BH 2007.9.297 Nem minősül szóbeli végrendeletnek az örökhagyó azon szándékának két tanú jelenlétében történő kinyilvánítása, hogy a jövőben, ügyvéd által megszerkesztendő végrendeletében kit kíván majd örökösévé nevezni [Ptk. 634. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint néhai özv. B. P.-né sz.: O. M. örökhagyó - aki a kiskorú alperesnek a nagymamája, a II. r. felperesnek pedig a nagynénje volt - 2004. október 25-én meghalt.

A hagyatékát - amely az ő.-i 336. hrsz. alatt felvett 1004 négyzetméter területű lakóház, udvar, gazdasági épület egészéből, a hagyatéki leltárba felvett összesen 29 000 forint értékű ingóságból, valamint a B. és Vidéke Takarékszövetkezetnél vezetett lakossági folyószámlán lévő összegből és annak kamataiból állott - H.-né dr. P. G. közjegyző hagyatékátadó végzésével ideiglenes hatállyal - az örökhagyó elhalt gyermekének jogán - az örökhagyó egyetlen unokájának: a kiskorú alperesnek adta át törvényes öröklés jogcímén, egyben felhívta az érdekelteket, hogy a hagyaték átadásánál figyelembe nem vett igényeiket per útján érvényesíthetik.

A hagyatékátadó végzés indokolása szerint az örökhagyó érvényes szóbeli végrendeletet nem tett.

Az I. és II. r. felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy B. P.-né örökhagyó 2004. év október hó 23. napján az ő javukra szóló érvényes szóbeli végrendeletet tett, és erre tekintettel kérték, hogy az ö.-i, Sz. u. 56. szám alatti lakóház ingatlant a bíróság végrendeleti öröklés címén fele-fele tulajdoni hányadban nekik adja át.

A keresetüket azzal indokolták, hogy az örökhagyó - az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésben foglaltak ellenére - 2004. október 23. napján érvényes szóbeli végrendeletet tett, amikor két "ügyleti tanú": I. F. és I. J. együttes jelenlétében szóban adta elő azon végakaratát, hogy "azt szeretné, ha a ház a Mariéké lenne." Utaltak arra, hogy néhai B. P.-né különböző betegségekben - tüdőasztma, szívelégtelenség - szenvedett. Állapota különösen a fia 2003. évben bekövetkezett halálát követően romlott meg, de megviselte az egészségét a lakóingatlannal kapcsolatos peres eljárás is. Egészségi állapotában különösen 2004. év október hó 22. napján állott be negatív változás, amikor orvoshoz fordult, ahol injekciót is kapott. Másnap, október 23. napján, szombati napon sem javult lényegesen az állapota, amikor az örökhagyó szükségét érezte annak, hogy elsősorban az ingatlanáról végrendelkezzen felperesek javára, akik őt rászorultsága idején megfelelően gondozták, ezért megkérte G. I. polgármestert, hogy a végrendelet elkészítése céljából a korábban őt képviselő ügyvédnek szóljon. Figyelemmel azonban a hét végére és arra, hogy az örökhagyó írni, olvasni nem tudott, írásbeli végrendelet készítésére nem volt lehetősége. Az örökhagyó életét közvetlenül fenyegető rendkívüli helyzetében ezért a jelen lévő két tanú előtt szóban végrendelkezett, 2004. év október hó 23. napján, majd 2004. év október hó 25. napján kórházba szállítása közben elhalálozott.

A kiskorú alperes törvényes és meghatalmazott képviselője a kereset elutasítását kérte, utalva arra is, hogy a hagyatéki eljárás során a közjegyző a szóbeli végrendelet hiányát állapította meg, amely irányadó a bírósági eljárás során is.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. és II. r. felperesek fellebbezéssel éltek annak megváltoztatása és a keresetüknek helyt adó ítélet hozatala iránt.

Az alperes érdemi ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolásának a jogi okfejtése szerint az örökhagyónak a 2004. október 23-án a felperesek által megnevezetett tanúk jelenlétében megtett szóbeli nyilatkozata nem felel meg a Ptk. 634. §-a szerinti szóbeli végrendelet alaki kellékeinek, mert az említett időpontban az örökhagyó szándéka nem végrendelkezésre irányult, hanem csupán a lakóház ingatlanának a jövőbeni sorsával kapcsolatos elképzeléseit juttatta kifejezésre.

A tanúk vallomása alapján ugyanis nem volt egyértelműen megállapítható, hogy az örökhagyó 2004. október 23. napján valóban végrendelkezni akart volna akkor, amikor I. J. és I. F. "ügyleti" tanúk jelenlétében, a velük való beszélgetés közben, sőt a nevezetteknek a kifejezett rákérdezésére olyan kijelentést tett, hogy azt szeretné, ha a felpereseké lenne a háza. Az örökhagyó ugyanis az előbbi tanú vallomása szerint úgy nyilatkozott, hogy azt szeretné, ha a halála esetén a házát a II. r. felperes örökölné, az utóbbi tanú vallomása szerint viszont még a halála előtt akarta azt a felperesekre íratni, és ennek érdekében kérte, hogy még a hét elején keressenek a számára ügyvédet.

Mindezek miatt a tanúk vallomása még olyan következtetés levonására sem ad alapot, hogy az örökhagyó egy későbbi időpontban ügyvéd közreműködése mellett valóban végrendeletet kívánt alkotni, hiszen az esetleges végintézkedéssel kapcsolatban bizonyítottan csupán az iránt kért intézkedést, hogy egy ügyvédnek szóljanak, aki az okiratot majd elkészíti.

A tanúk jelenlétében ugyanakkor nem került szóba az, hogy ha nem tudna ügyvéddel végrendeletet készíttetni, akkor a tanúk együttes jelenlétében általa elmondottak a végrendeletének minősülnének, és az elhangzottaknak a tanúk maguk sem tulajdonítottak ilyen jelentőséget.

A végintézkedési szándék meglétének az elfogadása esetén tehát az örökhagyónak a végrendelet későbbi időpontban történő megalkotására irányuló szándékát támasztja alá az, hogy G. I. tanúvallomása szerint az örökhagyó kifejezetten megkérte őt arra, hogy a végrendeletének írásba foglalása végett hívja fel telefonon az ügyvédet.

A 2004. október 23-án fennálló végrendelkezési szándék bizonyítottságának hiányában nincs ugyan érdemi jelentősége a per érdemi elbírálása szempontjából annak, hogy a szóbeli végrendelet megtételének a Ptk. fentebb hivatkozott §-a által meghatározott együttes törvényi feltéte­lei az említett időpontban fennállottak-e vagy sem, a hagyatéki eljárásban és a perben kihallgatott tanúk vallomásai alapján azonban a körülményekből nem következett az, hogy az örökhagyó az életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és e ténynek nem mond ellent az sem, hogy a halála két nap múlva bekövetkezett.

Utalt ugyanakkor a jogerős ítélet arra is, hogy a közjegyzőnek a hagyaték átadása tárgyában hozott végzéséhez csak deklaratív hatály fűződik, a bíróság ahhoz nincs kötve.