32001L0051[1]

A Tanács 2001/51/EK irányelve (2001. június 28.) az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikkében foglalt rendelkezések kiegészítéséről

A Tanács 2001/51/EK irányelve

(2001. június 28.)

az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikkében foglalt rendelkezések kiegészítéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 61. cikke a) pontjára és 63. cikke 3. pontjának b) alpontjára,

tekintettel a Francia Köztársaság kezdeményezésére [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

mivel:

(1) Az illegális bevándorlással szembeni eredményes küzdelem érdekében alapvető, hogy valamennyi tagállam rendelkezéseket hozzon a tagállamok területére külföldi állampolgárokat szállító fuvarozók kötelezettségeinek megállapításáról. Emellett, e cél eredményesebb megvalósításának biztosítása érdekében - figyelembe véve a tagállamok jogrendszereinek és joggyakorlatának eltéréseit - a lehetséges mértékig össze kell hangolni a fuvarozók ellenőrzési kötelezettségeinek elmulasztása esetére a tagállamokban jelenleg előírt pénzügyi szankciókat is.

(2) Ez az intézkedés azoknak az általános rendelkezéseknek a körébe tartozik, amelyek rendeltetése a bevándorlási hullámok visszaszorítása és az illegális bevándorlás elleni harc.

(3) Ennek az irányelvnek az alkalmazása nem érinti az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i Genfi Egyezményből eredő kötelezettségeket.

(4) A tagállamok a fuvarozókkal szemben továbbra is szabadon tarthatnak hatályban vagy vezethetnek be további intézkedéseket vagy szankciókat, akár említi ezeket ez az irányelv, akár nem.

(5) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fuvarozókkal szemben indított olyan eljárások során, amelyek szankciók kiszabására vezethetnek, a védelemhez való jog és az ilyen határozatokkal szembeni jogorvoslat joga ténylegesen gyakorolható legyen.

(6) Ez az irányelv a schengeni vívmányok továbbfejlesztését jelenti, a vívmányokat az Európai Unió keretébe beillesztő jegyzőkönyvnek megfelelően, miként azokat az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a schengeni vívmányokat alkotó valamennyi rendelkezés, illetve határozat jogalapjának megállapítása céljából a schengeni vívmányok meghatározásáról szóló, 1999. május 20-i 1999/435/EK tanácsi határozat [3] A. melléklete megállapítja.

(7) Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság 2000. október 25-i levélben jelezte, hogy részt kíván venni ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(8) A fent említett jegyzőkönyv 1. cikke alapján Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában. Következésképpen, és a fent említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, ennek az irányelvnek a rendelkezései Írországra nem alkalmazhatók.

(9) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, és ezért Dániát ez az irányelv nem köti, illetve Dániára nem alkalmazható. Mivel ez az okmány az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének rendelkezései szerint a schengeni vívmányok továbbfejlesztését célozza, Dánia - a fent említett jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően - ennek az irányelvnek a Tanács által történő elfogadását követő hat hónapon belül határoz arról, hogy ezt az irányelvet nemzeti jogába átülteti-e.

(10) Az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság tekintetében ez az irányelv a schengeni vívmányok továbbfejlesztését jelenti azon megállapodás [4] értelmében, amelyet az Európai Unió Tanácsa és e két állam 1999. május 18-án kötött ez utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és továbbfejlesztésére irányuló társulásáról,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy kiegészítse az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, Schengenben, 1990. június 19-én aláírt egyezmény [5] (a továbbiakban: Schengeni Egyezmény) 26. cikkének rendelkezéseit, és meghatározza végrehajtásuk egyes feltételeit.

2. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a fuvarozóknak a harmadik országok állampolgárainak visszaszállítására irányuló, a Schengeni Egyezmény 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kötelezettsége akkor is érvényesüljön, amikor harmadik országok átutazó állampolgárának beléptetését tagadják meg, ha:

a) a célországba történő szállításra köteles fuvarozó megtagadja e személy felvételét a járműre;

b) vagy a célállam hatóságai megtagadták e személy beléptetését és visszaküldték őt abba a tagállamba, amelyen átutazott.

3. cikk

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket, hogy harmadik országok állampolgára beléptetésének megtagadása esetén az őt visszavinni nem képes fuvarozókat kötelezzék arra, hogy haladéktalanul találják meg a visszaszállítás eszközét és viseljék annak költségét, vagy ha a haladéktalan visszaszállítás nem lehetséges, viseljék a harmadik ország adott állampolgárának tartózkodási és visszaszállítási költségeit.

4. cikk

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a Schengeni Egyezmény 26. cikke (2) és (3) bekezdésének rendelkezései alapján a fuvarozókkal szemben alkalmazandó szankciók visszatartó hatásúak, hatásosak és arányosak legyenek, és hogy:

a) az alkalmazandó pénzügyi szankciók maximális összege szállított személyenként legalább 5000 euró vagy ennek megfelelő nemzeti fizetőeszköz a Hivatalos Lapban 2001. augusztus 10-én közzétett átváltási árfolyamon; vagy

b) e szankciók minimális összege szállított személyenként legalább 3000 euró vagy ennek megfelelő nemzeti fizetőeszköz a Hivatalos Lapban 2001. augusztus 10-én közzétett átváltási árfolyamon; vagy

c) az egyes jogsértésekre átalányösszegként kirótt szankció maximális összege - a szállított személyek számától függetlenül - legalább 500000 euró vagy ennek megfelelő nemzeti fizetőeszköz a Hivatalos Lapban 2001. augusztus 10-én közzétett átváltási árfolyamon.

(2) Az (1) bekezdés nem érinti a tagállamok kötelezettségeit azokban az esetekben, amikor harmadik ország állampolgára nemzetközi védelmet kér.

5. cikk

Ez az irányelv nem képezi akadályát annak, hogy a tagállamok a Schengeni Egyezmény 26. cikke (2) és (3) bekezdésének és az ezen irányelv 2. cikkének rendelkezéseiben foglalt kötelezettségeket nem teljesítő fuvarozókra más típusú szankciókat magukban foglaló egyéb intézkedéseket fogadjanak el vagy tartsanak hatályban, mint például a szállítóeszköz útja folytatásának megtiltása, a szállítóeszköz lefoglalása és elkobzása, vagy az üzemeltetési engedély ideiglenes felfüggesztése vagy visszavonása.

6. cikk

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy törvényeik, rendeleteik és közigazgatási rendelkezéseik ténylegesen biztosítsák a védelem és a jogorvoslat jogát azoknak a fuvarozóknak, akikkel szemben szankció kiszabására irányuló eljárást kezdeményeztek.

7. cikk

(1) A tagállamok legkésőbb 2003. február 11-ig meghozzák a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

8. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

9. cikk

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés értelmében ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 2001. június 28-án.

a Tanács részéről

az elnök

B. Rosengren

[1] HL C 269., 2000.9.20., 8. o.

[2] 2001. március 13-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[3] HL L 176., 1999.7.10., 1. o.

[4] HL L 176., 1999.7.10., 3. o.

[5] HL L 239., 2000.9.22., 1. o.

--------------------------------------------------