BH 2009.5.143 A perköltség viselésére vonatkozó kivételes eljárásjogi szabály kiterjesztően nem értelmezhető, ezért a keresettel szemben védekező alperes nem mentesül a költségek viselése alól, ha az utóbb előterjesztett jogcímen a módosított kereset teljesítését nem ellenzi [Pp. 80. §].

Az alperesek a felperes gyermekei. A peres felek 2000. szeptember 30-án öröklési szerződést kötöttek, melynek értelmében a felperes gondozás, gyógyíttatás, ápolás és illő eltemettetés ellenében a p.-i 1348 hrsz. alatti, valamint a p.-i 53095/3 hrsz. alatti ingatlanait az alperesekre, mint szerződéses örököseire ruházta át. A szerződést a korlátozottan cselekvőképes kiskorú II. r. alperes képviseletében is a felperes, mint a II. r. alperes törvényes képviselője, a III. r. alperes képviseletében pedig - aki a szerződéskötés időpontjában még a 2. életévét sem töltötte be - törvényes képviselője, B. A. írta alá.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli öröklési szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére tekintettel semmis, ugyanis öröklési szerződést a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerint csak tartás vagy életjáradék fejében lehet érvényesen kötni, gondozás, gondviselés ellenében öröklési szerződés nem köthető, a szerződés tehát a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésébe ütközik. A felperes a perindítást megelőzően az alperesektől a szerződés közös akarattal történő felbontását kérte, akik ettől elzárkóztak.

A perben megtartott első tárgyaláson az I. és II. r. alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontjuk szerint ugyanis az öröklési szerződés tartalma megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek. A III. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. Az első tárgyalást követően a felperes a keresetét kiterjesztette, és alaki okok miatt is kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását, figyelemmel arra, hogy a korlátozottan cselekvőképes II. r. alperes vonatkozásában az öröklési szerződés érvényességéhez a Ptk. 656. § értelmében szükség lett volna a gyámhatóság jóváhagyására is és ez nem történt meg, a III. r. cselekvőképtelen alperes pedig a Ptk. 624. § szerint egyáltalán nem köthetett volna érvényesen öröklési szerződést.

A 2006. január 27-én megtartott újabb tárgyaláson az I. r., valamint a II. r. alperesek nem vitatták, hogy nem került sor az öröklési szerződés gyámhatósági jóváhagyására, erre tekintettel a kereset teljesítését már nem ellenezték. Ugyanakkor az I. r. alperes viszontkeresettel élt a felperessel szemben, melyben kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest 3 900 000 forint megfizetésére, mely összeg felperes számára történt átutalása feltétele volt az öröklési szerződés megkötésének.

Az elsőfokú bíróság végzésével az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította, figyelemmel arra, hogy a felek személyes meghallgatása alapján megállapította, hogy a viszontkereset tárgyául szolgáló pénzösszeg és a keresettel támadott öröklési szerződés között nem állt fenn jogi kapcsolat. Ítéletében ugyanakkor a bíróság megállapította, hogy a felek között létrejött öröklési szerződés érvénytelen, egyben kötelezte az I. r. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt egyenként 400 000-400 000 forint perköltséget. A bíróság megállapította, hogy az alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték, ugyanakkor az ítéleti döntés következtében perveszteseknek tekintendők, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek a perköltség viselésére.

Az I. és II. r. alperesek az ítélet elleni fellebbezésükben a perköltségben való marasztalásuk mellőzését kérték a felperes elsőfokú perköltség megfizetésére történő kötelezése mellett. Álláspontjuk szerint a perre okot nem adtak, a felperes módosított keresetét az előterjesztését követő első tárgyaláson nyomban elismerték, ezért a Pp. 80. § (1) bekezdése alapján a felperes köteles az alperesek perrel felmerült költségeinek viselésére.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - fellebbezett részében - megváltoztatta és mellőzte az I. és II. r. alperesek perköltség fizetésére kötelezését. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és II. r. alpereseknek 15 napon belül 960 000 forint elsőfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 900 000 forint illetéket. A felperest 72 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére is kötelezte.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek alapos okkal hivatkoztak a Pp. 80. §-ának (1) bekezdésére, mely úgy rendelkezik, hogy ha az alperes a perre okot nem adott és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell marasztalni. Ez a rendelkezés a Pp. 78. § (1) bekezdésének általános szabálya alóli kivételt jelent, mely két együttes feltételt tartalmaz és amennyiben a feltételek közül bármelyik hiányzik, úgy a 80. § (1) bekezdése már nem alkalmazható. Az első feltétel, hogy az alperes ne adjon okot a perre. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a perbeli esetben a szerződés érvénytelenségét előidéző ok ugyan a II. r. alperes személyével függ össze, aki azonban a szerződés megkötésének időpontjában korlátozottan cselekvőképes volt, nevében törvényes képviselőként a felperes járt el. Az érvénytelenségi okot tehát azzal, hogy a szerződés gyámhatósági jóváhagyását nem kérte, maga a felperes idézte elő, a perindítás tehát a felperes mulasztása folytán vált szükségessé. A Pp. 80. § (1) bekezdése alkalmazásának másik feltétele, hogy az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal ismerje el. Az I. és II. r. alperesek a módosított keresetet az ezt követő tárgyaláson azonnal elismerték, és a követelés elismerése szempontjából ezt a tárgyalást kell első tárgyalásnak tekinteni. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a Pp. 80. § (1) bekezdésében meghatározott mindkét törvényi feltétel megvalósult, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatva a felperest kötelezte az alperesek elsőfokú perköltségének megfizetésére.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, álláspontja szerint ugyanis a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta és értelmezte a Pp. 78. §-ának (1) bekezdését, 80. §-ának (1) bekezdését, megsértette a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, valamint a 215. §-t és a 253. § (3) bekezdését.