A Szegedi Ítélőtábla Bf.490/2017/7. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 103. §, 110. §, 155. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 7. §, 10. §, 43. §, 44. §, 90. §, 160. §, 459. §] Bírók: Halász Edina, Mezőlaki Erik, Nagy Erzsébet

íööáóÉőÉőá

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2017. november 9. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt I.rendű vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék 2017. április 25. napján kihirdetett 1.B.942/2016/26. számú ítéletét

megváltoztatja:

I.rendű vádlott neve vádlott cselekményét emberölés bűntette kísérletének [Btk. 160. § (1) bekezdés] minősíti.

A feltételes szabadság kizárására vonatkozó rendelkezést mellőzi.

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 (huszonöt) évben állapítja meg.

A Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bjk.483/2016/1. tételszám alatt kezelt 1 db horganyzott acélcső, valamint a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságnál - helyesen - Bnyt.43/2016/2-3. tételszám alatt kezelt 2 db szagnyom megsemmisítését rendeli el.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy az első fokú eljárásban felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 325.595.- (háromszázhuszonötezer-ötszázkilencvenöt) forint.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont].

Ezért a vádlottat mint erőszakos többszörös visszaesőt életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, és hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által 2016. február 10. napjától 2016. február 26. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította.

A nyomozati eljárás során lefoglalt, és a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bjk.483/2016/1-2. tételszám alatt kezelt 1 db horganyzott acélcső és 1 db keretes szemüveg, valamint a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságnál BNYT/2016/43/2-3. tételszám alatt kezelt

2 db szagnyom lefoglalását megszüntette és az 1./ tételszám alatti acélcsövet tanú 1 neve sértettnek, míg a 2./ tételszám alatti szemüveget I.rendű vádlott neve vádlottnak kiadni rendelte, a 2 db szagnyomnak pedig a tárgyletétként kezelését rendelte el.

Kötelezte a vádlottat az első fokú eljárás során felmerült 268.974.-Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az első fokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be I.rendű vádlott neve vádlott és védője egyezően elsődlegesen felmentés, másodlagosan eltérő minősítés megállapítása és a büntetés enyhítése érdekében.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.231/2017/1-II. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Eljárási szabálysértésekre, a tényállás kiegészítésére és helyesbítésére, a bűnösségi körülményekre és a jogi indokolás kiegészítésére tett észrevételei mellett az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A védő a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezését akként módosította, hogy elsődlegesen az első fokú ítélet megalapozatlanságára tekintettel a vádlott felmentésére, másodsorban eltérő minősítésre, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítására és ezzel együtt a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését kiegészítette akként, hogy harmadlagosan erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kísérletében indítványozta megállapítani a vádlott bűnösségét. Negyedsorban az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

Osztotta a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontját, hogy az első fokú ítélet nem tartalmazza az emberölés és az életveszélyt okozó testi sértés elhatárolásának alapját képező alanyi és tárgyi tényezőket, miután azok nem kerültek felderítésre.

Utalt a Kúria 2/2013. számú BJE határozatnak arra a megállapítására, hogy amikor az akaratelhatározás és az elkövetés között rövid az időköz (a szándék hirtelen alakult ki), akkor előfordul, hogy hiányzik a halálos eredmény bekövetkezésének előrelátása, és jelentősége lehet a tevékenység indítóokának is, nevezetesen, hogy a véghezvitel támadás, védekezés, vagy elhárítás céljából történt-e. Az egyenes szándékkal elkövetett ölési cselekmények esetében csaknem kizárt, hogy az elkövetőt valamilyen külső vagy belső - rendszerint felismerhető - tényező ne motiválta volna. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott cselekménye esetén indító okot, motívumot nem talált. A sértett és a vádlott között korábban konfliktus nem volt, lényegében rokonoknak tartották egymást, baráti viszony volt közöttük. A vádlott bűnösségére következtetést álláspontja szerint levonni azért sem lehet, mivel a sértett úgy nyilatkozott az eset után, hogy elképzelhetetlennek tartja azt, hogy őt a vádlott bármilyen módon bántalmazta volna, és ilyenre nem is emlékezett. E körben utalt az igazságügyi szakértői vélemény azon megállapítására, hogy a sértett a cselekmény során mindvégig tudatánál volt, így mindenképpen emlékeznie kellett volna az ő sérelmére elkövetett cselekményre. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a vádlott követte el a vádbeli cselekményt. Erre figyelemmel elsődlegesen az ellene emelt bűncselekmény vádja alól történő felmentését, másodlagosan pedig az életveszélyt okozó testi sértés bűntettében történő büntetőjogi felelősségének megállapítását indítványozta.

A védő álláspontja szerint a cselekmény elkövetésének rövid időtartamára, az említett felderítetlen alanyi tényezőkre figyelemmel, miszerint indító ok, motívum nem állapítható meg a vádlott részéről, ezért legfeljebb az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérlete állapítható meg.

Az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányuló indítványát pedig azzal indokolta, hogy az ítélet indokolása szűkszavú, az elkövetés alanyi és tárgyi tényezőit nem részletezi. Utalt a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában írt azon szabálysértésre, hogy dr. szakértő 1 igazságügyi szakértőt a törvényszék nem az eljárási szabályoknak megfelelően nyilatkoztatta arra nézve, hogy vele szemben kizáró ok áll-e fenn, így álláspontja szerint az általa a tárgyaláson előadottak nem használhatók fel bizonyítékként. Az új eljárásban az igazságügyi szakértőt a törvényes figyelmeztetést követően nyilatkoztatni kell ismételten a bántalmazás körülményeire és arra, hogy miután nem csak a sértett fejét érték ütések, a fejen kívüli ütéseket mennyire lehet célzottnak tekinteni, illetve arra is, hogy hogy milyen indulati állapotban történt az elkövetés. Álláspontja szerint csak ezt követően lehetne megnyugtatóan megállapítást tenni az elkövetés alanyi és tárgyi tényezőire, illetve levonni következtetést az esetleges erős felindulásban történt elkövetésre is.