfizetésére 8 napon belül hajlandó, feltéve, hogy a felperes a fennálló bankkölcsön tartozást átvállalja és a IV. rendű alperes a Sz. utcai ingatlannal kapcsolatos kölcsön ügyletből őt, mint adóst kiengedi.

A II. és a III. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A IV. rendű alperes ellenkérelmében a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, feltéve, hogy a javára bejegyzett jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom változatlan formában fennmarad és a volt házastársak tulajdonában álló ingatlanhányadot terheli. A hozzájárulás alapján nem változhat a kötelemben személyes visszafizetési kötelezettséggel bíró ügyfelek felelőssége. Az I. rendű alperesnek a kötelemből való esetleges kiengedése csak megfelelő bonitású személyek bevonása mellett, a mindenkori üzletszabályzat feltételei szerint külön bírálati eljárás alapján lehetséges.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a Sz. utcai ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette, a felperes kizárólagos tulajdonába adta az I. rendű alperes 133/466 tulajdoni illetőségét, a II., III. és IV. rendű alperest pedig ennek tűrésére kötelezte. Az I. rendű alperest 15 nap alatt 5.000.000 forint, 90 napon belül további 2.1126.765 forint, összesen 7.126.765 forint felperesnek való megfizetésére kötelezte. Az illetékes földhivatal megkeresésévei rendelkezett házastársi közös vagyon megosztása, tulajdonközösség megszüntetése jogcímén az I. rendű alperes tulajdonjogának törléséről és a felperes tulajdonjogának bejegyzéséről. Az I. rendű alperest a felperes javára 356.000 forint elsőfokú perköltség, a volt házastársakat pedig személyenként az államnak külön felhívásra 242.060 forint illeték megtérítésére kötelezte.