BH 2018.7.197 Az ügyvédi iroda alkalmazottjának tevékenységéért a jogi képviselő ügyvéd felelősséggel tartozik. A fellebbezés téves címzése a jogi képviselő adminisztratív hibájának minősül (önhiba), amely igazolási kérelemnek való helyt adás alapjául nem szolgálhat [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 106. § (1) bek., 109. § (3) bek.].

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes közérdekű adat kiadása iránt indított pert az alperessel szemben a 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) alapján. Keresetében kérte, hogy az alperes adja ki a felperesnek a keresetben megjelölt adatokat. A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy adja ki a felperes részére a felperes által a kereseti kérelmében megjelölt adatokat.

[2] Az alperes részére az elsőfokú bíróság ítéletét 2016. december 12-én szabályszerűen kézbesítették. Ehhez képest a fellebbezési határidő 2016. december 27-én járt le. Az alperes a fellebbezését a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül, 2016. december 27-én ajánlott küldeményként adta postára, azonban címzettként nem az elsőfokú bíróságot tüntette fel, hanem az ítélőtáblát annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében megfelelő tájékoztatást adott arról, hogy a jogorvoslati kérelmet hol és milyen módon kell előterjeszteni.

[3] Az elsőfokú bíróság az alperes fellebbezését végzésével elutasította figyelemmel arra, hogy az alperes a fellebbezését nem a jogszabályban foglaltak szerint, illetve az elsőfokú ítéletben megjelölt bíróságon terjesztette elő. Figyelemmel volt továbbá arra is, hogy az alperesi fellebbezés az előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követően érkezett meg a Fővárosi Ítélőtáblára.

[4] Az alperes igazolási kérelmet terjesztett elő az ítélet elleni fellebbezéssel kapcsolatos mulasztás okára tekintettel. Az alperes az igazolási kérelmében előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezési határidő utolsó napja 2016. december 27-e volt. Ezen a napon a fellebbezés személyes benyújtására a jogi képviselőnek, illetve az ügyvédi iroda tagjainak nem volt lehetősége akadályoztatásuk okán, ezért a fellebbezés benyújtására az alperes jogi képviselője az ügyvédi irodán kívüli személyt kért fel. Előadta továbbá, hogy 2016. december 27-én az ügyfélfogadás szünetelt a törvényszéken, így a felkért személynek nem volt lehetősége arra, hogy a fellebbezést személyesen terjessze elő. Ezért került sor arra, hogy a fellebbezési határidő utolsó napján a fellebbezést ajánlottan postára adták, címzettként az ítélőtábla megjelölésével.

Az elsőfokú bíróság végzése

[5] Az ítélőtábla az alperes igazolási kérelmét elutasította. Az irányadó jogszabályi rendelkezések megjelölése mellett megállapította, hogy az alperes által előadottak nem alkalmasak arra, hogy a fellebbezési határidő elmulasztását kimentettnek lehessen tekinteni. A végzés indokolása kifejtette: egységes a bírói gyakorlat abban, hogy ha a másodfokú bíróságra benyújtott fellebbezést, amennyiben az nem kerül át a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül az elsőfokú bírósághoz, akkor is elkésettnek kell tekinteni, ha azt határidőben adták postára. Abban is egységesnek minősítette a bírói gyakorlatot, hogy a hivatásszerűen gazdasági tevékenységük körében, ellenérték fejében és magas fokú etikai elvárások szerint munkájukat végző jogi képviselőkkel szemben magasabb az elvárhatósági követelmény és a mulasztás vétlenségét megalapozó okok és körülmények körét, valamint a méltányosság alkalmazhatóságának eseteit szűkítően kell értelmezni. A jogi képviselőnek kötelessége, hogy távolléte esetére megfelelő helyettesítésről gondoskodjon és ezáltal a törvényes határidőt betartsa. Ennek elmulasztása esetén a késedelmesen előterjesztett fellebbezés kimentése végett az igazolási kérelem még méltányos elbírálás mellett sem tekinthető megalapozottnak. Az ítélőtábla ilyen körülmények között az igazolási kérelmet elutasította.

A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem

[6] Az ítélőtábla végzése ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú végzés megváltoztatását és kérte az igazolási kérelemnek helyt adást, melynek következménye, hogy az ítélőtáblát a fellebbezés érdemi elbírálására utasítsák.

[7] Kérelmének indokolásaként előadta, hogy 2016. december 27-én a törvényszék Kezelőirodája zárva tartott, így a fellebbezés személyes beadásának lehetősége kizárttá vált. Az alperes álláspontja szerint az ítélőtábla az igazolási kérelmet elutasító elsőfokú végzésében nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Álláspontja szerint az ítélőtáblának meg kellett volna indokolnia, hogy miért nem látott méltányos elbírálásra indokot akkor, amikor a személyes beadás lehetősége az alperesen kívül álló okból szünetelt a fellebbezési határidő utolsó napján. Fellebbezésében kiemelte azt is, hogy a döntés nyomán sérül az alperes fellebbezéshez , jogorvoslathoz való alkotmányos joga, érdemben megállapítható az alperes vétlensége a fellebbezés benyújtása kapcsán. Az alperes előadta, hogy tapasztalt személyt bízott meg a fellebbezés benyújtásával, őt megfelelő utasításokkal látta el, ez a helyettesítő személy a beadást a törvényszéken megkísérelte, de erre nem volt érdemi lehetősége. Előadta azt is, hogy a törvényszéken olyan tájékoztatást kapott, amely őt arra indította, hogy az iratot tévesen az ítélőtáblának címezve adja postára. Külön utalt arra is, hogy a helyettesítő személy mindezen körülményekről csak a fellebbezést elkésettség okán elutasító végzés kézhezvételét követően, a jogi képviselő kérdésére adott tájékoztatást, így eddig az időpontig a téves beadás ténye és körülményei a jogi képviselő számára nem voltak ismertek. Külön kiemelte azt, hogy összességében a fellebbezés a törvényes határidőben az állam egyik bírósági szervéhez ténylegesen beérkezett.

[8] A kérelem indokolásában az alperes előadta azt is, hogy az alperesi jogi képviselő a helyettesítéséről megfelelően gondoskodott, a helyettes részére a megfelelő tájékoztatást megadta, önmagában az a körülmény, hogy az alperes az utolsó napon kívánta benyújtani a fellebbezést, nem róható fel számára. Alperesi jogi képviselő saját gondos eljárása kapcsán joggal bízhatott a beadás sikerességében. A jogi képviselő erre figyelemmel a mulasztásban vétlen volt, nem megfelelő, illetve hiányos bírósági tájékoztatás önmagában is igazolási ok. Az alperes kiemelte, hogy a vétlenséget megfelelően valószínűsítették és annak alátámasztásául szolgáló valamennyi iratot csatolták. Az alperes szerint a jelen ügyben atipikus esetről van szó, amely nem tekinthető ügyvédi adminisztratív mulasztásnak.

[9] A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Utalt arra, hogy a következetes bírói gyakorlat a jogi képviselő felé magasabb elvárhatósági szintet határoz meg és a jelen esetben bekövetkezett mulasztás nem méltányolható okból történt.

A Kúria döntése és annak indokai

[10] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, az alperes fellebbezését nem találta alaposnak.

[11] Az alperes az igazolási kérelmét és a jelen szakaszban előterjesztett fellebbezését a törvényes határidőben terjesztette elő, ezért azzal a Kúria érdemben foglalkozott.