A Debreceni Ítélőtábla Bf.659/2015/25. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 47. §, 97. §, 99. §, 166. §, 175. §, 176. §, 273. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 85. §, 118. §, 258. §, 260. §, 287. §, 332. §, 338. §, 348. §, 349. §, 351. §, 352. §, 353. §, 357. §, 363. §, 371. §, 372. §, 377. §, 381. §, 386. §, 588. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 38. §] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Gömöri Olivér

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.659/2015/25.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2016. február 10. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt és társai ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2015. július 3. napján kihirdetett 19.B.734/2013/117. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I.r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja.

I.r. vádlott tekintetében az elsőfokú ítéletet részben hatályon kívül helyezi és az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette (1978. évi IV. törvény 277/A. § (1) bekezdés a) pont) miatt indult eljárást megszünteti.

Az I.r. vádlottal szemben kiszabott fegyházbüntetést 13 (tizenhárom) évre súlyosítja.

I.r. vádlott vonatkozásában a Debreceni Városi Bíróság 70.B.2571/2009./18. számú ítéletével jogerősen kiszabott 11 (tizenegy) hónap börtönbüntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadság megszüntetése, valamint a feltételes szabadságra bocsátásból kizárás tárgyában hozott rendelkezéseket mellőzi.

Az elsőfokú határozat bevezető részéből a 2015. június 23. napját megelőző tárgyalási határnapok feltüntetését mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett I.r. és III.r. vádlottakra nézve helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a I.r. vádlott által az elsőfokú határozat kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárás során felmerült 45.000 (negyvenötezer) forint bűnügyi költségből I. r. vádlott 20.000 (húszezer) Ft-ot, III. r. vádlott 25.000 (huszonötezer) Ft-ot visel.

Az ítélet ellen az ügyész, I.r. vádlott és védője fellebbezést jelenthetnek be. A jelenlévő jogosultak fellebbezésüket az ítélet kihirdetését követően azonnal bejelenthetik, vagy arra háromnapi határidőt tarthatnak fenn.

Indokolás:

Az ügyben elsőfokú bíróságként eljárt Debreceni Törvényszék a rendelkező részben megjelölt ítéletével I. r. vádlottat emberölés bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés), társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében (1978. évi IV. törvény 273. § (1) bekezdés), társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében (1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdés), társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében (1978. évi IV. törvény 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a/ pont, (4) bekezdés), és egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében (1978. évi IV. törvény 277/A. § (1) bekezdés a/ pont); III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett önbíráskodás bűntettében (1978. évi IV. törvény 273. § (1) bekezdés) mondta ki bűnösnek.

Ezért I. r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül 11 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, III. r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt - 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor III. r. vádlottat a bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette (1978. évi IV. törvény 176. § (1) bekezdés a/, d/ pont, (4) bekezdés) vádja alól felmentette. Szintén felmentő rendelkezést hozott II. r. vádlott tekintetében, felmentve őt a bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntettének (1978. évi IV. törvény 273. § (1) bekezdés) és a bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntettének (1978. évi IV. törvény 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a/, d/ pont, (4) bekezdés) vádja alól.

I. r. vádlottal szemben a Debreceni Városi Bíróság 70.B.2571/2009/18. számú ítéletével jogerősen kiszabott 11 hónap börtönbüntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, megállapítva, hogy e vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. Döntött az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámítása felől, a lefoglalt nagy számú bűnjel további sorsáról, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen a nyilatkozattételre fenntartott határidőn belül egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést I. r. vádlott terhére súlyosítás végett, valamint II. r. vádlott terhére a bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntettével kapcsolatos felmentő rendelkezést sérelmezve, ezen bűncselekményben való bűnösségének megállapítása érdekében. Ugyanakkor III. r. vádlott vonatkozásában tudomásul vette az elsőfokú határozatot. Részletesen indokolt fellebbezésében I. r. vádlottat érintően arra kívánt rámutatni, hogy személye oly mértékben jelent fokozott veszélyt a társadalomra kiváltképp különös, egyben többszörös visszaesői minősége okán, mely az általános mellett a speciális prevenció figyelembe vételével halmazati büntetésként hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabását kell eredményezze vele szemben, hisz a feltárt bűnösségi körülményeken belül a súlyosító hatással járók mind számukban, mind nyomatékukban jelentősebbek.

Az ítéletet másfelől védelmi fellebbezések támadták, mivel I. r. vádlott és védője az emberölés bűntettének kísérlete tekintetében enyhébb minősítést, illetve a büntetés enyhítését célzó fellebbezést jelentettek be. III. r. vádlott és a védelmében eljáró védő egyaránt felmentés érdekében fellebbeztek.

Jelzést érdemel, hogy II. r. vádlott, valamint védője az általuk nyilatkozattételre fenntartott határidőn belül nem éltek perorvoslattal, így az e vádlottra bejelentett ügyészi fellebbezésnek a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.101/2014/14-II. számú átiratában jelzett, Be. 357. § (2) bekezdése szerinti visszavonása folytán az elsőfokú határozat a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 588. § (2) b/ pontja értelmében 2015. október 22. napján jogerőre emelkedett, tehát annak másodfokú felülbírálata a Be. 349. § (1) bekezdése alapján mellőzendő. Ezen túlmenően - II. r. vádlott mellett - III. r. vádlott tekintetében is az állapítható meg, hogy az elsőfokú ítélet bűnsegédként elkövetett magánlaksértés vádja alóli - részbeni - felmentő rendelkezése vonatkozásában ugyancsak beállt a részjogerő, így szintén nem képezheti másodfokú felülbírálat tárgyát, hiszen azzal szemben a perorvoslatra jogosultak nem éltek fellebbezéssel (Be. 348. § (2) bekezdés).

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.101/2014/14-II. számú átiratában a II. r. vádlottra bejelentett ügyészi jogorvoslatot a jelzettek szerint visszavonta, az I. r. és III. r. vádlottak érdekében jelzett védelmi perorvoslatokat alaptalannak találta, míg I. r. vádlottnál a súlyosításra irányuló fellebbezést fenntartotta, III. r. vádlott vonatkozásában pedig az ítélet egyéb rendelkezésének - súlyosítási tilalomba nem ütköző - megváltoztatását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával eljárva, törvényes bizonyítékértékelő tevékenységen alapuló, megalapozott tényállást állapított meg, mely csupán szűkebb körben, a személyi részében és előéleti adatokkal szorul kiegészítésre. A törvényszék megfelelően teljesítette indokolási kötelezettségét is, a bizonyítékok értékelésének eredményeként a terhelti védekezéseket elvetve okszerűen vont következtetést a fellebbezésekkel érintett vádlottak bűnösségére, s a cselekmények jogi minősítése is törvényes. Utóbbi körben egyetértett azzal az első bírói indokolással, hogy III. r. vádlott gépkocsivásárlásból eredő követelésének érvényesítése jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igény keretei közé illeszthető, illetőleg a I. r. vádlott tudattartalmára levonható következtetéssel, mely alapján legsúlyosabb cselekménye emberölés bűntette kísérletének minősül.