BH 2005.5.173 Amennyiben a felek az elállás jogát bánatpénz fizetése ellenében kötik ki, az elállás jogszerű magatartás, amely szerződésszegésnek nem minősül, és a bánatpénzt meghaladó kár megtérítése nem követelhető [Ptk. 320. §].

A felek által 2001. május 22. napján kötött adásvételi szerződés szerint az alperes megvásárolta a felperes telephelyén üzemelő AKF3/8. jelzésű hulladékégető kazánt. Az alperes vállalta a kazán elbontását, és a terület új kazán telepítésére történő alkalmassá tételét. A munkák kezdő időpontját a felek 2001. július 14-ében, a befejezés dátumát 2001. július 20-ában, a helyreállítás végső határidejét pedig 2001. augusztus 11-ében határozták meg. A szerződés 3. pontjában az alperes, mint vevő 500 000 forint bánatpénz átutalását vállalta a felperes részére abban az esetben, ha a vételi szándékától eláll. A szerződéskötés és a teljesítés közötti idő alatt a felek több alkalommal egyeztettek. A munkák megkezdésének határideje előtt 1 nappal 2001. július 13-án azonban N. K. az alperes alkalmazottja telefonon közölte a felperessel, hogy a munkaterületre nem vonulnak fel, és a bontást nem kezdik meg. A délutáni órákban az alperes telefaxon tájékoztatta a felperest arról is, hogy a bontás jelentős költségei miatt elállnak a szerződéstől. A felperesnek az alperessel megkötött szerződésben megjelölt időszakban kellett gondoskodnia a kazán cseréjéről, miután ezen időszak alatt a gyár nem üzemelt. Az alperes elállása folytán a kazán bontását a felperes maga végezte el, azonban a berendezést csak darabokban tudta kiemelni, azt újrahasznosítani nem lehetett, hulladék vasként 148 500 forintért értékesítette.

A felperes keresetében 1 731 500 forint és járulékai kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, aki a kereset elutasítását kérte.

A bíróság jogerős ítéletében 1 528 500 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest a felperes részére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az elállás jogát a Ptk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott jóhiszeműség és tisztesség követelményével ellentétesen gyakorolta, így az elállása nem volt jogszerű. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségét - a jogszerűtlen elállásra figyelemmel - a Ptk. 318. §, és 339. § (1) bekezdése alapján megállapította, és a kazán bontásának 1 677 000 forintos indokolt költségéből levonta a kazán maradványáért kapott 148 500 forintot, és a fennmaradó összeg megfizetésére kötelezte az alperest.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a szerződésben megállapított 500 000 forint bánatpénz megfizetésére kötelező elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Ptk. 320. § (1) és (2) bekezdését, mivel a felek a szerződésben az elállás jogát bánatpénz fizetése ellenében kikötötték, így a szerződéstől jogszerűen állt el. Érvelése értelmében a bánatpénz nem kárátalány, hanem az elállás jogának szerződéses ellenértéke, az a szerződés megszűnése esetén jár, azonban a szerződés megszűnésével kapcsolatban kártérítési igény nem érvényesíthető.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.