A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21628/2010/8. számú határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 582. §]

Pfv.II.21.628/2010/8. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az alperes ellen ajándék visszakövetelése és egyéb iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságnál 4. P. 20.874/2007. számon megindított és a Debreceni Ítélőtáblának Pf.II.20.290/2010/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 23. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bírság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Az elsőfokú bíróság útján megkeresni rendeli a M. Körzeti Földhivatalt, hogy a v. hrsz-ú, H. u. 3. szám alatti, a V.i hrsz-ú, Sch. u. 20. szám alatti, valamint a V.i . és . hrsz-ú ingatlanokra feljegyzett felülvizsgálat tényét törölje.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes az alperes nagyapja.

A felperes az 1995. január 23-án kelt ajándékozási szerződéssel ifjabb C. I.nak - fiának, az alperes édesapjának - ajándékozta az 1/2 hányadban tulajdonában lévő V., Sch. u. 20. szám alatti ingatlant. Az ajándékozási szerződés 4. pontja szerint a felek kölcsönösen kijelentették, hogy az ingatlant a jövőben is közösen kívánják használni és hasznosítani.

A megajándékozott és az alperes édesanyja: C. S.né között fennállt életközösséget C. S.né megszakította, és a megajándékozott ingatlanából az alperessel együtt elköltözött. Ezt követően Ifj. C. I. 2006. május 3-án öngyilkos lett.

Halála után a hagyatéki eljárást Dr. B. Zs. m közjegyző folytatta le, aki a Kjő.175/2006/5. számú hagyatékátadó végzésével az elhunyt hagyatékát a törvényes öröklés rendje szerint az alperesnek adta át.

A rendszerváltozást követően a felperesnek lehetősége nyílt arra, hogy különböző személyektől "aranykoronát vásárolva" a V.i II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szövetkezettől ezen aranykoronákért gyümölcsös művelési ágú ingatlan tulajdonjogát szerezze meg. Ily módon a V.i . és a V.i . helyrajzi számú ingatlanok vételárát fizette ki a felperes, s az ingatlanok tulajdonosaként az ingatlan-nyilvántartásba ifjabb C. I.t jegyezték be.

1998. augusztus 24-én ifjabb C. I. megvásárolta a V.i . helyrajzi számú, a valóságban V., Hársfa u. 3. szám alatti építési telket 80.000 forint vételárért. 2003. decemberéig ezen ingatlanra a felperes és ifjabb C. I. által vásárolt építőanyagokból a család "kalákában" egy lakóépületet épített. Az építkezés költségeit a felperes és a fia azonos arányban viselték. A lakóépület építéskori anyagköltsége 5.331.371 forint, munkadíja 2.038.176 forint volt. A felperes által az eljárás során becsatolt anyagszámlák ellenértéke összesen 2.434.904 forint, a telek 2003-as forgalmi értéke a felülépítmény nélkül 100.000 forint volt.

Ifjabb C. I. eltemettetésének költségeit a felperes viselte 104.000 forint összegben, s ő állíttatta a sírkövet 500.000 forintért. 800.000 forintot 2005. nyarán kölcsönadott a fiának, aki a tartozást nem fizette vissza. A felperes fiának tulajdonában állt - az alperes által megörökölt - forgalmi rendszámú Ford Fiesta gépkocsi forgalomba helyezésével összefüggésben a felperes fizetett be 39.300 forintot, és ő egyenlített ki a Merkantil Bank részére ifjabb C. I. helyett 48.550 forintot, míg közüzemi számlák fejében 34.362 forintot.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a V., Sch. u. 20. szám alatti ingatlan 1/2 hányadával, továbbá a V.i . és . helyrajzi számú ingatlanokkal kapcsolatban a közte és néhai fia között létrejött ajándékozási szerződések érvénytelenségét, egyszersmind visszakövetelte az ajándékot a házasingatlan esetén arra hivatkozással, hogy az ajándékozásra azzal a feltevéssel került sor, hogy a megajándékozott őt idős korában ápolni, gondozni fogja, s e feltevés a fia halálával meghiúsult. A két gyümölcsös művelési ágú ingatlan esetén az ajándék visszakövetelését arra alapította, hogy azokra létfenntartása veszélyeztetett volta miatt van szüksége. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a V., Hársfa u. 3. alatti ingatlan tulajdonjogát ráépítés címén teljes egészében megszerezte, s e címen 9.000.000 forint megfizetésére, másodsorban tulajdonjoga bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni az alperest. Hagyatéki hitelezői igényként 1.655.929 forint megtérítésére tartott igényt, s kérte az alperes költségben való marasztalását.

Az alperes a kereset nagyobb részének elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Állította, hogy a Sch. u. 20. szám alatti ingatlan 1/2 hányadának ajándékozásakor az ajándékozásnak nem volt a felperes által kinyilvánított feltétele, míg a gyümölcsös ingatlanok tekintetében azzal érveit, hogy a felperes jövedelmi, vagyoni viszonyai miatt nincs rászorulva ezen ingatlanok tulajdonjogára, ezért az ajándék visszakövetelési igény elutasítását indítványozta. Előadta, hogy tudomása szerint a V., Hársfa u. 3. szám alatti ingatlanon álló felülépítményt a szülei építették saját anyagi eszközeik felhasználásával, ezért a ráépítés címén előterjesztett követelés megalapozatlan. A hagyatéki hitelezői igény címén érvényesített követelésből elismerte a sírkőállítás 500.000 forintos, a temetési költség 104.000 forintos, illetve a közüzemi számlák közül 10.998 forintos követelés alapos voltát.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.526.212 forintot, s kimondta, hogy e tartozásért az alperes a dr. B. Zs. közjegyző Kjő.175/2006/5. számú hagyatékátadó végzésében meghatározott vagyontárgyakkal felel. Megállapította, hogy a felperes a V.i . helyrajzi számú ingatlan 493/1000 tulajdoni hányadát ráépítés jogcímén megszerezte, s ezzel az alperes tulajdoni hányada 507/1000 tulajdoni hányadra csökkent. Ennek ingatlan-nyilvántartási átvezetése végett megkeresni rendelte a m Körzeti Földhivatalt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, s kimondta, hogy a felek a saját költségeiket maguk viselik.

Az ítéletének indokolása szerint alaptalannak találta a felperes ajándék visszakövetelése iránti igényét. A Sch. utca 20. szám alatti ingatlan ajándékozásáról szóló szerződés semmilyen feltételt nem tartalmazott, és a tanúvallomások alapján sem volt megállapítható az, hogy az ajándékozásra azzal a feltétellel került volna sor, hogy a felperest a néhai fia idős korában ápolni, gondozni fogja, önmagában pedig az ajándékozó erkölcsi elvárása nem ad alapot az ajándék téves feltevés címén történő visszakövetelésére.

A gyümölcsös művelési ágú ingatlanokkal kapcsolatban a felperes által megjelölt jogcímet - az ingatlanok tulajdonjogára létfenntartása érdekében van szüksége az ajándékozónak, s az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti - nem találta megalapozottnak, mert megállapította, hogy a felperes havi 35.000 forint nyugdíjat kap, ezt meghaladóan egy 10 éves tehergépkocsi után 70.800 forint, míg egy 4 éves személygépkocsi után 9.240 forint gépjárműadót fizet; rendelkezik 1 ha, 2002-es telepítésű gyümölcsös tulajdonjogával; házastársa szociális járadékos; a Sch. u. 20. szám alatti két szobás ingatlanban laknak, melynek 1/2 része a házastársa tulajdonát képezi, további 1/2 része a felperes haszonélvezeti jogával terhelt. Emellett a V., Hársfa u. 3. szám alatti az alperes tulajdonában lévő ingatlanon a felperesnek holtig tartó haszonélvezeti joga van. Rögzítette azt is, hogy a felperes a rendszerváltást követően tehergépkocsit vásárolt, fuvarozásra iparjogosítványt váltott ki, traktorral, tárcsával rendelkezett, mely eszközökkel vállalkozott. E tényekből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes rendelkezik azzal a jövedelemmel és vagyonnal, ami a megélhetését biztosítja, ezért az ajándék visszakövetelésének jogszabályban írt feltételei nem állnak fenn.