BH 2014.3.79 Az utazási iroda köteles a megrendelőket az utazással kapcsolatos lényeges körülményekről, így a szokásos éghajlati és időjárási viszonyokról tájékoztatni. Az előre nem látható, váratlan, a szokásostól jelentősen eltérő időjárási körülményekkel kapcsolatban azonban az utazási irodát tájékoztatási kötelezettség értelemszerűen nem terheli [Ptk. 205. § (3) bek., 392. § (2) és (3) bek., 415. § (1) bek.].

Az I. r. felperes idegenforgalmi szakember, 14 éve egy utazási iroda vezetője. Korábban az alperesi utazási iroda szervezésében már járt Srí Lankát és a Maldív-szigeteket érintő körutazáson.

2010. november 16-án az I. r. felperes árajánlatot kért az alperestől két felnőtt és két gyermek részére a 2010. december 1-jén induló Srí Lanka-i körutazásra és Maldív-szigeteki utazásra félpanzióval. Az alperes még aznap megküldte ajánlatát és az út tervezett menetrendjét. Az I. r. felperes további egyeztetéseket követően 2010. no­vember 17-én elfogadta az alperes ajánlatát a 2010. december 1-jétől december 13-ig tartó útra. Ennek alapján a felek között 2010. november 18-án írásbeli utazási szerződés jött létre. Az alperes által biztosított utazási szolgáltatás ellenértéke, amely magában foglalta a körút költségét, a szállások, a négy repülőjegy és a félpanziós ellátás díját, a reptéri illetéket és a gyorshajó transzferköltségét, a szerződés szerint négy fő részére összesen 1 779 500 forint volt.

Az indulást megelőző napon a II. r. felperes érdeklődött az alperesnél a várható időjárás miatt, az interneten ugyanis rossz időt jósoltak. Az alperes a Srí Lankán tartózkodó munkatársától, valamint németországi partnercégétől kért tájékoztatást, és ennek alapján közölte a II. r. felperessel, hogy jó idő várható, de eső előfordulhat.

Az utazás 2010. december 1-jén kezdődött budapesti indulással, majd a csoport párizsi átszállást követően érkezett meg Srí Lankára, Colombóba, ahol az alperes munkatársa, a csoportkísérő várta őket. Az utazási tájékoztatóban meghirdetett programot teljesítették; az egyes nevezetességeket a csoport angol nyelvű helyi idegenvezetéssel, a magyar utaskísérő tolmácsolása mellett tekintette meg. Az utazás jelentős része alatt azonban a korábbi évtizedekben tapasztalt, megszokott időjárási viszonyoktól eltérő, rossz, esős időjárás uralkodott. A nem várt, tomboló trópusi vihar miatt a Maldív-szigetekre történő transzfer is csúszott, így az eredetileg tervezettekhez képest csak a következő napon sikerült átjuttatni a felpereseket repülővel Sun Islandre.

Az utazással kapcsolatos kifogásaira tekintettel az I. r. felperes a Maldív-szigeteki tartózkodás időtartamának két nappal történő meghosszabbítását kérte az alperestől, ennek elmaradása esetére perindítást helyezett kilátásba. Az alperes az utazás meghosszabbítását nem tudta biztosítani. Erre figyelemmel a felperesek a csoport többi tagjával együtt 2010. december 12-én hazaindultak. Hazatérésüket követően visszaigényelték a teljes utazási díjat, a díj visszafizetésétől azonban az alperes elzárkózott.

A felperesek keresetükben elsődlegesen az utazási szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték, álláspontjuk szerint ugyanis az alperes megtévesztette, illetve tévedésbe ejtette őket az utazás ideje alatt várható időjárással kapcsolatban. Kérték az eredeti állapot helyreállítását, a teljes utazási díj visszafizetését. Másodlagosan a hibás teljesítés szabályai alapján tartottak igényt az utazás ellenértékének visszafizetésére. Harmadlagosan pedig kártérítés jogcímén, az alperest a Ptk. 205. § (3) bekezdése alapján terhelő tájékoztatási kötelezettség megsértése miatt kérték az alperest a teljes utazási díj visszafizetésére kötelezni. Azzal érveltek, hogy az alperes nem tájékoztatta őket megfelelően az utazás időszakában várható időjárásról, a körút feszített jellegéről, az étkezés rendjéről, a szállodák és a szobák minőségéről, komfortfokozatáról, azoknak az európai színvonaltól való eltérő voltáról, továbbá arról, hogy az utazás kiskorú gyermekeknek nem való, valamint, hogy az utazás során bizonyos látványosságokat csak sötétben lehet majd megtekinteni.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

A határozat indokolása szerint sem az utazási szerződés érvénytelensége, sem a hibás teljesítés nem állapítható meg. Tájékoztatási kötelezettségét pedig az alperes megfelelően teljesítette. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az utazás Srí Lankát érintő része egy kulturális, a lehető legtöbb látványosságot magában foglaló körút volt, míg a Maldív-szigeteken a pihenés, a strandolás volt az alapvető program. Srí Lanka trópusi sziget az Indiai-óceánban, amelynek időjárását a rendelkezésre álló adatokból kitűnően két területileg is elkülöníthető monszun befolyásolja. Az egyik a Maha monszun, amely a sziget északi és keleti felén vonul végig, csapadékot hozva decembertől márciusig. Az ország délnyugati részén pedig a Yala monszun uralkodik, amely májustól októberig hoz csapadékot, tehát a száraz időszak novembertől áprilisig tart.

A perbeli utazás helyszíne az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint a sziget délnyugati és középső része, vagyis a Yala monszun területe volt a száraz időszakban. A száraz évszak azonban ezen a területen sem jelent kizárólagos szárazságot és esőmentességet, monszunhatás által befolyásolt trópusi országban ugyanis zápor, zivatar bármikor bekövetkezhet. Az utazás teljes esőmentességére ezért a felperesek megalapozottan nem számíthattak. Az alperes az utazási prospektusában és a honlapján tájékoztatta is az utasokat, hogy a turisták által látogatott területen a száraz időszak Srí Lankán novembertől márciusig tart, ritkán esik az eső, de trópusi zápor bármikor előfordulhat.

Az utazás idején tapasztalt rendszeres, zuhogó eső ugyanakkor az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az adott időszakban rendkívülinek volt minősíthető. Ezt támasztja alá a Srí Lanka-i Nemzeti Meteorológiai Központ tájékoztatása is. A szélsőséges, a korábbi években tapasztaltaktól jelentősen eltérő időjárásra az alperes nem számíthatott, így azzal, hogy erről a felpereseket előzetesen nem tájékoztatta, a Ptk. 205. § (3) bekezdésében szabályozott kötelezettségét nem sértette meg. A rossz idő ellenére valamennyi tervezett programot megtartották. Nem alapozhatja meg a felperesek kártérítési igényét az egyes szállodák osztályba sorolásával kapcsolatos tájékoztatás részbeni elmaradása sem, az elhelyezéssel összefüggő problémákat ugyanis nyomban orvosolták, egyéb hátrány pedig ebben a körben a felpereseket nem érte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Rámutatott, hogy az utazás időszakában Srí Lankán és a Maldív-szigeteken előre nem látható, rendkívüli időjárási viszonyok uralkodtak, amelyekről előzetesen az alperesnek sem lehetett tudomása, így ezzel kapcsolatban a tájékoztatási kötelezettségét nem szeghette meg.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása, és a keresetüknek helyt adó döntés meghozatala iránt - a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel.