A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21778/2010/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Pfv.IV.21.778/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fónagy Gergely ügyvéd által képviselt felperesnek a .. jogi előadó által képviselt Budapesti Fegyház és Börtön alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 62.P.20.798/2008. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.070/2010/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 27. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, és megállapítja: az alperes azzal, hogy az elítélt felperes számára 2007. február 12. napjától 2008. június 4. napjáig tartó fogva tartása során folyamatosan nem biztosította a jogszabályban előírt 3 m2 mozgásteret, megsértette a felperes emberi méltóságát.

A peres felek első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik.

Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A le nem rótt 36.000 (Harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az ügyben releváns tényállás szerint a felperes 2007. február 12-től 2008. június 4-ig az alperes büntetés-végrehajtási intézetében töltötte végrehajtandó szabadságvesztés büntetését.

A felperes végső soron fenntartott és pontosított keresetében annak megállapítását kérte: az alperes azzal a magatartásával, hogy a fogvatartás idejére nem biztosította folyamatosan a jogszabályban meghatározott 3 m2-es mozgásteret, megsértette emberi méltóságát. Kérte, hogy az alperes sajnálkozó tartalmú írásbeli nyilatkozattal adjon elégtételt a jogsértés miatt.

A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította.

A jogerős ítélet ugyan tényként megállapította, hogy a felperes fogvatartásának ideje alatt - végig - nem biztosították a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII.12.) IM r. (R.) 137. § (1) bekezdésének előírása szerint az egy elítéltre jutó 3 m2-es mozgásteret, tehát a felperes elhelyezésének körülményei esetenként jogszabálysértőek voltak. Ez azonban nem jelenti automatikusan, hogy ennek következtében a felperes emberi méltósága sérült. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján e tekintetben a bizonyítás a felperest terhelte, aki emberi méltósága sérelmének bekövetkeztét nem bizonyította az eljárás során.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását kérte, kereseti kérelmének megfelelően. Hivatkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, a 8. § (1) bekezdésére, valamint az 54. § (1) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt bizonyos személyiségi jogok korlátozás alá esnek, azonban ez csak meghatározott jogszabályi feltételek mellett történhet. A R. 137. § (1) bekezdésében foglaltak az emberi méltóság minimális garanciáját jelentik a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt, ennek hiányában alperesnek, az egyes büntetés-végrehajtási intézetek tőle független telítettségére hivatkozása alapján előfordulhatna az emberi méltóságot extrém módon sértő helyzet is. Alperes nem vitatta az elhelyezés objektív körülményeit, nem vonta kétségbe, hogy a jogszabályban előírt mozgásteret, légteret nem tudta biztosítani a felperes részére, így azt kellett elbírálni, hogy ez az objektív helyzet személyiségi jogot sért-e. A felperes szerint nem szorul bizonyításra az, hogy az elítéltek elhelyezésére vonatkozó jogszabályokat sértő elhelyezés egyben a felperes emberi méltóságát is sérti, mivel az a jogszabály megsértésével automatikusan bekövetkezik.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy érdekkörén kívül esnek az elkövetett bűncselekmények számát és az emiatt szabadságvesztés büntetésre ítélt fogva tartottak létszámát alakító körülmények. A konkrét intézet kijelölésére és az egyes intézetekbe szállításra a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága jogosult. A befogadási kényszer folytán az intézetparancsnok nem tagadhatja meg a további befogadást, nem teheti azt függővé más elítéltek elszállításától, amiatt, hogy az intézetben valamennyi fogva tartott elhelyezése állandóan megfeleljen a R. 137. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Megjegyezte, hogy a felperes fogvatartása során egyszer sem kérte elhelyezésének megváltoztatását vagy másik büntetés végrehajtási intézetbe történő átszállítását. A fogva tartottak elhelyezési körülményeit a fogvatartás törvényességét felügyelő büntetés-végrehajtási ügyészek rendszeresen vizsgálták, a Fővárosi Főügyészség által végzett ellenőrzés során született feljegyzés kifejezetten rögzítette, hogy az előírt mozgástér hiánya nem az intézet önhibájából fakad. E problémák miatt a büntetés-végrehajtási intézet nem tehető felelőssé. Tehát az alperesnek nem felróható, hogy az optimális létszámnál több elítéltet kellett elhelyeznie a rendelkezésre álló férőhelyeken, az intézet anyagi és fizikai lehetőségei, valamint a rendelkezések figyelembevételével úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Perköltség igényt nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.

A felperes keresetében arra hivatkozott: az alperes önmagában azzal sértette meg emberi méltóságát, hogy elhelyezése során a jogszabályban meghatározott, minimális nagyságú mozgásteret sem biztosította számára.

A Ptk. 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.