A Kúria Pfv.21311/2015/4. számú precedensképes határozata tartásdíj leszállítása (GYERMEKTARTÁSDÍJ leszállítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §]

A határozat elvi tartalma:

Nincs helye a gyermektartásdíj leszállításának, ha a kötelezettnek ugyan az újabb kapcsolatából gyermeke született, így összesen három kiskorú tartásáról kell gondoskodnia, azonban jövedelmi-vagyoni viszonyai lehetővé teszik a tartásdíj változatlan fizetését. 2013. V. Tv. 4:210. § (1), 2013. V. Tv. 4:200. §, 2013. V. Tv. 4:201. § (1), 1952. III. Tv. 206. § (1)

***********

Pfv.II.21.311/2015/4.

A Kúria a felperesnek az alperes ellen gyermektartásdíj leszállítása iránt az Encsi Járásbíróság előtt 1.P.20.211/2014. számon megindított és a Miskolci Törvényszék 1.Pf.20.199/2015/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen felperes részéről 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket, valamint az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek házasságát a bíróság 2013. november 6-án felbontotta. Az eljárás során a felek a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek a gyermekelhelyezésről és a kapcsolattartás szabályozásáról. Eszerint a házasságukból született R. és L. utónevű gyermekeik jelen per alperesénél kerültek elhelyezésre. Jelen per felperese az egyezségben foglalt rend szerint jogosult gyermekeivel a kapcsolattartásra.

Megállapodás hiányában ugyanakkor a bíróság a házassági perben hozott, 2014. március 11-én jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte a felperest, hogy 2012. június 1-től kezdődően a R. utónevű gyermeke tartására havi 25.000 forint, míg L. utónevű gyermeke tartására havi 30.000 forint, határozott összegű gyermektartásdíjat fizessen meg. A bíróság kötelezte felperest, hogy 2013. december 1-től a folyamatos gyermektartásdíjon felül havi 40.000 forintos részletekben fizessen meg alperesnek 459.000 forint gyermektartásdíj hátralékot is.

A házassági perben hozott ítélet időszakában felperes két gazdasági társaság többségi tulajdonával rendelkezett; az egyik a R. Kft., melynek főtevékenysége a ruházati kiskereskedelem volt. A felperes ebben a cégben ügyvezetői munkakört töltött be. E tevékenységével összefüggésben a 2011-es évben havi nettó 77.550 forint, 2012-ben havi nettó 83.430 forint, 2013-ban pedig havi nettó 88.065 forint munkabér-jellegű jövedelmet kapott.

A felperes másik cége a - szintén ruházati kiskereskedéssel foglalkozó - SZ. Kft. volt. A társaság az ítélet meghozatalakor semmiféle érdemi gazdasági tevékenységet nem végzett. A felperes 2011 és 2013 között a cégből osztalékban nem részesült.

A felperes a házassági per alatt négy ingatlan kizárólagos tulajdonával is rendelkezett. Az E., P. út 8. szám alatti ingatlant 1996-ban vásárolta, a felépítmény 4/5 részét a felperestől bérelve a R. Kft. használta üzletnek, míg az ingatlan hátsó részében a felperes élt életvitelszerűen. Az E., R. út 11. szám alatti 130 nm-es ingatlan az ingatlannyilvántartás szerint lakóház, vendéglő megnevezésű üzlet, ítélethozatalkori értéke 5.000.000 forint volt. Az E., H. u. 50. szám alatti 160 nm-es családi házas ingatlant még a felperes szülei vásárolták, tárolási célzattal. Itt az ház megvásárlása óta nem lakott senki, ennek a forgalmi értéke az ítélethozatalkor 7.000.000 forint volt. Az E., Sz. utca 7. szám alatti 200 nm-es lakást a felperes a szüleitől örökölte 2010-ben, a forgalmi értéke az ítélet meghozatalakor 9.000.000 forint volt.

A házassági per ideje alatt az alperes rehabilitációs járulékra volt jogosult, melynek összege 60.000 és 80.000 forint között ingadozott. A saját jogcímen felvett juttatáson kívül a gyermekek után családi pótlékra volt jogosult, ennek az összege 2011 novemberétől havonta 40.700 forint volt. Az alperes L. utónevű, tartósan beteg gyermekére tekintettel gyermekgondozási segélyt is kapott, melynek havi összege 25.600 forint volt.

A házassági perben hozott jogerős ítélet indokolása rögzítette, hogy a bíróság a gyermektartásdíj mértékének megállapításánál a gyerekek szükségletein kívül figyelemmel volt arra, miszerint a felperes a formálisan kimutatható jövedelmétől eltérően ténylegesen magasabb összegű jövedelemmel rendelkezett, illetve a vagyoni helyzete kedvezőbb volt mint amennyit a résztulajdonát képező cége működésével kapcsolatban láttatni igyekezett. A bíróság indokoltnak tartotta a két gyermek megkülönböztetését a megítélt tartásdíj összegszerűsége tekintetében.

A felperes a házassági perben hozott jogerős határozatban foglalt tartásdíj fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért 2014. április 18-án végrehajtási lap kiállítását kérelmezte az alperes, és ennek keretében 2012. június 1. napjától 2014. április 15-ig terjedő időszakra gyermektartásdíj hátralék címén 621.000 forint megfizetésére kérte kötelezni felperest, míg 2011. május 1. napjától a folyamatos gyermektartásdíj behajtását kérte a végrehajtótól. A végrehajtási eljárás során a végrehajtó a felperes nevén bejegyzett két gazdasági társaságban lévő üzletrészére végrehajtási jogot jegyzett be, ennek megtörténtét követően a felperes megfizetett a végrehajtónak egy összegben 819.490 forintot, és az alperes jogi képviselőnek összesen 64.000 forint munkadíjat.

A házassági per jogerős befejezését követően a felperes feltárt körülményeiben annyi változás történt, hogy élettársi kapcsolatot létesített, mely kapcsolatából 2014. május 22-én megszületett H. D. nevű gyermeke. A felperes és élettársa a nyári időszakban E.-n, a Sz. utcai ingatlanban éltek, majd - a megélhetési költség csökkentése céljából - az őszi időszakban átköltöztek a felperes Pe. utcai ingatlanába.

Az alperes körülményiben a jogerős ítéletet követően annyi változás történt, hogy a L. utónevű gyermeke a 10. életévének betöltésére tekintettel már nem jogosult gyermekgondozási segélyre, és saját jogán kapott rehabilitációs járadékának havi összege - jogszabályváltozás miatt - 83.730 forintra emelkedett.

A felperes 2014. június 27-én új keresetet terjesztett elő, melyben a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének a leszállítását kérte 2014. május 23. napjától kezdődően, gyermekenként havonta 14.000 forint határozott összegre. Arra hivatkozott, hogy élettársi kapcsolatából egy újabb gyermeke született, akiről a másik két gyermekével egy sorban köteles gondoskodni. A harmadik gyermeke megszületésével a gyermektartásdíj meghatározásának alapjául szolgáló

körülményekben lényeges változás következett be, miközben jövedelme semmit nem változott, ezért indokolt a gyermektartásdíj mértékének a csökkentése. Előadta, hogy annak ellenére, hogy a jövedelme a minimálbér volt, és nem részesült osztalékban, az eljárt bíróságok a korábbi perben a havi jövedelme becsült összegét 125.000 forintban határozták meg, így a havi bruttó 125.000 forint figyelembevételével, melynek nettó összege 81.875 forint, a jövedelmének több mint 50%-át kell immár három gyermeke tartására fordítania. E számítás figyelembevételével a jövedelme alapján egy gyermekre havonta 13.860 forint jut, így kérte a tartásdíj mértékének a leszállítását az alperessel közös két gyermeke tekintetében.