A Kúria Pfv.21866/2014/8. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 217. §, 218. §, 603. §, 649. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben egészben vagy részben lemondhat az öröklésről. Az öröklésről való lemondást tartalmazó szerződés - ha azt a szóban vagy nem megfelelő írásbeli alakban kötötték - semmis, amelyre jogot alapítani nem lehet, azzal a célzott joghatás - az öröklésből való kiesés - nem érhető el. 1959. IV. Tv. 205. § (1), 1959. IV. Tv. 217. §, 1959. IV. Tv. 218. § (1), 1959. IV. Tv. 603. § (1), 1959. IV. Tv. 649. § (1) b)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.21.866/2014/8.szám

A Kúria a dr. Horváth Péter Pál ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Borsay Nelly ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Törvényszéken 71.P.22.611/2010. számon folyamatban volt perében a Fővárosi Ítélőtábla 19.Pf.20.367/2014/7. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 112. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 19.Pf.20.367/2014/7. számú jogerős ítéletét hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 650.000 (Hatszázötvenezer) forint elsőfokú, 750.000 (Hétszázötvenezer) forint másodfokú és 700.000 (Hétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 347.000 (Háromszáznegyvenhétezer) forint le nem rótt kereseti illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.392/2009/3. számú hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt eljárásban a felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes az örökhagyóval kötött szerződésben az öröklésről leszármazóira is kihatóan kötelesrész fejében lemondott, ezáltal az örökhagyó után az öröklésből kiesett, ezért ő az örökhagyó törvényes örököse.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a szerződés alapján átvett 2.500.000 forint nem érte el az őt megillető kötelesrész mértékét, vitatta a hagyatékhoz tartozó ingatlanok értékét, állította, hogy az örökhagyó hagyatékába nagyobb összegű, különböző számlákon elhelyezett készpénz is tartozik. Arra hivatkozott, hogy a lemondó nyilatkozat aláírásakor téves feltevésben volt az örökhagyó vagyonának értéke tekintetében. További hivatkozása szerint a lemondó nyilatkozat érthetetlen, ellentmondó, jogellenes feltételt tartalmaz, mert annak megtételekor nem lehetett tisztában azzal, hogy édesapja - az örökhagyó - halála mikor fog bekövetkezni és abban az időpontban milyen értékű lesz a hagyatéka és az őt megillető kötelesrész mértéke. Állította, hogy érvényesen nem mondott le az öröklésről.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az örökhagyóval kötött szerződés alapján az öröklésről lemondott, ezáltal az öröklésből kiesett. Megállapította, hogy az alperes kielégítése elérte a kötelesrészt, ezért az örökhagyó törvényes örököse a felperes.

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó, megállapított tényállás szerint az alperes az örökhagyó első házasságából származó gyermeke, a felperes az örökhagyó második felesége. Az alperes 1993. november 19-én teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan kijelentette, hogy édesapjától 2.500.000 forintot - "ajándék-örökség" címén - átvett és ez az összeg teljes mértékben fedezi azt az értéket, amely őt esetleg az édesapja halála után megilletné, beleértve a kötelesrészt is. Kijelentette, hogy az összeg átvételével egyszer s mindenkorra teljesen lemond minden lehetséges olyan igényéről, amelyet édesapja esetleges halála esetén vele vagy feleségével szemben támaszthatna. Kijelentette továbbá, hogy az édesapja végrendeletét vagy végrendelet hiányában azt, hogy édesapja egyetlen és általános örököse a jelenlegi felesége legyen, semmi címen nem fogja megtámadni.

Az örökhagyó az 1996. január 20-án saját kezűleg írt végrendeletében minden vagyonának általános örököséül házastársát - jelen per felperesét - jelölte meg. A végrendelet tartalmazza, hogy a leendő örökség "megváltoztatása" címén leányának - az alperesnek - 2.500.000 forintot átadott azzal, hogy ez az összeg bőven fedezi a halála utáni esetleges kötelesrészt; azzal a feltétellel került sor a pénz átadására, hogy leánya az írásbeli nyilatkozatában foglaltak szerint lemond mindennemű esetleges öröklési jogáról, beleértve a kötelesrészt is, és a végrendeletet semmilyen jogcímen megtámadni nem fogja, az általános örökössel szemben semmilyen igényt nem fog támasztani. A végrendelet szerint amennyiben az alperes ez utóbbi feltételt megszegi, az esetben az örökhagyó őt az örökségből kitagadja.

Az örökhagyó 1998. június 29-én elhunyt. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát a felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten a törvényes öröklés rendje szerint az alperesnek adta át, a törvényes örökös és a végrendeleti örökös között kialakult öröklési jogvitára tekintettel ideiglenes hatállyal. Az alperes a végrendeletet alaki hibára hivatkozva - a két lapból álló végrendelet első lapját az örökhagyó nem írta alá - nem ismerte el érvényesnek.

Az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtettek szerint az alperes kötelesrész fejében az örökhagyó után az öröklésről leszármazójára is kiterjedően érvényesen lemondott. A kirendelt ingatlanforgalmi- és gépjárműszakértői véleményeket ítélkezése alapjául elfogadva megállapította, hogy a hagyatékban lévő vagyontárgyak 1993. évi összértéke 4.960.000 forint, amelyből kötelesrész címén az alperesnek 2.480.000 forint jár. Az örökhagyótól 1993-ban átvett 2.500.000 forint ezt az összeget meghaladja, következésképpen megállapította, hogy az alperes az örökségből kielégítésre került, ezért az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 604.§ (1) bekezdése és 607.§ (1) és (4) bekezdése alapján az örökhagyó törvényes örököse a felperes.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - érdemben - helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, az arra alapított jogi indokolást azonban kiegészítette, illetve helyesbítette az alábbiak szerint:

Az öröklésről lemondás élők közötti kétoldalú szerződés, amelyet a szerződő felek egybehangzó akaratának kinyilvánítása hoz létre. A felek kölcsönös és egybehangzó akaratukat két külön okiratban nyilvánították ki, egyrészt az alperes 1993. november 19-ei keltezésű teljes bizonyító erejű magánokiratban [Pp. 196.§ (1) bek. b) pont], másrészt az örökhagyó az általa saját kezűleg írt 1996. január 20-ai teljes bizonyító erejű magánokiratban [Pp. 196.§ (1) bek. a) pont]. Tényként rögzítette, hogy ez utóbbi okirat végrendeletként érvénytelen, ám mint az örökhagyó személyes nyilatkozata félreérthetetlen. Álláspontja szerint e két nyilatkozattal az öröklésről lemondó szerződés érvényesen létrejött.