BH 2001.12.574 A jogos védelem szükséges mértékének túllépése jogellenes magatartás, amelynek menthetőségét a felróhatóság körében kell értékelni [Ptk. 339. § (1) bek., 343. §, Pp. 206. § (1) bek.].

A bíróság a jogerős ítéletében elutasította a felperesek kártérítés megfizetésére irányuló keresetét, amelyet arra alapítottak, hogy az alperes 1997. július 19-én egy vascsővel fejen ütötte az I. r. félperest, aki ettől nyílt koponyatörést és agyzúzódást szenvedett; maradandó egészségkárosodása folytán önmaga ellátására képtelenné vált. A jogerős ítélet indokolása szerint a bíróság a büntetőügyben hozott ítélet megállapításait elfogadta, és arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a felperesek jogtalan támadásának elhárításakor a szükséges védekezés mértékét túllépte ugyan, azonban a támadást kezdeményező felperesek hozták létre azokat a feltételeket, amelyek mellett az alperes félelmében nem ismerte fel az elhárítás szükséges mértékét, ezért felróhatósága nem állapítható meg, és ezáltal a felperesek kárának megtérítésére nem kötelezhető.

A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletben állapítsa meg a kártérítési felelősség jogalapját, másodlagos kérelmük pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására, és új határozat hozatalára irányult. Jogi álláspontjuk szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, a tanúvallomások nem megfelelő értékelésén alapul, valótlan és iratellenes megállapításokat, okszerűtlen következtetéseket tartalmaz; és elmaradt a tényállás teljes körű feltárása is. A felperesek szerint iratellenes az a megállapítás, hogy az alperes házastársa és annak leánya, a II. r. felperes, az élettársával, az I. r. felperessel együtt jelentős túlerőt jelentett volna az alperessel szemben, figyelemmel arra, hogy az alperest a csákánnyal és gereblyével felszerelkezett két szomszéd is védte. A felperesek szerint a jogerős ítélet megalapozatlanul állapította meg, hogy az alperes nem ismerte, és nem ismerhette fel az elhárítás szükséges mértékét. A bíróság ugyanis nem vizsgálta a menthető felindulásra alapot adó körülményeket, és ennek megállapítására a büntetőeljárásban beszerzett szakértői vélemény nem is alkalmas. Valótlannak tartották a felperesek azt a jogerős ítéleti megállapítást, hogy a büntetőeljárás során nem vitatták a feltárt tényeket, és a támadás okára, jellegére, módjára vonatkozóan egyező nyilatkozatot tettek volna. A felperesek jogi álláspontja szerint az alperes szándéka és cselekménye megtorló volt. Erre utal a helyszín, az I. r. felperes elesésének a helye, és a felek, valamint a tanúk egymáshoz viszonyított távolsága. Érvelésük szerint a Ptk. 343. §-ában szabályozott jogos védelem polgári jogi fogalma és büntetőjogi fogalma nem esik egybe; a büntető ítélet csak a Pp. korábban hatályos 9. §-ában írtak szerint köti a bíróságot, ezért a tényállás feltárása érdekében további bizonyítást kellett volna lefolytatni. Ennek körében az intézkedő rendőrök, a mentőegység tagjainak meghallgatása, valamint a helyszíni szemle megtartása és az igazságügyi orvos szakértő kirendelése nem mellőzhető.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.