BH 1999.6.275 Amennyiben a munkáltató a munkaviszonyból származó kötelezettségét vétkesen megszegő munkavállalóval szemben a rendkívüli felmondáson kívül egyéb jogkövetkezményeket kíván megállapítani, azokat a kollektív szerződésben kell az eljárás rendjének meghatározásával szabályoznia [Mt. 109. § (1) bek.].

A felperes 1988. óta áll az alperessel munkaviszonyban, 1989 júniusától kocsitáblázó. Feladata a vonatok táblázása és ennek beírása a táblázók könyvébe.

A munkavégzése során, az 1997. február 13-áról 14-ére virradó éjszakán, a február 14-én 6 órakor M.-ről Sz.-re közlekedő vonatot csak a jobb oldalán tekintette meg, amelyik oldalon nem volt útvonaljelző tábla. A táblázókönyvbe 4 db iránytábla hiányát jegyezte fel. A vonat menetirány szerinti bal oldalán azonban 2 db Sz.-M. jelzésű tábla volt, és miután a felperes a vonat táblázását nem végezte el, az a közlekedés irányával ellentétes irányt mutatva közlekedett M.-ről Sz.-re.

1997. február 22-én két tanú jelenlétében sor került a felperesnek a mulasztással kapcsolatos meghallgatására és erről jegyzőkönyv felvételére. A felperes a mulasztását beismerte, és a jegyzőkönyvet azzal a záradékkal együtt aláírta, amely szerint a megállapításokat elfogadja, érdemi észrevételt nem tesz.

A felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló állomásfőnök az előzőek alapján, az 1997. március 10-én kelt határozatával, további eljárás mellőzésével, a felperest szolgálati vétségben mondta ki vétkesnek. Ezért hathavi időtartamra állomástakarító munkakörbe helyezte a kollektív szerződés 82. §-ának 1. pontja szerint minősülő, nem kellő gondossággal történő munkavégzésben megnyilvánuló szolgálati vétség elkövetése miatt. A személyi alapbérét is megállapította az új munkakörre vonatkozó besorolási szabályok szerint. A határozatot a felperesnek 1997. április 8-án kézbesítették.

A felperes az eredménytelen egyeztetést követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében elsődlegesen kérte a határozat hatályon kívül helyezését elévülés miatt, másodlagosan a büntetés enyhítését. Álláspontja szerint a gyorsított eljárásban a munkáltatónak a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül kellett volna részére a határozatot kézbesítenie. A büntetést is súlyosnak tartotta. Az alperes kérte a kereset elutasítását, mivel a kollektív szerződés az egyszerűsített eljárásban hozott határozat kézbesítési határidejét nem határozza meg, és a felperes többszöri mulasztása miatt került sor az alkalmazott súlyú szankció kiszabására.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy az alperes kollektív szerződésének rendelkezései szerint az Mt. 109. §-ában szabályozott, a rendkívüli felmondáson kívül alkalmazható hátrányos jogkövetkezményeket a vétkes kötelezettségszegésnek az eljárás lefolytatására jogosult munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésétől számított 15 napon belül lehet alkalmazni. A vétkes kötelezettségszegés elkövetésétől számított egy év eltelte után nem lehet hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó intézkedést hozni. A jogkör gyakorlója a döntését követő nyolc napon belül köteles gondoskodni a határozat írásba foglalásáról. Külön rendelkezik a kollektív szerződés a további eljárás nélkül hozható határozatról.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az eljárás nélkül hozott határozatra is a 15 napos szubjektív, illetve az egyéves objektív határidő vonatkozik, mert az egyszerűsített eljárásra vonatkozó szabályok nem tartalmaznak külön elévülési határidőt.

Megállapította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a tudomásra jutáshoz (1997. február 24.) képest a határozatot 15 napon belül (március 10.) meghozta. Az egyszerűsített eljárás kollektív szerződés szerinti feltételei fennálltak, és a felperes az eljárás egészében elismerte a vétkességét. A határozat írásba foglalási határidejének elmulasztása nem olyan súlyú eljárási szabálysértés, amely önmagában indokolttá tenné a határozat hatályon kívül helyezését. A kiszabott büntetést a cselekmény súlyával arányban állónak találta.