BH 2001.7.316 Az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanság folytán történő hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a bíróság a bűnösséget megállapító ítéletét a vádlottnak a nyomozás során tett egyetlen - és később visszavont - olyan beismerő vallomására alapítja, amelyben foglaltakat az ügyben feltárt objektív jellegű bizonyítékok kellően nem támasztják alá, és elmaradtak azok a szakszerű vizsgálatok is, amelyek a vádlott beismerő vallomásának az alátámasztására, illetőleg azok megcáfolására alkalmasak [Be. 5. § (3) bek., 239. § (2) bek, a), b) és d) pont, 262. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1999. február 18. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, és ezért 11 évi fegyházbüntetésre, 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte és elrendelte a kényszergyógyítását. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az 52 éves büntetlen előéletű vádlott férje a büntetőeljárás során meghalt, nagykorú gyermekei közül egyik felnőtt lánya rendszeres gondozásra, támogatásra szorul. Magas vérnyomás megbetegedésben szenved, nagymértékben fogyaszt szeszes italt és idült alkoholistának tekintendő.

A vádlott 15-20 év óta ismerte a 83. életévében volt sértettet, akit a községben levő házában gyakran meglátogatott, esetenként élelmet vitt neki, a ház körüli munkákat elvégezte, és bizalmas viszonyban voltak egymással. A sértett időnként kisebb összegeket adott a vádlottnak.

1997. december 14.-én, vasárnap a vádlott a kora reggeli órákban megivott fél dl. pálinkát, majd kb. 10 óra körül a büfébe ment, ahol 2 dl, bort fogyasztott. Ezt követően ittas állapotban felkereste a sértettet a házában, hogy további italozásához és a játékgépezéshez pénzt kérjen tőle. Az utcai nagykapu nyitva volt, a sértett pedig az alsó épület konyhahelyiségében tartózkodott a kályha előtt, és begyújtáshoz készülődött. Közben elaludt. A vádlott tudta, hogy a sértett a pénztárcáját a zsebében szokta tartani. Látva a sértett helyzetét, az ágyon levő kalapácsszerű eszközzel, közepes erővel a sértett bal halántékára ütött, amitől a sértett a kályha és az ágy között fejjel a fal felé, a jobb oldalára esett úgy, hogy a fejének a jobb oldala a fal mellett elhelyezett fagerendára került. Ezután a vádlott a kályhából kivett egy 1040 gramm súlyú 34 cm hosszú akácfa darabot, és azzal négy esetben, egyszer közepes erővel a sértett bal halántékára, három alkalommal pedig nagy erővel a bal halánték-fal-nyakszirt tájékára ütött. Ezt követően a fadarabot a sértett lábához dobta, majd a sértett zsebéből kivette a pénztárcáját, és abból egy 100 forintost és meg nem állapítható összegű aprópénzt kivett, majd a pénztárcát a sértett lábához dobta. A vádlott ezután eltávozott a sértett házából, újból a büfébe ment, ahol az eltulajdonított pénzből bort fogyasztott, majd hazament. A sértett a vádlott által előidézett helyzetében meghalt.

Másnap délben az ebédet hordó asszony talált rá a sértettre, így került sor az orvos és a rendőrség értesítésére.

A kalapácsszerű eszközzel történt ütéstől a sértettnek bal oldalt a halántéktáji területen a szemzugtól a hajas fejbőr határáig bevérzéses sérülése keletkezett. A kalapácsszerű eszköz az eljárás során nem került elő. A fadarabbal történt ütésektől külső és belső sérülések keletkeztek a bal halánték, a fejtető és az orrgyök területén. A bal oldalon a nyakszirt-fal-halánték-tájék területén az agykoponya darabos törése, kiterjedt koponyaalapi törés és a rostacsont, valamint a baloldali elülső koponyagödör szilánkos, darabos törése is bekövetkezett, mely a csontvégek elcsúszásával, elmozdulásával is együtt járt. Többszörös keményburok-folytonosságmegszakadás, lágyagyhártyák alatti vérgyülem, az agy szürkeállományának roncsolódása is bekövetkezett. A fagerendához történt közepes erejű ütődés következtében a jobb oldali halántéktájék fülkagyló által határolt területén bevérzéses sérülések, és ennek belső vetületében a homloklebeny jobb oldali agyalapi részén pontszerű bevérzésekkel járó agyzúzódásos sérülés, az agykoponyát ért tompa erőbehatás következtében pedig az alsó szemhéjon bevérzés keletkezett. A sértett jobb lábszárának elülső felszínén a felső harmadban a térdízület alatt közepes erejű tompa erőbehatástól származó hámhorzsolásos sérülése is volt.

A sértett halálát a koponyaalapi törés, a törött csontvégek okozta agyzúzódás, reaktív jellegű agyvizenyő, következményes nyúltvelő-beékelődés és a légzőközpontok heveny bénulása okozta.

A sértett élete azonnali orvosi segítségnyújtás esetén sem lett volna megmenthető. Az elszenvedett sérülések és a sértett halála között a közvetlen okozati összefüggés megállapítható volt.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosítás végett; a vádlott és védője felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének túlnyomó részbeni megalapozatlansága miatt annak hatályon kívül helyezését, és egy esetleges pótnyomozás után az eljárt elsőfokú bíróságnak új eljárásra utasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelése során elvetette a vádlott tárgyaláson tett, a cselekmény elkövetését tagadó vallomását, és a tényállást a nyomozati eljárás során tett - a poligráfos vizsgálatot követő és a videófelvétellel dokumentált - beismerő vallomása alapján állapította meg. Ezt a vádlott által tett beismerő vallomást bizonyítottnak találta, és megerősítve látta

- az ujjnyomszakértői véleménnyel, mely szerint a bejárati ajtó belső üvegén a zár ütközője felett a vádlott jobb kezének hüvelykujjától származó nyomot találtak;

- P. M. tanú nyomozati vallomásával, akinek a cselekmény elkövetése után, december 15-én a vádlott ittas állapotban, sírva mondta, hogy megölt egy embert;

- id. F. A. tanú azon vallomásával, hogy a cselekmény elkövetésének a napján a sértett háza közelében találkozott a vádlottal;

- O. N. és G. J. tanúk vallomásával, mely szerint a cselekmény elkövetése utáni napon is a sértett háza közelében járt a vádlott, és G. J.-től kérdezte, hogy "meghalt-e Miklós bácsi" (a sértett).

Az elsőfokú bíróság alapvetően ezeknek a bizonyítékoknak az alapján nem vizsgált meg más olyan bizonyítékokat, amelyek az előzőeknek ellentmondtak. Ezáltal a bizonyítás nem vagy nem teljes körűen terjedt ki valamennyi lényeges körülményre.

1. Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt elmulasztotta a vádlott védekezésében és a bizonyítékok körében jelentkező ellentmondásokat tisztázni. Ez annál is inkább fontos lett volna, mert a tényállást alapvetően a vádlott kezdeti tagadása után tett egyetlen beismerő vallomására alapította, de figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlott a beismerését visszavonta, és a tárgyaláson is következetesen tagadott. Az elfogadott beismerés kontrollja elmaradt, és a bíróság nem vizsgálta a vallomások megváltoztatásának okait és körülményeit.

A Be. 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán az elsőfokú bíróság nincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy a bizonyítási eljárás során feltárt bizonyítékok közül egyetlen vallomásra alapítva állapítsa meg az irányadó tényállást, ennek feltétele azonban, hogy ez a bizonyíték aggálymentes legyen. Ez a megállapítás azonban a vádlott beismerő vallomásáról semmiképpen sem mondható el.