BH 1999.3.102 A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett törvényi tényállása nem közvetlenül a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyonnak, hanem a felszámolás bírósági eljárásának a védelmét biztosítja, közvetetten azonban a hitelezők érdekeit is védi azáltal, hogy az adóst olyan magatartások tanúsítására kötelezi, amelyek jogi eszközökkel is kikényszeríthetők [Btk. 290. § (5) bek., 291/A. §, 1991. évi IL tv. (Cstv.) 31. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1997. június 5. napján kelt végzésével az I. r. terhelttel szemben a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett kísérlete miatt indított büntetőeljárást megszüntette.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1997. december 9. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta annyiban, hogy az I. r. terhelt cselekményét befejezett bűntettnek minősítette, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A kft. társasági szerződéssel 1990. augusztus 6. napján alakult, mely 1990. szeptember 4. napján került bejegyzésre. Cégjegyzésre jogosult tisztségviselők - mint a kft. ügyvezetői - az I. r. és a II. r. terheltek voltak.

Az I. r. terhelt ügyvezetői tisztsége a kft.-nél meghatározott időre, 1994. december 31-ig szólt, s e nappal az ügyvezetői minősége megszűnt. A kft. legfőbb szerve, a taggyűlés ezt követően is a két terheltből - mint alapító tagokból - állt.

A megyei bíróság a gazdasági perben hozott végzésével - mely 1995. április 28. napján emelkedett jogerőre - elrendelte a kft. felszámolását a fizetésképtelensége miatt, és felszámolóként a D. Kft.-t jelölte ki. A kft. kielégítetlenül maradt hitelezői követelésének összege összesen 10.206.246 forint volt.

Az I. r. és a II. r. terheltek - részben mint ügyvezetők, részben mint alapító tagok - e minőségükben a felszámoló többszöri felszólítása ellenére sem tettek eleget a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991 évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 31. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. A terheltek e törvényi kötelezettségük ellenére, a felszámolás kezdő napjától számított 30 napon belül nem bocsátották a felszámoló rendelkezésére a felszámolás kezdő napját - 1995. április 28. napját - megelőző, a gazdálkodó szervezet - a kft. - zárómérlegét, záróleltárát, az adóbevallást, a nem selejtezhető iratokról szóló jegyzékét és a környezetvédelmi hatóság részére megküldendő nyilatkozatot.

A D. Kft. mint felszámoló ezért 1995. szeptember 15. napján a megyei rendőr-főkapitányságon csődbűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt feljelentést tett az I. r. és a II. r. terheltekkel szemben.

Ezen túlmenően a felszámoló a megyei bírósághoz is fordult, és kérte, hogy a bíróság rendelje el az adós vagyonának, illetve a be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását és az adós megszüntetését. A felszámoló egyben arról tájékoztatta a megyei bíróságot, hogy tudomásuk szerint a kft.-nek értékesíthető vagyontárgya nincs, gazdasági tevékenységet 1991. év óta ténylegesen nem végez, alkalmazottai nincsenek, és a meglevő vagyont a rendőrség sem derítette fel.

A megyei bíróság a felszámolónak ezt a kérelmét 1992. március 20. napján érkeztette, egyszerűsítette, felszámolásra nyilvántartásba helyezte, de az egyszerűsített eljárás elrendeléséről nem határozott.

A terheltekkel szemben megindult bírósági eljárás folyamán a II. r. terhelt felkereste a felszámolási üzletágvezetőt, és olyan nyilatkozatot tett, hogy a csődtörvényben foglalt és a cégvezető számára meghatározott kötelezettségeknek eleget kíván tenni, majd 1997. március 11. napján átadta a felszámolónak a kft. tevékenységének zárómérlegét, a záró adóbevallását, és ezeket az iratokat az adóhatóságnak megküldte.

Mindezek figyelembevételével a csődtörvényben foglalt kötelezettségeknek a II. r. terhelt eleget tett. Az I. r. terhelt ezen túlmenően 1997. július 4. napján ügyvezetőként a hitelezői választmány elnökével egyezséget kötött, melynek jóváhagyását a megyei bírósághoz beterjesztették.

Minthogy döntően az I. r. terhelt lépései nyomán a büntetőeljárás azzal az eredménnyel járhat, hogy a hitelezői követelések kielégítést nyerhetnek, a terheltek terhére rótt bűncselekmény társadalomra veszélyessége elenyészett.

A bíróság ezt követően megállapította, hogy a terheltek büntethetősége a cselekményük társadalomra veszélyességének a megszűnése folytán kizárt, ezért a velük szemben indított büntetőeljárást - büntethetőséget megszüntető okból - a Btk. 32. §-a d) pontjának 1. fordulata alapján a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával megszüntette.

Az I. r. terhelt tekintetében a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott esetben a vele szemben alkalmazható legenyhébb büntetőjogi szankció, a megrovás intézkedésének az alkalmazása is szükségtelen, ezért azt mellőzte.