A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.44/2016/5. számú határozata kiskorú veszélyeztetésének bűntette tárgyában. Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Vasvári Csaba

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

2.Bhar.44/2016/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a 2016. év október hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2015. év december hó 3. napján kelt 2.Bf.137/2015/14. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott bejelentett lakcímét pontosítja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Dabasi Járásbíróság a 2014. október hó 17. napján kihirdetett 15.B.254/2013/35. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében (1978. évi IV. tv. 195.§ (1) bekezdés), ezért megrovásban részesítette. Kötelezte a terhén felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság tárgyalást tűzött ki, bizonyítást vett fel, és a vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntette (1978. évi IV. tv. 195.§ (1) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette, az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az államra terhelte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy sértett értelmi színvonala valamivel a korosztály átlaga alatti, amelynek depresszív tünetek, gátoltság az oka. Érzelmi kapcsolatrendszere súlyosan gátolt, rendszeres pszichológusi támogatást igénylő korrekció szükséges. A sértett erkölcsi, értelmi, érzelmi fejlődésére negatív hatással volt a vádlott magatartása, az általa okozott pszichés sérülések - pszichológiai értelemben - kimerítik a veszélyeztetés fogalmát. A sértett vádbeli eseményeket megelőző személyiségére is jellemző a gátoltság, szociális visszahúzódás, azonban erre ráépülve a vádlotti magatartás, viszonyulás - akarata ellenére - tovább rontotta a gyermek pszichés működését. A sértett már azelőtt veszélyeztetett volt, hogy a vádlottat megismerte, amikor még az édesanyjánál élt, ezért a sértetthez egy átlagos nevelés, érzékenység nem elegendő, a neveléshez szakmai segítség lett volna szükséges.

A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a vádlott büntetőjogi felelősségét arra alapítva állapította meg, hogy a vádlott csak átlagos módon foglalkozott a sértettel, csak a szükséges kapcsolatot tartotta az iskolával, valamint hogy a gyermek speciális igényeinek megfelelő törődést, gondoskodást, szeretetet a sértettnek nem adta meg, rendszeresen szidta, illetve pejoratív jelzőkkel illette.

Rámutatott a másodfokú bíróság, hogy az irányadó tényállás szerint a kiskorú sértett veszélyeztetettsége már a vádbeli időszak előtt, édesanyjával közös élete során akkor alakult ki. A vádlottnak egy speciális foglalkozást igénylő, sérült, fokozottan érzékeny gyermek nevelésében kellett részt vállalnia nevelőszülőként. A vádlottól nem volt elvárható, hogy egyedül oldja meg szakértelem nélkül a feladatot. Az, hogy csak az átlagos módon foglalkozott a sértettel, nem róható a terhére. A tőle elvárható legtöbbet adta meg a sértettnek, a szándéka még eshetőlegesen sem terjedt ki a kiskorú veszélyeztetésére.

Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a vádlott részéről a tényállásban megkívánt súlyos kötelességszegés nem valósult meg, mert a törvényhozó a kisebb mulasztásokhoz, nevelési hibákhoz nem kívánt büntetőjogi következményt fűzni. A vád tárgyát képező időszakban a vádlott a sértettet többször nevezte gyogyósnak, nyomoréknak, szellemi fogyatékosnak, és nem fordított kellő időt és gondosságot a speciális nevelésű igényű gyermek nevelésére, tantárgyi fejlesztésére. Ugyanakkor nem hagyható az értékelésnél figyelmen kívül, hogy azt nem tudta maradéktalanul megadni, mert maga sem rendelkezett az ehhez szükséges ismeretekkel. A háztartásban élt a gyermek édesapja és nagymamája is, mégis kizárólag a nevelőanya vádlottra hárult a nevelés feladata. Az a körülmény, hogy a vádlott a speciális nevelésű igényű sértett esetében néha elveszítette a türelmét, alkalomszerűen szóban sértegette, súlyos kötelességszegésként nem értékelhető. Az a tény pedig, hogy a vádlott megpróbálta tisztázni a családon belül a kisebb gyermeke által elmesélt sértett részéről történt fajtalankodást, ugyancsak nem tekinthető súlyos kötelességszegésnek. Éppen az lett volna felróható, ha nem vesz tudomást a gyermeke által állítottakról.

A másodfokú bíróság rögzítette, hogy bár a vádlott magatartása negatív hatással volt a sértett erkölcsi, értelmi, érzelmi fejlődésére, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy az eredmény (konkrét veszélyeztetés a súlyos kötelességszegés eredményeképpen) a vádlott magatartása következtében jött létre, azaz a tevékenység és az eredmény okozati összefüggése nem bizonyítható. Ekörben újfent hivatkozott a törvényszék arra, hogy a sértett egy veszélyeztető édesanya mellett élte élete nagyobb részét, onnét került át az apa családjába.

A törvényszék indokolása szerint a vádlott tudatában még a lehetőség szintjén sem merült fel, hogy a sértett gyermeknél a terhére rótt magatartás súlyos veszélyhelyzetet idéz elő. Kifejtette, hogy a sértett gyermeket a vádlott közel 3 évig nevelte. Ezen idő alatt sem az édesapa, sem a nagymama nem kifogásolta a vádlott nevelési módszereit. A sértett osztályfőnöke és a családsegítő sem észlelte, hogy a vádlott magatartása veszélyeztető lenne a gyermekre. Nyilvánvaló, hogy a nevelés során előforduló szidalmazás nem alakított ki a vádlottban - de az apában és a nagymamában sem - olyan képzetet, hogy a sértett érzelmi fejlődése ezáltal veszélybe kerül. Annál is inkább, mert a vádlott a sértett nevelésével törődött, igyekezett tőle telhetően gondoskodni róla.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére bűnössége megállapítása és megrovás alkalmazása érdekében.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 42/2016/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja az volt, hogy a másodfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta. A megállapított tényállás alapján arra hivatkozva mentette fel a vádlottat, hogy részben törvényi tényállási elem, részben az alanyi bűnösség, részben az okozati összefüggés hiányzik. Az ügyészi álláspont szerint a súlyos kötelességszegés hiányát a törvényszék tévesen állapította meg. A vádlott tisztában volt a sértett fejlődésbeli és mentális állapotával. A sértett felé több esetben is megtett verbális degradálás pont az ilyen állapotú személyeknél okozhat fejlődésbeli problémát. Az pedig, hogy a feltételezett fajtalanságot a vádlott a sértett előtt is szóvá tette, ugyancsak mentális sérülés okozására alkalmas. A törvényi tényállásban megkívánt súlyos kötelességszegést a vádlott nem vitathatóan megvalósította. Nem helytálló az az érvelés sem, mely szerint a vádlott tudata nem fogta át a sértett fejlődésének veszélyeztetését. A vádlott átlagos szellemi képességekkel rendelkezik, nem merült fel egyik eljárásban sem, hogy elmebeli állapota miatt büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok állna fenn nála. Egy átlagos szellemi képességű anya pedig legalább eshetőleges szándékkal tisztában kellett, hogy legyen verbális megnyilvánulásai következményeivel, így alanyi bűnössége sem kérdőjelezhető meg. Az okozati összefüggés megállapított hiányával kapcsolatban pedig rámutatott arra, hogy a sértett korábban is fennálló veszélyeztetett állapota egyáltalán nem zárja ki egy későbbi veszélyeztető cselekmény ugyanilyen hatását. A másodfokú bíróság maga is megállapította, hogy a vádlotti magatartás tovább rontotta a sértett pszichés működését, ezért az okozati összefüggés aggálytalanul megállapítható, a harmadfokú eljárásban a vádlott bűnösségére kell következtetni. Egyetértett a fellebbviteli főügyészség az eljáró ügyész azon érvelésével, hogy a bűnösség kimondása mellett a legenyhébb jogkövetkezmény, a megrovás alkalmazása is elégséges, indítványozta a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását.