BH 2004.2.48 I. A közúti baleset gondatlan okozása vétségét valósítja meg a terhelt, ha az útakadályt képező járművet - a figyelmetlensége miatt lassító fékezéssel való megállást lehetővé tevő távolságból - nem észleli és ezzel másnak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. a) pont, KRESZ 25. § (1) bek.].

II. Nem állapítható meg a terhelt büntetőjogi felelőssége, ha közlekedési szabályszegésének a baleset bekövetkezésében való közrehatása bizonytalan tényeken nyugvó feltételezésen alapul [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

A városi bíróság 2001. június 19. napján kelt ítéletében az I. r. vádlottat maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 320 forintban állapította meg. A II. r. terhelt ellen a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette és a II. r. terheltet figyelmeztetésben részesítette.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint 2000. október 25-én sötét este 20 óra 45 perkor az I. r. terhelt nyerges vontatóból és a hozzákapcsolt félpótkocsiból álló járműszerelvényével haladt 58-64 km/óra sebességgel. Az úton közvilágítás nem volt, a tiszta időben megfelelő látási viszonyok voltak. Amikor az I. r. terhelt az útkereszteződésében balra, nagy ívben kanyarodott, járműve felett az uralmát vesztve a jobb oldali árokba csúszott úgy, hogy járművének orr-része az út szintje alá, az árokba került, pótkocsija pedig befordult az úttesten csaknem keresztben akként, hogy az úttest menetirány szerinti jobb sávját teljesen, bal sávját pedig csaknem teljesen eltorlaszolta. A bal sávban a pótkocsi végétől az út széléig mintegy 1 méter 80 cm maradt szabadon. A járműszerelvény kivilágítatlanná vált. Az I. r. terhelt nem gondoskodott járműve áramtalanításáról és nem helyezett ki a kocsija mögé elakadásjelző háromszöget.

Mintegy 9 perc múlva, 20 óra 56 perc körül az I. r. terhelt haladási sávjában közeledett az útkereszteződéshez a II. r. terhelt személygépkocsijával, melyben utasként a felesége foglalt helyet. A II. r. terheltet haladása közben egy szembejövő személygépkocsi fényszórója elvakította, ennek ellenére sebességét nem csökkentette és ezért, illetve figyelmetlensége miatt a keresztben útakadályként álló pótkocsit csupán mintegy 22,3-24,2 méterre, későn észlelte, ekkor fékezett, ám a pótkocsival történt ütközést már nem tudta elkerülni.

Ütközésekor a személygépkocsijának sebessége 46,6-54,1 km/óra volt.

A baleset következtében a II. r. terhelt maradandó testi fogyatékossággal és súlyos egészségromlással járó sérüléseket szenvedett, a felesége ugyancsak súlyos sérülései 8 napon túl gyógyultak.

A városi bíróság az I. r. terhelt jogsértését a KRESZ 45. § (1) bekezdésében foglalt szabály megsértésében állapította meg: nevezett azáltal, hogy az ütközés bekövetkezéséig rendelkezésére álló 9 perc alatt járműve mögé nem helyezett ki elakadásjelző háromszöget, illetve más módon nem gondoskodott a jármű megfelelő kivilágításáról, a személy- és vagyonbiztonságot súlyosan veszélyeztette, s részben ez a veszélyhelyzet vezetett a baleset bekövetkezéséhez. Ezzel a magatartásával az I. r. terhelt a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő maradandó testi fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségét valósította meg.

A II. r. terhelt ugyanakkor megszegte a KRESZ 25. § (1) bekezdésében előírtakat, mivel sebességét - a szembejövő jármű fényszórójának vakító hatása, ezen túlmenően azonban saját figyelmetlensége miatt - nem csökkentette a látási viszonyoknak megfelelően, ez okból későn, csupán 22-23 méter távolságból kezdte meg fékezését, amely azonban már nem eredményezhette gépkocsijának teljes, vagy csaknem teljes megállását. Szabályszegésével megvalósította a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző közúti baleset gondatlan okozásának vétségét.

II. A másodfokú bíróság 2002. február 4. napján kelt jogerős ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta: az I. r. terheltet a maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, ellenben az II. r. terhelt vonatkozásában megállapította, hogy nevezett elkövette a közúti baleset gondatlan okozásának vétségét és ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.

A másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú ítélet tényállását helyesbítette: mellőzte azt a ténymegállapítást, miszerint a II. r. terheltet egy szemből jövő gépkocsi fényszórója elvakította. Az elsőfokú ítélet mérlegelést indokoló részéből "a tényállásba utalta" azt a műszaki szakértői megállapítást, amely szerint járműszerelvény kivilágítatlanul és helyzetjelző fények működtetése mellett a II. r. terhelt részére - tompított világítással történő haladása mellett - egyaránt látható volt 58,5 méterről. A tényálláshoz tartozóként rögzítette végül, hogy II. r. terhelt terhére legalább 1,3 secundum észlelési, cselekvési késedelem volt kimutatható.

A tényállás ilyen korrekciója mellett a másodfokú bíróság tévesnek találta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját is. Okfejtése szerint a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi 58-64 km/óra sebességéhez vészfékezés esetén 36,1-39 méter féktávolság tartozott. A kivilágítatlan jármű 58,5 méter távolságból volt látható, ehhez képest minden tárgyi feltétel adott volt ahhoz, hogy a II. r. terhelt a sebességéhez tartozó féktávolságán kívülről észlelje az adott járműszerelvényt és a balesetet elhárítsa. Erre figyelmetlensége miatt nem került sor.

Ugyanakkor a másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget az I. r. terhelt közlekedési szabályszegésének. Álláspontja szerint az elakadásjelző háromszög kihelyezésének elmulasztása nem állt okozati összefüggésben a balesettel, legfeljebb annak kockázatát fokozta. Oki közrehatás hiányában azonban az I. r. terhelt bűnössége nem volt megállapítható, ezért őt a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.

III. A másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen az I. r. terhelt terhére a megyei főügyész felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyet a legfőbb ügyész a 2002. július 12. napján kelt átiratában fenntartott. Az indítvány anyagi jogszabálysértésként értékelte az I. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését. Indokolásában az úttesten helyet foglaló járművek láthatóvá tételével kapcsolatos közlekedési előírások részletezése mellett kifejtette, hogy amennyiben az I. r. terhelt a jogszabályi követelménynek megfelelően az elakadásjelző háromszöget elakadt járművétől megfelelő távolságra elhelyezi, biztosítja, hogy járműve kellő távolságból láthatóvá váljék, ekként a II. r. terhelt azt - még a terhére rótt észlelési, cselekvési késedelem mellett is - előbb észlelhette volna, lassító fékezését így a ténylegesnél előbb megkezdhette volna.