A Szegedi Ítélőtábla Bf.179/2013/4. számú határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 319. §, 320. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 339. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §] Bírók: Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Halász Edina, Sefta Márta

Szegedi Ítélőtábla

Bf.I.179/2013/4.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2013. június 19. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék 2013. március 4. napján kihirdetett 10.B.116/2012/45. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a akként, hogy a vádlottat

a hűtlen kezelés bűntettének kísérlete (Btk. 319. § (1) és (3) bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól

f e l m e n t i .

Az elsőfokú eljárásban felmerült 710.773,- (hétszáztízezer-hétszázhetvenhárom) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen nyomban bejelenthető fellebbezésnek van helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlottat hűtlen kezelés bűntettének kísérlete [Btk. 319. § (1) és (3) bekezdés b) pont] miatt 1 év, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.

Az [1. sz. gazdasági társaság megnevezése] magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt elutasította.

A vádlott [1. sz. település megnevezése] külterület [1. sz. helyrajzi szám megjelölése] helyrajzi számú és [1. sz. település megnevezése] külterület [2. sz. helyrajzi szám megjelölése] helyrajzi számú ingatlanjainak, és az [1. sz. gazdasági társaság megnevezése]-ben lévő üzletrészének zár alá vételét feloldotta.

Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 185.273,- forint megfizetésére és megállapította, hogy a fennmaradó 445.500,- forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott és a védő felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A védő a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezését részletesen indokolta, melyben megalapozatlanság okából az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását is indítványozta.

Arra hivatkozott, hogy a tényállás hiányos, ezért megalapozatlan és az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget.

A megalapozatlanság kapcsán utalt arra, hogy az ingatlan forgalmi értéke megalapozatlanul került meghatározásra, illetve, hogy az elsőfokú bíróság nem tett tényállásbeli megállapítást arra, hogy (név) milyen módon akarta hasznosítani az ásványvízüzemet.

Az indokolási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a bizonyítékok értékelését követően az elsőfokú bíróság adós maradt azzal a következtetéssel, hogy a társaság mindkét tulajdonosának az volt a célja, hogy az üzem eladásra kerüljön.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.130/2013/1-II. számú átiratában a tényállás helyesbítésére és a bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A vádlott az utolsó szó jogán fellebbezését részletesen indokolta, melyben arra hivatkozott, hogy tudata nem fogta át, hogy a reális piaci, keresleti és kínálati viszonyok között az ingatlant áron alul értékesítette volna és ezzel az [1. sz. gazdasági társaság megnevezése]-nek kárt okozott volna. Arra még az eshetőleges szándéka sem terjedt ki.

Az ítélőtábla az eredeti fellebbezéseket ítélte alaposnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése szerint felülbírálva, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt.

Az elsőfokú bíróság megalapozott indokok mellett utasította el a vádlott és a védő bizonyítási indítványát. Az ítélőtábla osztotta azt az álláspontját, hogy a vádlott házastársának tanúvallomása a vádlott cselekvősége szempontjából jelentőséggel nem bír.

Az ítélőtábla a védő fellebbezési nyilvános ülésen előterjesztett, új szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványának teljesítését is szükségtelennek tartotta, ezért azt elutasította, mivel az elsőfokú bíróság az eljárás során készült szakértői véleményeket értékelési körébe vonta és megfelelően megindokolta, hogy azok közül melyiket és miért fogadta el.

Bf.I.179/2013/4.

Az ítélőtábla a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel az első fokú ítélet tényállását az iratok egybehangzó adatai alapján az alábbiak szerint kiegészítette és helyesbítette:

A 3. oldal 2. bekezdésében írt dátum helyesen 2010. október 11. napja (nyomozati iratok 1. kötet 29. oldal alatti cégkivonat és 2. kötet 108. oldal alatti taggyűlési jegyzőkönyv).

A 3. oldal 4. bekezdésében részletezett szerződést [2. sz. település megnevezése]-en kötötték. Ezen szerződés szerint - és ténylegesen is - az ingatlan vételára 70.000.000,- forint + 17.500.000,- forint áfa, összesen 87.500.000,- forint, míg a gépek vételára 30.000.000,- forint + 7.500.000,- forint áfa, összesen 37.500.000,- forint, mindösszesen 100.000.000,- forint + áfa, azaz 125.000.000,- forint volt, azzal hogy az áfa fizetési kötelezettség a vevőt terhelte (nyomozati iratok 1. kötet 34-39. oldalak alatti adásvételi szerződés).

Mellőzi az ítélőtábla a 3. oldal 6. bekezdéséből azt a megállapítást, hogy a vádlott a magatartásával 7.500.000,- forint vagyoni hátrányt okozott.