A Dunaújvárosi Járásbíróság P.21330/2007/54. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. Bíró: Szűcs Péter

Dunaújvárosi Városi Bíróság

9.P.21.330/2007/54. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Dunaújvárosi Városi Bíróság a dr. Simonovits Csaba ügyvéd (2400 Dunaújváros, Építők útja 1.) által képviselt D. Kft. d-i felperesnek - dr. P. P. d-i lakos I. r. és a dr. Bognár Viktor ügyvéd (1136 Budapest, Balzac u. 43. III/3.) által képviselt d-i Társasház VIII. r. alperes ellen 226.150,- Ft és járulékainak megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi

ítéletet:

Kötelezi a VIII. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 533.070,- (ötszázharmincháromezer-hetven) Ft-ot, és annak 2006. december 1. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát,

továbbá 55.000,- (ötvenötezer) Ft perköltséget.

A viszontkeresetet elutasítja.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fejér Megyei Bírósághoz címzett, de a Dunaújvárosi Városi Bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a feleket arról, hogy ha

· a fellebbezés a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik

· a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos,

· a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, kérhetik fellebbezési tárgyalás tartását.

Ellenkező esetben a másodfokú bíróság a felsorolt esetekben a fellebbezést tárgyaláson kívül fogja elbírálni.

A megyei bíróság a felsorolt eseteken kívül akkor is tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, ha ezt a felek közösen kérték.

Tájékoztatja a bíróság a feleket arról is, ha a vagyonjogi perben előterjesztett fellebbezésben vitatott érték a 200.000,- Ft-ot, vagy a kereseti kérelemben megjelölt követelés 10%-át nem haladja meg, akkor a kisperértékű ügyekre irányadó rendelkezések szerint fellebbezésnek csak az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges megsértése, vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására való hivatkozással van helye. Ennek hiányában a fellebbezést a másodfokú bíróság hivatalból elutasítja. Egyébként a másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz. A fellebbező fél azonban a fellebbezésben tárgyalás tartását kérheti.

Indokolás:

A bíróság a felek nyilatkozatai, a csatolt közüzemi számlák, az alperes által benyújtott megállapodások, valamint az I. Lakásszövetkezet, és a felperes közötti levelezés, G-né Gy. A., Sz. I. tanúk vallomásai, az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény, továbbá a P.21.480/2006., P.21.232/2006. számú ügyek iratai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A VIII. r. alperesként szereplő épületet az 1980-as évek elején építették, majd 1995-ben alakították társasházzá.

A VIII. alperes a d-i Társasház, egy két lépcsőházas lakóépület, amelyben a felperes külön írásban megkötött közüzemi szerződés nélkül ivóvíz, szennyvízelvezetés, és -tisztítás szolgáltatásokat nyújt, használati melegvizet biztosít -valamint fűtéskarbantartást végez. (Az épületben egyes lakások külön mellékvízmérőkkel vannak felszerelve.)

A VIII. r. alperes e szolgáltatásokat elfogadja, és díjukat részben megfizeti.

A társasházban a felperes egy szolgáltatói hőközpontot üzemeltet. Annak kialakítására már az épület építésekor sor került, majd a társasházzá "alakító" alapító okirat is rögzíti ezen 99 m² nagyságú helyiséget hőközpont megjelöléssel. Ebből a hőközpontból lát el a felperes az utcában lévő további 4 társasházat is használati melegvízzel.

A felperes a hőközpont létesítésével egyidejűleg illetőleg a társasházzá alakulást követően a VIII. r. alperes részére kártalanítást nem fizetett.

A 2004. decembertől 2008. decemberig terjedő perbeli időszakban a vízfogyasztást a 2004. október 15-én felszerelt bekötési vízmérő mérte.

A VIII. r. alperes ezalatt 533.070,- Ft összegű közüzemi díjat halmozott föl.

A felperes keresetében 533.070,- Ft és annak egyes részösszegei után a számlákon feltüntetett esedékességi időponttól számított késedelmi kamatainak a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A követelése a bekötési vízmérő, illetőleg a mellékvízmérők fogyasztása közötti különbözet ellenértéke, az osztott használati melegvíz szolgáltatásának díja, valamint a fűtéskarbantartás ellenértékéből áll. Mindezek alátámasztására csatolta a közüzemi számlákat, melyeken a szolgáltatás mennyiségét és árát tételesen feltüntette.

Álláspontja szerint a felek közötti elszámolás alapja a VIII. r. alperes ingatlanán elhelyezett bekötési vízmérő. Külön írásbeli szerződés hiányában a méréskülönbözet oka feltárásának elmaradása nem olyan mulasztás részéről, amely miatt a két érték közötti különbözet ellenértékét ne követelhetné. Utalt arra ugyanis, hogy a Fejér Megyei Bíróság korábbi döntéseiben azt az álláspontot foglalta el, hogy a jogszabály e mulasztáshoz joghátrányt nem fűz, így a különbözet díját a fogyasztó köteles megfizetni.

Ugyanígy a fűtéskarbantartásra sem kötöttek a felek írásban szerződést, de a szolgáltatást a VIII. r. alperes elfogadta, sőt annak ellenértékét meg is fizette. Így az ezzel kapcsolat követelése is jogszerű.

Előadta azt is, hogy a felperes a VIII. r. alperes épületében elhelyezett szolgáltatói hőközpontért kártalanítást nem fizetett ezt lényegében úgy értékelte, hogy javára a VIII. r. alperes is ingyenes használatot engedett.

A VIII. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Sokrétű védekezést terjesztett elő.

A fűtéskarbantartás díját elismerte, és állította, hogy annak ellenértékét meg is fizette, míg a víz-, csatorna-, és szennyvízkövetelést nem ismerte el (27. számú beadvány 7. oldal).

Ezzel kapcsolatban arra is rámutatott, hogy a felperes összegszerű követelése bizonyíthatatlan, mivel nincs olyan előírás, amely útmutatást adna arra az elszámolásra, amikor egy bekötési vízmérő alapján kell elszámolnia a szolgáltatónak több társasház fogyasztását. A felperes sem jelölte azt meg, hogy mi alapján számlázott, akár a lakók számát, fogyasztói szokásait vette-e alapul. Összegezve úgy értékelte, hogy ha a követelés jogalapja meglenne, úgy sem lehetne pontosan tisztázni, hogy a VIII. r. alperesre mekkora összeg hárítható.

A vízfogyasztás után locsolási díj iránti igényt terjesztett elő, álláspontja szerint ugyanis az a jogszabályok szövegéből következően alanyi jogon megilleti a fogyasztót.