BH 2010.10.278 A felszámolás elrendelése után a bérleti szerződés felmondással való megszüntetése az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezéséhez kapcsolódik. A felmondás folytán megszűnt bérleti szerződésből eredő kártérítési és kötbérigények azonban nem az adós felszámolás alatti gazdasági tevékenységének a folytatásából keletkeztek, ezért felszámolási költségként nem érvényesíthetők [1991. évi XLIX. tv. 57. § (2) bek.].

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A bíróság az adós felszámolását 2005. november 9-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el, felszámolóként az R-H. Felszámoló és Vagyonkezelő, Ipari és Szolgáltató Kft.-t jelölte ki. A hitelezők felhívására a 2005. december 1-jén megjelent Cégközlönyben került sor.

A hitelező és az adós 2005. március 11-én kötöttek bérleti szerződést a hitelező tulajdonában álló irodaház meghatározott részének bérletére, 3 éves időtartamra. A bérleti szerződés 20.4. pontja szerint a bérlő, a szerződés megszűnésének napján, a szerződés 20.1. pontjában leírt állapotban köteles visszaszolgáltatni a bérleményt és késedelme esetén minden késedelmes napra a napi bérleti díj kétszeresét köteles kötbérként megfizetni.

Az adós felszámolásának megindulása után a hitelező 2005. december 31-ére felmondta a bérleti szerződést díjfizetés elmulasztása miatt és erről a felszámolót tájékoztatta. A bérlemény teljes körűen 2006. január 24-én került a hitelező birtokába.

A hitelező a felszámolóhoz határidőben bejelentette az adóssal szembeni igényét. A felszámoló - egyebek mellett - a hitelező 1 093 642 Ft kártérítés jogcímén bejelentett követelését és 2 064 131 Ft késedelmi kötbérkövetelést a hitelező által kért felszámolási költségként történő besorolás helyett a felszámolási kérelem benyújtásakor hatályban volt, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta.

A felszámoló besorolásra vonatkozó intézkedése ellen a hitelező kifogást jelentett be, kérve igényének a felszámolási költségek közé történő átsorolását.

Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásában foglaltaknak részben helyt adott, de a kártérítési és a késedelmi kötbér igényt nem minősítette a felszámolási költségek közé tartozó követelésnek, de e vonatkozásában nem indokolta meg döntését.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben kérte, hogy a másodfokú bíróság a kártérítés és késedelmi kötbér jogcímen bejelentett igényének besorolása körében változtassa meg az elsőfokú bíróság végzését és rendelje el azok felszámolási költségként történő kielégítését. Fellebbezését arra alapította, hogy a bérlemény visszaadásával kapcsolatban keletkezett a kártérítési igénye és a kötbér követelése is, ezért a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjában nevesített, a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költségnek minősülnek.

A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében akként foglalt állást, hogy a követelések nem sorolhatók be felszámolási költségként, mert egyrészt a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja a felszámolás kezdő időpontja után végzett gazdasági tevékenységből eredő kártérítési kötelezettségre vonatkozik, míg ebben az eljárásban a hitelező a felszámolás megindulását megelőző időszakban bekövetkezett események alapján bekövetkezett kárra alapítja az igényét; másrészt a késedelmi kötbér nem az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos követelés, mert a hitelező mondta fel a bérleti szerződést.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, míg fellebbezett részét helybenhagyta, s megállapította, hogy a fellebbezési eljárási illetéket a hitelező viseli.

A másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a gazdasági tevékenység fogalma hogyan értelmezhető a felszámolási eljárások során és a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez kapcsolódó költségek milyen körre terjeszthetők ki.

Kifejtette, hogy bár a gazdasági tevékenység fogalmát a törvény nem határozza meg, azonban a kialakult bírói gyakorlat alapján ilyennek minősül a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, amely lehet gazdasági, kereskedelmi, szolgáltató, pénzügyi, szellemi, stb. egyaránt, míg a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével felmerült költség - szintén a kialakult bírói gyakorlat alapján - a termelő tevékenységet végző adósnak a felszámolás kezdő időpontja után e tevékenysége körében felmerült költsége. Így ilyen lehet - többek között - az ehhez szükséges anyagok, termékek beszerzési költsége, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele, energiaköltség, bérleti díj.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kártérítési kötelezettség és a hasonló megítélésű kötbér felszámolási költségként történő elismeréséhez a törvény azt követeli meg, hogy azok a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezzenek, és nem a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséből. A bérlemény használata kapcsán keletkezett kárigény, illetve kötbérigény ugyanis pusztán azon az alapon nem tekinthető felszámolási költségnek, hogy a bérlemény kiürítésére a felszámolás kezdő időpontját követően került sor. Megjegyezte, maga a hitelező sem állította, hogy a kár, illetve a szerződést biztosító mellékkötelezettség alapján járó kötbér, az adós felszámolásának kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezett. Miután az adósnak a bérleti szerződés megszűnése miatt a bérlemény visszaszolgáltatásáról felszámolás hiányában is gondoskodnia kellett volna, attól, hogy ez a felszámolás során történt, az igények nem minősülnek felszámolási költségnek.

Bár az elsőfokú bíróság valóban nem tért ki a kártérítési és a kötbérköveteléssel kapcsolatos igény elutasításának indokaira, de az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatta, a döntéshez szükséges bizonyítékok rendelkezésre álltak, ezért a másodfokú bíróság - kiegészítve az indokolást - helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését.

A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú végzést teljes egészében, és az elsőfokú bíróság határozatát a fellebbezéssel, illetve a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében helyezze hatályon kívül, a jogszabályoknak megfelelően hozzon új határozatot, vagy utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára.