31984L0360[1]

A Tanács irányelve (1984. június 28.) az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1984. június 28.)

az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről

(84/360/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. és 235. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel az Európai Közösségek 1973. ( 4 ), 1977. ( 5 ) és 1983. ( 6 ) évi környezetvédelmi cselekvési programja hangsúlyozza a levegőszennyezés megelőzésének és csökkentésének fontosságát;

mivel az 1973. és 1977. évi cselekvési program nemcsak a levegőszennyezésből származó emberi egészségre és környezetre ható kockázatok objektív értékeléséről, hanem a minőségi célok megfogalmazásáról és a minőségi szabványok felállításáról is rendelkezik, különös tekintettel a legveszélyesebbnek tartott légszennyező anyagokra;

mivel a Tanács több irányelvet elfogadott e programok keretében;

mivel ezenkívül a 81/462/EGK ( 7 ) határozat értelmében a Közösség a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény aláírója;

mivel az 1983. évi cselekvési program, amelynek általános irányvonalait az Európai Közösségek Tanácsa, illetve a tagállamoknak a Tanács keretében ülésező képviselői jóváhagyták, célul tűzi ki, hogy a Bizottság folytassa a levegőminőségi szabványok megalkotására irányuló erőfeszítését, és szükség esetén bizonyos forrástípusokra kibocsátási szabványokat határozzon meg;

mivel minden tagállam rendelkezik a helyhez kötött ipari létesítményekből származó légszennyezés leküzdésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel; mivel több tagállamban folyamatban van a meglévő rendelkezések módosítása;

mivel a különböző tagállamoknak az ipari létesítményekből származó légszennyezés leküzdésére vonatkozó jelenleg hatályban lévő vagy módosítás alatt álló rendelkezései közötti eltérések egyenlőtlen versenyfeltételeket teremthetnek, és így közvetlen hatással vannak a közös piac működésére; mivel emiatt e területen a Szerződés 100. cikke szerint a jogszabályok közelítése szükséges;

mivel a Közösség egyik alapvető feladata a gazdasági tevékenységek harmonikus fejlődésének elősegítése, valamint a folyamatos és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés előmozdítása a Közösségben olyan feladat, amely elképzelhetetlen a szennyezés és az ártalmakkal szemben folytatott harc, vagy az életminőség javítása és a környezetvédelem fejlesztése nélkül;

mivel kívánatos és szükséges, hogy a Közösség segítse a tagállamoknak a helyhez kötött ipari létesítmények által okozott légszennyezés elleni küzdelmét;

mivel e cél elérése érdekében a Közösségen belül bizonyos ipari létesítmények által okozott légszennyezés megelőzése és csökkentése érdekében hozott intézkedések és eljárások sorozatának végrehajtására irányuló alapelveket kell bevezetni;

mivel a Közösség ezen alapelvek bevezetésére csak fokozatosan törekedhet, szem előtt tartva a tagállami politikák alapjául szolgáló helyzetek és alapelvek sokféleségét;

mivel kezdetben általános keretet kell létrehozni, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy amennyiben szükséges, a meglévő szabályozásukat a közösségi szinten elfogadott elvekhez igazítsák; mivel a tagállamoknak ezért előzetes engedélyezési rendszert kell bevezetni a légszennyezést okozó helyhez kötött ipari létesítmények működtetésére és lényeges átalakítására;

mivel ezenkívül a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok nem adhatnak ilyen engedélyeket, míg nem teljesül számos feltétel - beleértve az összes megfelelő megelőző intézkedés megtételének követelményét - valamint az, hogy a létesítmény működése ne eredményezzen jelentős mértékű légszennyezést;

mivel a különösen szennyezett és a speciális védelmet igénylő területeken lehetőséget kell biztosítani különleges rendelkezések alkalmazására;

mivel az engedélyezési eljárásokra és a kibocsátások meghatározására alkalmazható szabályoknak meg kell felelniük bizonyos követelményeknek;

mivel bizonyos helyzetekben a hatáskörrel rendelkező hatóságok feltárják további követelmények bevezetésének szükségességét, amelyek azonban nem eredményezhetnek túlzott költségeket az érintett vállalkozásra nézve;

mivel ennek az irányelvnek az érdekében hozott intézkedéseket a meglévő ipari létesítményekre fokozatosan kell alkalmazni, megfelelően számításba véve a műszaki tényezőket és a gazdasági hatásokat;

mivel annak érdekében, hogy légszennyezés megelőzésére és csökkentésére hozott intézkedések végrehajtását, valamint a megelőzést célzó technológia kifejlesztését előmozdítsák, a tagállamoknak egymással és a Bizottsággal együtt kell működniük,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelvnek az a célja, hogy gondoskodjon a Közösségen belüli, főként az I. mellékletben felsorolt kategóriákba tartozó ipari létesítmények által okozott légszennyezés megelőzésére és csökkentésére tervezett további intézkedésekről és eljárásokról.

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1. "levegőszennyezés": az ember által közvetlenül vagy közvetve a levegőbe jutatott káros hatásokat okozó anyag vagy energia, amely az emberi egészséget veszélyezteti, az élővilágra, az ökoszisztémákra és az anyagi javakra ártalmas és akadályozza vagy zavarja a környezet élvezetét vagy más jogszerű használatát;

2. "létesítmény": bármely ipari vagy közmű célra használt létesítmény vagy egyéb helyhez kötött létesítmény, amely valószínűleg légszennyezést okozhat;

3. "meglévő létesítmény": 1987. július 1-je előtt már működő vagy az e dátum előtt épített vagy engedélyezett létesítmény;

4. "levegőminőségi határérték": a levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációja, amely meghatározott időtartam alatt nem léphető túl;

5. "kibocsátási határérték": a létesítmények által adott időtartam alatt kibocsátott szennyező anyagok koncentrációja és/vagy tömege, amely nem léphető túl.

3. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az I. mellékletben felsorolt típusokba tartozó ipari létesítmények működéséhez a hatáskörrel rendelkező hatóságok előzetes engedélyére legyen szükség. Az ilyen engedély megszerzéséhez előírt követelményeknek való megfelelés szükségességét a létesítmény tervezési szakaszában figyelembe kell venni.

(2) Az engedélyezéshez szükséges az I. mellékletben felsorolt kategóriákba tartozó összes létesítmény, vagy az átalakítás következtében ezekbe a kategóriákba besorolható létesítmények jelentős átalakítása.

(3) A tagállamok más létesítmény-típusok esetén is megkövetelhetik az engedélyeztetést, vagy, amennyiben a nemzeti jogszabályok úgy rendelkeznek, az előzetes bejelentést.

4. cikk

Ezen irányelvtől eltérő célú nemzeti és közösségi rendelkezésekben megállapított követelmények sérelme nélkül engedély csak abban az esetben adható, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság megbizonyosodik arról, hogy:

1. minden megelőző intézkedést meghoztak a légszennyezés ellen, beleértve az elérhető legjobb technológia alkalmazását, feltéve, hogy ezek az intézkedések nem vonnak maguk után túlzott költségeket;

2. a létesítmény használata nem okoz jelentős légszennyezést, különös tekintettel a II. mellékletben említett anyagok kibocsátására;

3. az alkalmazandó kibocsátási határértékek egyikét sem lépik túl;

4. minden alkalmazandó levegőminőségi határértéket számításba vesznek.

5. cikk

A tagállamok:

- meghatározhatnak különösen szennyezett területeket, amelyekre a 4. cikkben meghatározottaknál szigorúbb kibocsátási határértékeket rögzíthetnek,

- meghatározhatnak különlegesen védett területeket, amelyekre a 4. cikkben meghatározottaknál szigorúbb levegőminőségi és kibocsátási határértékeket rögzíthetnek,

- úgy dönthetnek, hogy a fent említett területeken belül az I. mellékletben felsorolt meghatározott kategóriájú létesítmények nem építhetők vagy működtethetők, hacsak különleges feltételeknek meg nem felelnek.

6. cikk

Az engedélyezési kérelem tartalmazza a létesítmény leírását, beleértve a szükséges információkat annak eldöntéséhez, hogy a 3. és 4. cikkel összhangban megadható-e az engedély.

7. cikk

Az üzleti titoktartásra vonatkozó rendelkezések figyelembevételével a tagállamok információt cserélnek egymással és a Bizottsággal a légszennyezés megelőzését és csökkentését célzó intézkedésekkel, éppúgy, mint a műszaki eljárásokkal és berendezésekkel, valamint a levegőminőségi és kibocsátási határértékekkel kapcsolatosan szerzett gyakorlatukról és ismereteikről.

8. cikk

(1) A Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag határoz, és szükség esetén rögzíti az elérhető legjobb, túlzott költségekkel nem járó technológián alapuló, és az adott kibocsátások természetét, mennyiségét, és ártalmasságát számításba vevő kibocsátási határértékeket.

(2) A Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag határoz és alkalmas mérési és értékelési technikákat és módszereket határoz meg.

9. cikk

(1) A tagállamok megteszik azon intézkedéseket, amelyek biztosítják az engedélyezési kérelmeknek és a hatáskörrel rendelkező hatóságok döntéseinek az érintett nyilvánosság számára való hozzáférhetőségét, a nemzeti jogban biztosított eljárásoknak megfelelően.

(2) Az (1) bekezdést az egyes országos és a közösségi rendelkezések megsértése nélkül alkalmazzák az állami- és magánprojektek okozta környezeti hatások vizsgálatánál, az üzleti titoktartásra vonatkozó rendelkezések betartásával.

10. cikk

Kétoldalú kapcsolataik keretein belül minden szükséges konzultáció alapjaként a tagállamok hozzáférhetővé teszik a többi érintett tagállam számára ugyanazokat az információkat, amelyeket saját állampolgáraik részére biztosítanak.

11. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a létesítmények kibocsátásának ellenőrzése a 4. cikkben rögzített kötelezettségeknek megfelelően történjen. A meghatározási módszereket a hatáskörrel rendelkező hatóságnak jóvá kell hagynia.

12. cikk

A tagállamok követik az elérhető legjobb technika, és a környezeti helyzet alakulását.

E vizsgálat alapján, ha szükséges, a tagállamok megfelelő feltételeket írnak elő az irányelv szerint engedélyezett létesítmények számára, mind a fejlődés, mind pedig a túlzott költségek elkerülésének szándékával, különös tekintettel az adott típusba tartozó létesítmények gazdasági helyzetére.

13. cikk

Az elérhető legjobb technikára és a környezeti helyzetre vonatkozó fejlesztések figyelembevételével a tagállamok politikákat és stratégiákat hajtanak végre, amelyek megfelelő intézkedéseket foglalnak magukban az elérhető legjobb technika fokozatos átvételére az I. mellékletben megadott kategóriákba tartozó meglévő létesítmények által, különösen tekintettel:

- a létesítmény műszaki jellemzőire,

- a létesítmény kihasználtságának arányára és hátralévő élettartamára,

- a létesítmény által kibocsátott szennyező anyagok természetére és mennyiségére,

- annak kívánatos voltára, hogy az adott ipari létesítmény számára ne merüljenek fel túlzott költségek, különös tekintettel a kérdéses kategóriába tartozó vállalkozások gazdasági helyzetére.

14. cikk

A közegészség és a környezet védelme érdekében a tagállamok az ebben az irányelvben meghatározottaknál szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak.

15. cikk

Ezen irányelv nem vonatkozik a nemzetvédelmi célokat szolgáló létesítményekre.

15a. cikk

A tagállamok 3 éves időközönként tájékoztatást küldenek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a végrehajtásáról ágazati jelentés formájában, amely más, ehhez tartozó közösségi irányelveket is felölel. Ez a jelentés a 91/692/EGK irányelv ( 8 ) 6. cikkében megállapított eljárással összhangban a Bizottság által kidolgozott kérdőív vagy vázlat alapján készül el. A kérdőívet vagy vázlatot a jelentés által felölelt időszak kezdete előtt 6 hónappal küldik meg a tagállamoknak. A tagállamok a jelentést az általa felölelt 3 éves időszak végétől számított 9 hónapon belül küldik meg a Bizottságnak.

Az első jelentés az 1994-től 1996-ig terjedő időszakot öleli fel.

A Bizottság a tagállamok jelentésének benyújtását követő 9 hónapon belül közösségi jelentést tesz közzé az irányelv végrehajtásáról.

16. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1987. június 30. előtt megfeleljenek.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

17. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

IPARI LÉTESÍTMÉNY-KATEGÓRIÁK ( 9 )

(3. cikk hatálya alá tartozók)

1. Energiaipar

1.1.

Kokszoló kemencék

1.2.

Olajfinomítók (kivéve a nyersolajból csak kenőanyagokat gyártó vállalkozások)

1.3.

Széngázosító és széncseppfolyósító létesítmény

1.4.

Hőerőművek (kivéve az atomerőműveket) és más 50 MW-nál nagyobb névleges hőkibocsátású égetőberendezéseket

2. Fémgyártás és fémfeldolgozás

2.1.

Évi 1 000 tonna fémércnél nagyobb kapacitású égető és szinterelő létesítmények

2.2.

Nyersvasat és nyersacélt gyártó integrált létesítmények

2.3.

5 tonna feletti teljes kapacitású olvasztóberendezéssel rendelkező vasfémöntödék

2.4.

Nehézfémekre 1 tonna, könnyűfémekre 0,5 tonna feletti teljes kapacitású berendezéssel rendelkező nem vasfémeket gyártó és olvasztó létesítmények.

3. Nemfémes ásványi termékek gyártása

3.1.

Cementgyártó és forgókemencés mészgyártó létesítmények

3.2.

Azbesztgyártó és feldolgozó és azbesztalapú termékeket gyártó létesítmények

3.3.

Üvegszálat és ásványi szálasanyagot gyártó létesítmények

3.4.

Évi 5 000 tonna feletti kapacitású (közönséges és különleges) üveget gyártó létesítmények

3.5.

Durva kerámiatermékeket, nevezetesen tűzálló téglát, kőagyagcsövet, homlokzati és padlóburkoló téglát és tetőcserepet gyártó létesítmények.

4. Vegyipar

4.1.

Olefineket, olefinszármazékokat, monomereket és polimereket gyártó vegyi létesítmények

4.2.

Egyéb szerves közbenső termékeket gyártó vegyi létesítmények

4.3.

Szervetlen vegyi alapanyagokat gyártó létesítmények.

5. Hulladék ártalmatlanítás

5.1.

Toxikus és veszélyes hulladékokat égetéssel ártalmatlanító létesítmények

5.2.

Egyéb szilárd és folyékony hulladékot égetéssel kezelő létesítmények.

6. Egyéb iparágak

Évi 25 000 tonnánál nagyobb termelési kapacitású, papírcellulózt kémiai módszerekkel gyártó létesítmények.

II. MELLÉKLET

A LEGFONTOSABB SZENNYEZŐ ANYAGOK LISTÁJA

(a 4. cikk (2) bekezdésében foglaltak értelmében)

1. Kén-dioxid és egyéb kénvegyületek

2. Nitrogén-oxidok és egyéb nitrogénvegyületek

3. Szén-monoxid

4. Szerves vegyületek, főleg szénhidrogének (a metán kivételével)

5. Nehézfémek és vegyületeik

6. Por; azbeszt (lebegő por és szálak), üvegszál és ásványi szálasanyag

7. Klór és vegyületei

8. Fluor és vegyületei

( 1 ) HL C 139., 1983.5.27., 5. o.

( 2 ) HL C 342., 1983.12.19., 160. o.

( 3 ) HL C 23., 1984.1.30., 27. o.

( 4 ) HL C 112., 1973.12.20., 1. o.

( 5 ) HL C 139., 1977.6.13., 1. o.

( 6 ) HL C 46., 1983.2.17., 1. o.

( 7 ) HL L 171., 1981.6.27., 11. o.

( 8 ) HL L 377., 1991.12.31., 48. o.

( 9 ) Az ebben a mellékletben megadott küszöbértékek a termelési kapacitásokra vonatkoznak.