A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21497/2009/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. §, 27. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.497/2009/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Révész Gábor ügyvéd (1034 Budapest, Bécsi út 62.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: dr. Földesi Margit bíró) által képviselt Fővárosi Bíróság (1055 Budapest, Markó u. 27.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság 2009. május 11. napján hozott 27.P.22.302/2008/15. számú ítélete ellen az alperes által 19. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Az alperest a felperesnek járó elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti, és a felperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 6.000 (hatezer) forint perköltséget, valamint térítsen meg az államnak külön felhívásra 24.000 (huszonnégyezer) forint feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében 200.000 forint és ezen összeg után 2007. június 29. napjától járó törvényes mértékű kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése, másodlagosan pedig a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján. Kamatigényét a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésére alapította, az ügyvédi munkadíj után áfát is igényelt.

Előadta, hogy 2007. április 27-én felszámolási kérelmet nyújtott be az F. Kft. adós ellen, amely eljárás az alperesnél 12.Fpk-01-07-002366. számon folyt. Ugyanezen a napon felszámolási kérelmet nyújtott be a F. Reklám Kft. adós ellen is, ez az eljárás az alperesnél 11.Fpk.01-2007-002365. számon volt folyamatban. A felperes álláspontja szerint mindkét ügyben az alperesnek a Csődtörvény 27. §-ának (1) bekezdése alapján az érdemi döntést, a felszámolás elrendelését vagy a kérelem elutasítását 60 napon belül kellett volna meghozni. Ez a határidő 2007. június 28-án lejárt, az alperes viszont többszöri sürgetés ellenére sem hozott döntést. Mivel a törvényi határidő betartása a bíróságnak is kötelezettsége, ezért a 60 napos határidő elmulasztása önmagában jogellenes magatartás a Bszi. 2. §-ának (2) bekezdése, valamint a Pp. 2. §-ának (1) bekezdése alapján. Az volt az álláspontja, hogy amit a felszámolási eljárás miatt feleslegesen előlegezett, azaz eljárásonként 50.000 forint illeték, 25.000 forint közzétételi díj és 25.000 forint ügyvédi munkadíj, az nála kárként jelentkezik, ezért a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján méltányos elégtételt kért. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy nemcsak a bíróságnak, hanem az eljáró bírónak is intézkedési kötelezettsége van, aki a határidőt szintén elmulasztotta, ezért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes az eljáró bíró magatartásáért is felel és köteles megtéríteni az ebből eredő kárát. Az alperes védekezésével szemben kifejtette, hogy a 60 napos határidő nem lehet jogalkotói tévedés, hanem a hitelezők védelmét szolgálja. Az alperesnek meg kellett volna tennie azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 60 napos határidő betartható legyen. A bíróság felhívásai szükségtelenek voltak a hiánypótlás körében, mert hiánypótlás helyett a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdés a) pontja szerinti törvényi vélelmet kellett volna alkalmazni. Az alperes nem végezte el a törvényi határidő betartása érdekében szükséges szervezési intézkedéseket, az eljáró bíró nem hozta meg időben a szükséges döntéseket, vagyis az alperes törvénysértően és felróhatóan járt el, amely kártérítési felelősségét megalapozza.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és tárgyalásonként 6.000 forint költségigényt igényelt. Az volt az álláspontja, hogy az ügyet a bíróság megfelelő időszerűség mellett intézte, a Pp. 2. § (1) bekezdésének megsértése nem állapítható meg. A bíróságnak ugyanis precíz tényállást kellett megállapítani, ennek érdekében szükségesek voltak a felekhez intézett felhívások. Emellett a bíróságnak gondoskodnia kellett arról is, hogy az eljárás résztvevői egymás beadványait megismerjék, ezen túlmenően az adósnak az eljárás bármely szakaszában lehetősége van teljesíteni, amely vagy elállást, vagy pedig az eljárás megszüntetését eredményezi a fizetésképtelenség fennállásának hiánya miatt. A 60 napos határidővel kapcsolatosan az volt az álláspontja, hogy ez jogalkotói tévedés, mert 60 napon belül nem lehet az ügyet eldönteni az eljárás jellegére és egyéb betartandó szabályokra figyelemmel.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 forintot, valamint 24.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján a felperes keresetét megalapozottnak találta. Kiemelte, hogy a Pp. 2. §-ának (1) bekezdése alapján a per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Az 1991. évi XLIX. törvény 27. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A törvény 6. §-ának (3) bekezdése értelmében azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a törvény külön nem szabályoz, a Pp. szabályait rendeli alkalmazni a nemperes eljárás sajátosságaiból adódó eltérésekkel. Az elsőfokú bíróság osztotta a felperes álláspontját abban a tekintetben, hogy a 60 napos határidő egyértelmű, nem lehet jogalkotói tévedésnek minősíteni. Ha a bíróságok gyakorlata szerint egy törvényi határidő nem tartható be, akkor a bíróságnak az erre hivatott szervnél jogszabály módosítást kellett volna kezdeményeznie. A határidők törvénymódosítás hiányában az alperesre nézve is kötelezőek, betarthatatlanságra hivatkozással az alperesi kereset elutasítására nem kerülhet sor.

Nem hivatkozhat alappal az alperes arra sem, hogy az eljáró bírók fokozott munkaterhe, esetleg objektív akadályoztatása miatt húzódott el az eljárás, mert a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése szerint a kártérítés megállapítását nem zárja ki az, ha az okozott jogsérelem közvetlenül az eljáró bírónak nem volt felróható. A bíróságnak, közvetve az államnak meg kell teremtenie azokat a feltételeket, amelyek mellett a hozzá forduló állampolgárok és szervezetek jogvitáit az előírt határidőn belül le lehet folytatni.

Az volt az álláspontja, hogy a konkrét törvényi határidőre figyelemmel az ésszerű időtartam vizsgálatának nincs perdöntő jelentősége, ennek ellenére vizsgálta, hogy az ésszerű befejezési tartam megállapítható-e vagy sem. Utalt arra, hogy itt is alkalmazni kell a Pp. 124. §-ának (1), illetőleg 316. §-ának (1) bekezdését, amely szerint a kérelmet a beérkezéstől számított 30 napon belül meg kell vizsgálni és a szükséges intézkedést meg kell tenni.