BH 2011.4.91 Amennyiben a vad elejtésére a húsának eltulajdonítása érdekében kerül sor, a cselekmény jogi értékelésénél nem az élővad-érték, hanem a hús-érték az irányadó, feltéve, hogy az elkövető a vadászatra vonatkozó szabályokat mindössze azzal sértette meg, hogy a vad elejtésének a megtörténtét - az önleleplezés elhárítása érdekében - az egyéni vadászati naplóban az egyéni lőjegyzéken nem jegyezte be, és az elejtett vadat az előírások szerint nem jelölte meg, egyébként viszont az élővad elejtésére jogosult volt [Btk. 316. § (2) bek., 1966. évi LV. tv. 57. § (1) bek., 84. § (4) bek.; Be. 258. § (3) bek., 330. § (1) bek., 373. § (1) bek. III/a. pont, 428. § (2) bek.].

A városi bíróság ítéletében a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett lopás vétségében, és ezért 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy egy napi tétel összege 400 forint.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás e terheltet érintő részének lényege a következő:

A III. r. terhelt 2008 augusztusában a vadásztársaság k.-i körzetében elejtett egy süldő vaddisznót. A vadászat tényét és a vad elejtését a k.-i körzet egyéni vadászati naplójába, továbbá az egyéni lőjegyzékébe nem jegyezte be, az elejtett állatot azonosító jeggyel nem látta el; azt társával, az ügy I. r. terheltjével együtt annak lakására szállította, akivel a vadhúst elosztották. A jogtalan eltulajdonítással a vadásztársaságnak az élő vad értékének megfelelő 100 000 forint kára keletkezett.

2008 július-augusztus hónapjában - két alkalommal - a vadásztársaság vadászterületén a III. r. terhelt elejtett egy-egy őzgidát, és a kilövés tényét elmulasztotta a k.-i körzet egyéni vadászati naplójában, valamint az egyéni lőjegyzékben feltüntetni. Emellett az elejtett állatokat azonosító jellel sem látta el. A lelőtt vadakat a jelen lévő I. r. társa a lakásán szétbontotta, és a húst a terheltek elosztották.

E két őzgida kapcsán a vadásztársaságnak az élő vad értékének megfelelő, összesen 100 000 forint kárt okoztak.

A bejelentett fellebbezéseket elbírálva a megyei bíróság a 2009. december 1. napján kelt végzésével az elsőfokú ítéletet a III. r. terheltre vonatkozóan helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen a III. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amelynek jogalapját a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában jelölte meg.

Indítványában arra hivatkozott, hogy védence ugyan valóban eltulajdonította a vadakat, azokat azonban nem orvvadászat útján lőtte ki. A vadásztársaság tagjaként, vadászjeggyel rendelkezett, a vadászat szabályait betartotta, azaz a vadászat helyét és idejét a beírókönyvbe bevezette, s nem tiltott vadra és nem tiltott időben és helyen vadászva lőtte ki a vadakat. Ezért nem jogosulatlanul vadászott, s nem a jogosulatlan vadászattal elejtett vadra vonatkozó szabályok irányadóak az elejtett vad értékének megállapítására. A bűncselekményt ugyanis azzal követett el, hogy a jogszerűen elejtett vadat nem adta le, hanem eltulajdonította. Ezért az eltulajdonítással nem az élővad értékének, hanem az elejtett vad leadása során elérhető haszonnak megfelelő mértékben károsította csupán a vadásztársaságot. Miután a lelőtt vadakból kinyert hús leadásával a vadásztársaság vadanként 14 400, 9000, illetve 14 850 forintra tett volna szert, cselekményei három rendbeli tulajdon elleni szabálysértést valósítottak meg.

Ezért - miután álláspontja szerint a jogerős határozatok tévesen értékelték a terhelt cselekményeit bűncselekménynek - a Legfelsőbb Bíróságtól a megtámadott határozatok megváltoztatását és védence felmentését kérte az ellene emelt vád alól.

A Legfőbb Ügyészség az indítványt nem tartotta alaposnak; álláspontja szerint a terhelt cselekményei az 1996. évi LV. törvény 84. § (4) bekezdésének utolsó fordulatára figyelemmel jogosulatlan vadászatnak minősülnek, ezért az érték meghatározásánál helyesen vették figyelembe az eljárt bíróságok az élővad értékét, és helyesen következtettek a terhelt jogtalan eltulajdonítási szándékára is. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.

A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.

A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, e tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A védő szóbeli kiegészítésében azzal, hogy az azonosító jelekkel kapcsolatban megállapított tények bizonyítottságát vitatta, ezzel az irányadó tényállást támadta. Miután ez okból felülvizsgálatnak nincs helye, ezzel a kiegészítéssel érdemben a Legfelsőbb Bíróság nem is foglalkozott.

A jogerős ügydöntő határozat Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján történő felülvizsgálata kizárólag a Be. 423. § (1) bekezdésében meghatározott, irányadó tényálláson alapulhat.