A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27713/2006/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Fehérné dr. Tóth Kincső

A Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.713/2006/6.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Ruszthy Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Ruszthyné dr. Rudas Ildikó ügyvéd által képviselt I.r. felperes, a dr. Szabó Ottó ügyvéd által képviselt II.r. felperes, a dr. Légrádi Gábor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Légrádi Gábor ügyvéd által képviselt III.r. felperes és IV.r. felpereseknek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., hivatkozási szám: ...) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében, amelybe a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében a "PETI" Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Peti Éva ügyvéd által képviselt Felperesi beavatkozó beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2006. évi szeptember hó 5. napján kelt 7.K.33.248/2005/5. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2007. évi március hó 21. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a felpereseket és a beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek külön-külön 60.000 (azaz hatvanezer) - 60.000 (azaz hatvanezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint a II. r. felperest, hogy - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - fizessen meg az államnak 15.000 (azaz tizenötezer) forint kereseti illetéket, továbbá a felpereseket egyetemlegesen arra, hogy - ugyancsak az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - fizessenek meg az államnak 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. felperesekkel szemben jogsértést megállapító és bírságot kiszabó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. felperesekkel szemben az eljárást megszüntette. A másodfokú bíróság által pontosított tényállás szerint a felperesek sütőipari tevékenységet folytatnak; a szolgáltatásukkal érintett Tiszafüreden és annak 50-60 km-es körzetében más pékségek is (több mint 60) árusítják termékeiket. A II.r. felperes ügyvezető igazgatója 2002. február 27-i keltezésű levelében Tiszafüred kenyér és pékáru ellátása témakörben "közös együttgondolkodásra" pékségeket hívott meg 2002. március 5-én de. 10 órára a polgármesteri hivatal tanácskozó termébe. A találkozót K. L. kezdeményezte, aki már 2002. elején - tehát a megbeszélést megelőzően is - a pék és lisztfeldolgozó vállalkozások választott vezetője, s mint ilyen, a ... teljesjogú tagja volt. A megbeszélésen a felperesek és a C. B. Kft. két képviselője (M. I. és B. J.) vett részt, azon a levezető elnöki teendőket K. L. látta el. A megbeszélést többen (K.L., III. r. felperes és M. I.) ipartestületi jellegű ülésnek tartották. A találkozón az árak, az áremelés szükségessége, a növekvő költségek is szóba kerültek, K. L. egyéb témák mellett sürgette az összefogást a multinacionális cégek 2001-2002 fordulóján tapasztalt árletörő, a növekvő költségeket érvényesíteni kívánó pékségek által tett árajánlatokat sorozatosan elutasító árpolitikájával szemben. A levezető elnök e körben hivatkozott szlovéniai példákra és arra, hogy Egerben 125 forintos átadási árban egyezetek meg a pékek a fehér kenyér vonatkozásában, továbbá az Ipartestület és az APEH közös ellenőrzésére, amelynek során megállapításra került az a minimális költség, amelyet az árakban mindenképpen érvényesíteni kell. A levezető elnök konkrétan a 120 Ft/kg átadási árat javasolta a fehér kenyérre nézve és bevezetési időpontként 2002. március 18. napját. Az ülésen résztvevők egyetértettek abban, hogy a költségek növekedése jelenjen meg az árakban is. Az I.r. felperes ezt az uniós csatlakozásra és az ezzel kapcsolatos beruházási szükségletekre figyelemmel is indokoltnak tekintette, azonban megállapodás szintjét elérő akarategység nem alakult ki a jelenlévők között, sőt II. r. felperes képviselője (Á. T.) kifejezetten tiltakozott az egységes árak, a minimálár kialakítása ellen.

A megbeszélést követően a felperesek az 1 kg-os fehér kenyér átadási árát 2002. március második felétől 120 Ft-ra emelték, az árat vevőik jelentős részénél alkalmazták 2002. októberéig.

Az alperes versenyfelügyeleti eljárást indított a felperesekkel szemben, mert azt vélelmezte, hogy 2002. tavaszán versenykorlátozó megállapodás jött létre közöttük, amelynek keretében megállapodtak a tervezett áremelések mértékéről, a bevezetés időpontjáról és egy esetleges minimum ár egységes bevezetéséről. Az alperes vizsgálatát a 2002. november 26-ai megbeszélésre is kiterjesztette.

Az eljárás eredményeként az alperes a 2003. október 9. napján kelt ... számú határozatában megállapította, hogy az I-IV.r. felperesek gazdasági versenyt korlátozó magatartásukkal a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11.§-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértették a fehér kenyér átadási árának 2002. márciusi áremelésekor, amely miatt I.r., III.r. és IV.r. felperessel szemben 500.000 Ft, II.r. felperessel szemben 600.000 Ft bírságot szabott ki, egyben a további eljárás alá vontakkal szemben az eljárást megszüntette. Indokolásában idézve a Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdését (amely szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki, illetve fejt ki) megállapította, hogy az eljárás során a felperesek nem vitatták, miszerint a 2002. március 5-ei találkozón szó volt az árkérdésről. A határozat szerint a megállapodás tényét támasztja alá, hogy a felperesek a 2002. március 18-át megelőző időszakban eltérő, míg 2002. márciusától a vevők meghatározó részénél azonos átadási árat alkalmaztak, ugyanazon időszakban azonos magatartást tanúsítottak, továbbá, hogy a 2002. november 26-ai megbeszélésen a pékek egyértelműen a közöttük létrejött tavaszi megállapodásról beszéltek. A megállapodás megtörténtét igazolja az is, hogy az egyes vállalkozásoknak más és más volt a gazdasági érdekeltsége. Az egységes ár kialakításához fűződő érdek a kereskedelem árleszorító hatásával szembeni fellépésben, az egységes ár alkalmazásához fűződő érdek az elért haszonnak az Európai Unióhoz történő csatlakozást követő piaci mozgások során történő felhasználásában is megragadható. Nem állítható az, hogy a boltok a fehér kenyér árának emelésében lettek volna érdekeltek, hogy ők döntöttek volna a 2002. márciusi áremelésről. Ezt az eljárás alá vont pékségek sem bizonyították egyébként.