BH 1983.9.345 I. Foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége esetén hanyagság helyett tudatos gondatlanság megállapítása [Btk. 171. §].

II. A pénzbüntetés napi tételszámát a cselekmény tárgyi súlyához igazodóan kell meghatározni [Btk. 51. §].

A megyei bíróság az I. r. vádlottat foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 70 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét 600 forintban állapította meg.

A II. r. vádlottat halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 8 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre és 8000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott a kórház belgyógyászatának osztályvezető főorvosa, a II. r. vádlott pedig itt adjunktusként dolgozik.

A sértett cukorbetegségben szenvedett és 1980. december 10. napjától 1981. január 7. napjáig a kórház belgyógyászati osztályán állott kezelés alatt, ahol a szénhidrát anyagcsere háztartását insulin injekciós kezeléssel beállították. A sértett 1981. június 17. napján azért került ismételten felvételre a kórházba, hogy a saját kérésére az insulin kezelésről tablettás kezelésre átállítsák. A felvételét követően az I. r. vádlott 4 db Gilemál és 3X1 db Adebit szedését, cukormentes étrendet, teázást rendelt el. A tablettás átállításnál beállítási nehézségek mellett anyagcserezavar fellépte és szövődmények jelentkezése várható, ezért a beteg fokozottabb felügyelete szükséges (laboratóriumi leletek folyamatos rendszeres ellenőrzése, vércukorszint mérés, elektrolit háztartás rendszeres ellenőrzése).

A beteg először 1981. június 18. napján nem kapott insulint, ennek hiánya miatt már az esti vizelete acetonossá vált, ami arra utalt, hogy cukorbetegsége az I. csoportú ún. insulin dependens. Ilyen betegeknél általában az insulinra való beállítás a helyes gyógykezelési mód, és a tablettás kezeléstől eredmény általában nem várható. A június 18. napján az esti acetonürítés már a ketoacidosis jele volt, és az I. r. vádlottnak azonnal vagy legkésőbb másnap meg kellett volna szüntetni a tablettás kezelését. A sértett ettől az időponttól kezdődően életveszélyes állapotban volt, mely állapot folyamatosan fejlődött és vezetett a halálhoz. Az osztályvezető főorvos június 19. napjától másnap délig ügyeletet látott el. Rendelkezésére állottak a beteg egyre rosszabbodó laboratóriumi eredményei, mégsem intézkedett a terápia megszüntetése, az elektrolit háztartás ellenőrzése felől, majd szabadságra távozott és az osztályt szabályszerűen nem adta át, nem adott utasítást a sértett fokozott felügyeletére.