BH 2023.11.276 A más, összehasonlításra alkalmas ügyekben hozott döntéseket nem lehet automatikusan alapul venni, mert az egyéni körülmények és az egészségkárosodásból származó hátrányok különbsége az, ami alapot adhat az eltérő mértékű sérelemdíj megállapítására [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.].

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a CNC esztergályos végzettségű felperes 2018. március 5-től állt munkaviszonyban az alperessel lakatos munkakörben, munkavégzési helye az alperes németországi telephelyén volt. Csoportvezetője kioktatta őt a FASTI márkájú lemezhajlító géppel történő munkavégzés alapvető szabályaira. Elmondta: ahhoz, hogy a kezelő elindíthassa a gépet mindig jelezni-visszajelezni kell egymásnak.

[2] A felperes és felettese 2018. április 16-án egy lemezhajlító géppel dolgoztak akként, hogy a felettes kezelte a gépet, a felperes pedig segédkezett a lemez pontos beillesztésében. Az aznapi munkafolyamat során több lemezt már meghajlítottak és az előírásnak megfelelően jártak el. Egy újabb lemez hajlítása során azonban a felettes anélkül indította el a gépet a felperesnek háttal állva, hogy meggyőződött volna az illesztés befejezéséről; nem nézett a felperesre és nem is várta meg a válasz-viszontválasz elhangzását. A felperes ekkor még igazította a túlcsúszott lemezt, emiatt bal kézfeje a szorítópofák között volt és a gép az elindítását követően a felperes bal kezének három ujját összepréselte.

[3] A felperes a bal kéz III. (középső) ujja végpercének minimális, ezen kívül a IV. (gyűrűs) és V. (kis) ujj teljes végperce és a középperc egy részének csonkolásával járó sérülést szenvedett el.

A munkaköri alkalmassági vélemény szerint a felperes sérülése maradandó egészségkárosodásnak felel meg, a baleset következtében 5% baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodás alakult ki nála, súlyos egészségromlás nem volt megállapítható. A bal kéz fogóereje, fogóképessége minimális mértékben csökkent, a kismértékű működésbeli elmaradás az ujjak csonkolódásának tényére volt visszavezethető. A felperes a nem domináns bal kéz teljes fogóereje, fogóképessége, a kéz finom precíziós működése kismértékben korlátozott. Teljes alkalmatlanságot egyik munkakör esetében sem állapítottak meg.

A vélemény szerint a felperes sérülés utáni állapotában a bal kéz egyoldalú erőteljes megterhelésével, teljes fogó- szorító erejével járó tevékenység végzésében időszakosan szorul segítségre, amivel a lakatosi munkakör ellátására képes. A baleset következtében pszichés károsodás megbetegedés nem alakult ki nála, de hátrányos állapot igen, mely befolyásolta a felperest az önálló munkavégzésben, a mindennapi életben, emberi, családi kapcsolataiban. A balesetet követően fennállt esetleges szorongásos, depressziós tünetek, a pszichotrauma feldolgozása megtörtént. Sérülés utáni állapota egyéni életét, társadalmi életbe való beilleszkedését véglegesen enyhe fokban nehezíti.

[4] A 2018. május 17-én felvett munkabaleseti jegyzőkönyv szerint az volt a balesetet kiváltó esemény, hogy a felperes munkatársa figyelmeztetés nélkül indította el a gépet, nem győződött meg arról, hogy a felperes befejezte-e a tevékenységét. Bár a felperest a munkaköri alkalmassági véleményben alkalmasnak találták a lakatos munkakör ellátására, s a munkáltató könnyebben elvégezhető munkát ajánlott számára, ezt azonban nem fogadta el, így a felek 2018. szeptember 17-én közös megegyezéssel megszüntették a közöttük fennállt munkaviszonyt. A felperes 2019 novembere óta egyéni vállalkozóként dolgozik, száraz építéssel foglalkozik.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[5] A felperes módosított keresetében - mivel elfogadta a beavatkozó által letétbe helyezett 300 000 forintot - 9 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állítása szerint a baleset az alperes munkavállalója magatartása miatt következett be. Előadta, hogy a baleset nagyon megviselte, sokkolta, rémálmai voltak, az esküvőjét sem akarta megtartani. A baleset óta nem érzi teljes értékű embernek magát, sokszor rossz a közérzete, kilátástalannak érzi helyzetét. Bár rémálmai csökkentek, esküvőjét is megtartotta, de az azóta született gyermek előtt szégyelli sérült kezét, melyben többször érez fantomfájdalmat. Nem tud olyan munkákat végezni, ahol biztosan kell fogni, nem tud teljes életet élni, megélhetése is veszélybe került. Állította, hogy szakmájában CNC forgácsolóként nem tud elhelyezkedni, de lakatos munkát sem mer már végezni.

[6] Az alperes és a beavatkozó elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a sérelemdíj összegének alacsonyabb összegben való megállapítását kérte. A munkáltató és a beavatkozó elismerték, hogy a csoportvezető hibázott, a balesetet az okozta, hogy megszegte a gép használati utasításában foglaltakat, azonban a felperes sem tett teljes mértékben eleget együttműködési kötelezettségének, így indokoltnak tartották kármegosztás alkalmazását. A sérelemdíj összege megállapításánál kérték a bíróság vegye figyelembe, hogy ha valaki veszélyben érzi a megélhetését nem kezdeményezi munkaviszonya megszüntetését annak ellenére, hogy a munkáltatója kész volt továbbra is foglalkoztatni. Lényegesnek tartották, hogy a felperes jobbkezes, a baleset pedig bal kezét érte, így a sérülés a munkavégzésben nem akadályozza.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[7] A törvényszék ítéletével 7 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 9. § (1) bekezdése és 167. § (1) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) személyiségi jogokkal kapcsolatos szabályaira utalással rögzítette, hogy vétkes magatartás hiányában nem állapítható meg a felperes közrehatása a baleset bekövetkeztében, mert a gép beindítását megelőzően a csoportvezetőnek kellett volna meggyőződnie arról, hogy a felperes végzett-e a lemez beillesztésével. A sérelemdíj vonatkozásában az elsőfokú bíróság mérlegelte a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében írtakat és összességében azt állapította meg, hogy az ítélethozatalkori értékviszonyok mellett a 300 000 forinton felül további 7 000 000 forint az elszenvedett sérelmekkel arányban álló összeg.

[8] Az alperes továbbá a beavatkozó fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és az alperes által a felperesnek fizetendő sérelemdíj összegét 3 000 000 forintra szállította le.

[9] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ügy eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat túlnyomó részt okszerűen értékelve alapvetően helyesen állapította meg a tényállást, azonban az abból levont következtetésekkel maradéktalanul nem értett egyet. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság érvelését azzal összefüggésben, hogy nem volt megállapítható a felperes közrehatása a baleset bekövetkeztében, így ezt szem előtt tartva vizsgálta, hogy van-e jogszerű lehetőség a sérelemdíj összege leszállítására.