BH 1996.10.513 Aljas célból elkövetett, személyi szabadság megsértésének bűntette helyett kényszerítés bűntettének minősül a vádlottak cselekménye, akik a sértettet élet ellen irányuló, de nem közvetlen fenyegetéssel arra kényszerítik, hogy az egyik vádlottat szájjal kielégítse [Btk. 175. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 174. §].

A másodfokú eljárásban irányadó tényállás szerint a három vádlott azért kereste fel a sértettet, hogy fajtalan cselekményre vegye rá. Közölték a sértettel, hogy a sátánisták őt és családját meg fogják ölni, és ebből a veszélyből csak úgy menekülhet, ha egyikőjükkel közösül vagy fajtalankodik. Az egyik vádlott megemlítette azt is, hogy a náluk levő táskában bárdok vannak.

A fentiek hatására a sértett lement az egyik vádlottal a ház szeméttárolójába, és ott szájjal kielégítette őt.

Az elsőfokú bíróság az ügyészi váddal szemben - amely szemérem elleni erőszak bűntette volt - aljas célból elkövetett, személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette a vádlottak cselekményét.