A Debreceni Törvényszék Mf.20028/2011/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 126. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §, 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §]

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BÍRÓSÁG

2.Mf.20.028/2011/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A ... Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Dr. Mohácsi Ügyvédi Iroda (Dr. Mohácsi Ferenc ügyvéd) által képviselt felperesnek - a Kerezsi Ügyvédi Iroda (Dr. Kerezsi László ügyvéd) által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása, anyagi követelések iránt indított perében a ... Munkaügyi Bíróság ... számú ítélete ellen a felperes ... sorszám alatt előterjesztett fellebbezése és az alperes ... sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezése folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, a marasztalás tőkeösszegét 70.000 (Hetvenezer) Ft-ra leszállítja, a felperes által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 32.500 (Harminckettőezer-ötszáz) Ft-ra felemeli, és mellőzi az alperesnek illeték megtérítésére kötelezését.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (Tízezer) Ft fellebbezési eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes 1979. szeptember 11-től állt munkaviszonyban az alperessel, illetve jogelődeivel áramellátó berendezés karbantartó munkakörben, változó munkavégzési helyen.

A felperes munkaideje heti 40 órában volt meghatározva, s ezen túl minden hónap 7-től 19-ig készenléti szolgálatot teljesített, mely alatt - mobiltelefonos jelzésre - munkavégzésre is sor került.

A készenlét idejére az alperes a felperes részére gépkocsit biztosított, ilyenkor a felperes a gépkocsival ment haza, ha munkavégzésre került sor, a gépkocsival ment a munkavégzés helyszínére.

Az alperes a felperes munkaviszonyát 2008. december 17-én kelt rendes felmondással 2009. március 31-ével megszüntette.

A felperes módosított keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását és az alperes kötelezését kérte egyrészt a jogellenes munkaviszony megszüntetéshez kapcsolódó anyagi követelések, másrészt a jogszabálysértő foglalkoztatás kapcsán felmerült többletmunkabér megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság a ... sorszámú részítéletében a felperes munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránti keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes részére perköltségként 167.408 Ft ügyvédi munkadíj, az államnak 160.700 illeték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság részítéletét a megyei bíróság a 2010. március 11-én hozott ... számú részítéletében helybenhagyta. A felperest az alperes részére 25.000 Ft fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte.

A felperes a per során módosított keresetében az alperes kötelezését kérte 2006. évre 133.766 Ft, 2007. évre 171.359 Ft, 2008. évre 157.985 Ft összesen 463.190 Ft munkabér megfizetésére.

A felperes kereseti követelését a következőkkel indokolta:

Egyrészt a készenlét idején a munkahelye és lakása között oda-vissza egy óra időtartamban vezette a gépkocsit, s erre az időre az alperes csak 20 %-os készenléti díjat fizetett.

Másrészt ha a készenlét ideje alatt munkavégzésre került sor, a gépkocsit a lakásától a munkavégzés helyszínére és vissza vezette, ezért erre az időre a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó díjazás illette volna meg, s nem az alperes által megfizetett 40 %-os pótlék.

Harmadrészt a rendkívüli munkavégzést követően az alperes nem biztosította a másnapi munkavégzésig a legalább 11 óra egybefüggő pihenőidőt, így a 11 órába eső munka is rendkívüli munkavégzésnek minősül.

Az alperes a harmadik követelés tekintetében 70.000 Ft összegre vonatkozóan elismerést tett, egyebekben a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperes részére 117.750 Ft munkabért és annak 2007. július 1-jétől járó késedelmi kamatát, ezt meghaladóan elutasítva a felperes keresetét. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperes részére 16.800 Ft perköltséget. Kötelezte alperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 4.300 Ft illetéket.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a készenléti idő alatt a munkahelyről a lakásig és vissza megtett út időtartama nem munkabérrel díjazott munkaidőnek, hanem készenléti időnek minősül.

A készenlét ideje alatt történt gépkocsivezetésre is a készenlét szabályai az irányadók - tehát a 20, illetve 40 % díjazás.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes a készenlét ideje alatt elrendelt rendkívüli munkavégzés esetén a H. településen lévő lakásáról a munkáltató által biztosított gépkocsival előbb a D. települési telephelyre utazott, ahol felvette a rendkívüli munka elvégzéséhez szükséges eszközöket, biztonsági kulcsokat. Ezt követően került sor különböző helyeken a hibaelhárításra, majd a D. települési telephelyen leadta a felvett eszközöket. Ezért az esőfokú bíróság álláspontja szerint a készenlét alatt elrendelt rendkívüli munka időtartamának a D. települési telephelyre érkezéstől az oda történő visszaérkezésig terjedő időtartamot kell tekinteni, s így ezen időtartamra illeti meg a felperest a rendkívüli munka díjazása. Ennek összegét az elsőfokú bíróság úgy számította ki, hogy a felperes által ezen a címen követelt összegből levonta a H. település-D. település közötti utazás idejére követelt összeget, és a különbözet összegében 47.750 Ft-ban marasztalta az alperest.

A pihenőidőre járó 70.000 Ft-ot alperesi elismerésre tekintettel ítélte meg az elsőfokú bíróság.

Az elsőfokú bíróság - figyelemmel arra is, hogy alperes előbb viszontkeresetet terjesztett elő, majd attól elállt - az alperes tiszta pernyertessége arányában kötelezte a felperest perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság illeték megfizetésére a viszontkeresettől elállással, illetve 47.750 Ft marasztalási összeggel összefüggésben kötelezte az alperest, megállapítva, hogy a 70.000 Ft marasztalás tekintetében az alperes perre okot nem adott.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet módosított keresete szerinti megváltoztatását kérte.

Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a megítélt 47.750 Ft-ra vonatkozó kereset elutasítását kérte. Az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított perköltséget is sérelmezte, hangsúlyozva, hogy a 70.000 Ft tekintetében a perre okot nem adott, egyebekben pedig - figyelembe véve a csatlakozó fellebbezésben foglaltakat is - a felperes pervesztes lett.

A megyei bíróság erre vonatkozó alperesi fellebbezés hiányában az elsőfokú bíróság ítéletének 70.000 Ft alperesi marasztalásra vonatkozó részét a Pp.253.§ (3) bekezdés alapján nem érintette, míg a fellebbezések közül az alperes csatlakozó fellebbezését találta alaposnak az alábbiak szerint: