A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény - T/2092. számú törvényjavaslat - indokolása

INDOKOLÁS

Általános indokolás

1. A hazánkban 1874-ben létrehozott közjegyzőséget mint "burzsoá" jogintézményt 1949-ben államosították és integrálták a bíróságok szervezetébe, ezzel elvonva a közjegyzői hivatás gyakorlásának tárgyi és személyi feltételeit. A mai körülmények között a jogállami berendezkedés és a szociális piacgazdaság igényeit az állami közjegyzőség adottságai nem elégítik ki. Hazánk európai integrációja a szabadfoglalkozású, ún. latin típusú közjegyzői szervezet felállítását teszi indokolttá. Ily módon a magyar közjegyzőség bekapcsolódhat a nemzetközi együttműködésbe, hozzájárulhat a külföldi befektetők bizalmának magteremtéséhez, akik hazánkban is igénylik a jogállam olyan garanciális intézményeit (közjegyzőség, közjegyzői okirat, közhitelű nyilvántartások), melyek országaikban rendelkezésükre állnak.

A közjegyzőség intézménye az igazságszolgáltatásnak az a része, amelynek célja a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogi prevenció. A közjegyző a jogászi munkamegosztásban a bíró és az ügyvéd között foglal helyet, a szabadfoglalkozású hivatásgyakorlás és a bíróéhoz hasonló kötelmek együttesen biztosítják e cél érvényesülését.

A közjegyzőkről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) létrehozza a közjegyzőség korszerűsített intézményét, megadja a feladatainak ellátásához szükséges közjogi felhatalmazást, szabályozza működését és hatáskörét. A közjegyzői tevékenység személyi és tárgyi feltételeiről már nem közvetlenül az állami költségvetés, hanem azok az ügyfelek gondoskodnak, akik e jogi szolgáltatást igénybe veszik. A közjegyzői intézmény működésének színvonalát a jogalkotó közvetett módon, a díjszabásról, a közjegyzői állások számáról és székhelyéről, a szakmai előképzettségről szóló szabályok megalkotásával befolyásolja.

A Javaslat a közjegyzők szervezetére és eljárására vonatkozó szabályokat - a már említett első magyar közjegyzői törvényhez hasonlóan - a közjegyzők feladatainak jelentőségére és garanciális jellegére, a szabályozás időtállóságára tekintettel magas szinten és egyetlen jogszabályban kívánja összefoglalni. E szabályok a jogintézmény hazai hagyományain alapulnak, és figyelemmel vannak a nemzetközileg elfogadott alapvető ismérvekre is.

2. A közjegyző az állam felségjogából levezethető feladatokat lát el. Működése a hatáskörét meghatározó jogszabályok keretei között mozog, formájában és tartalmában jogi kötelezettségekkel alátámasztva. Mindezek megvalósulását a Javaslat első részében foglalt garancia értékű általános elvek biztosítják.

A szabadfoglalkozású közjegyzői intézmény rendeltetésszerű működésében, a közjegyzők közjogi jellegű jogosítványainak megfelelő gyakorlásában az álam és a közösség egyaránt érdekelt. A közjegyzőket ezért a Javaslat kamarai szervezetben fogja össze, és a kamarára hárítja a közjegyzői szervezet belső igazgatásának feladatait, az állami feladatok végrehajtásának ellenőrzését pedig a kötelező tagság révén biztosítja. Ez az indoka annak, hogy a közjegyző a foglalkozásának gyakorlására nem a kamarai tagság elnyerésével szerez jogosultságot, hanem megfordítva, az igazságügyminiszteri kinevezéssel létesül a kamarai tagság. A közjegyzőkre háruló igazságszolgáltatási feladatok zavartalan ellátása és az állampolgárok érdeke behatárolja a közjegyzői állások számát, indokolttá teszi székhelyük és illetékességi területük kötött jellegét.

A Javaslat a közjegyzővé válás feltételeiben a hatályos szabályozástól csak egy tekintetben tér el: minimálisan 5 évi joggyakorlatot ír elő, amiből legalább 3 év a közjegyzőhelyettesi vagy ezzel egyenértékű jogalkalmazói gyakorlat. Ez a jelentősen megnövekedett felelősséggel indokolható. Előny a kinevezésnél, ha a pályázó az adott területen élő nemzeti kisebbségi nyelvét ismeri. A közjegyzői szolgálat megszűnésének szabálya és az áthelyezés tilalma a független hivatásgyakorlás garanciája.

A Javaslat szerint a közjegyzői kar utánpótlását, tekintettel a speciális szakmai gyakorlat követelményére, a közjegyzői szervezet a közjegyzőjelöltek és közjegyzőhelyettesek alkalmazásával biztosítja.

A közjegyző a tevékenységét tipikusan a hivatalos helyiségében, a közjegyzői irodában végzi. Az egyéni vagy közös iroda lehet, az utóbbi azonban csak a működési költségek megosztását teszi lehetővé. A közjegyző helyettesítésének szabályai a közjegyzői szolgálat folyamatosságát, az állandó készenlétet biztosítják.

3. A közjegyzői önkormányzat gyakorlása céljából a Javaslat 5 területi közjegyzői kamarát hoz létre, melyeket a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: országos kamara) fog össze. A területi kamarák kialakítása a bírósági szervezettel összhangban történt, arra is figyelemmel, hogy a kamarák regionális székhelyeken működjenek.

A területi közjegyzői kamara tagjai az illetékességi területére kinevezett közjegyzők, közjegyzőhelyettesek és közjegyzőjelöltek. Feladata az egész testületet érintő nagyobb jelentőségű döntések meghozatala; a belső igazgatás teendőit a kamara választott elnöksége látja el.

Az országos kamara az 5 területi kamarát fogja össze. A közvetlen önigazgatást a területi kamarák látják el, az országos szerv hatáskörébe pedig a közjegyzőség képviselete, a koordináció és mindaz a feladat tartozik, ami központilag célszerűbben oldható meg. Az országos kamarát a Javaslat az egységes gyakorlat kialakítása és a zavartalan működés érdekében iránymutatás kiadására hatalmazza fel.

A közjegyzők működésének felügyelete három szinten valósul meg. A közjegyzői intézmény törvényes működését az igazságügyminiszter felügyeli. E körben egyrészt előkészíti, illetve megalkotja a szükséges jogszabályokat, másrészt ellátja a külső igazgatás körébe tartozó központi jelentőségű teendőket. Az igazságügyminiszter a külső igazgatás körébe tartozó jogosítványok közül a helyi jelentőségűeket és gyakran előfordulókat a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok elnökei útján gyakorolja, már csak a szorosan összefüggő bírói és közjegyzői tevékenység során szerzett tapasztalatokra is tekintettel. Az egyes közjegyzők tevékenységének rendszeres és állandó ellenőrzését, belső igazgatási feladatként a közjegyzői kamara látja el.

4. A közjegyzői szolgálati viszony sajátosságait, a közjegyzők kötelességeit, a működés garanciáihoz fűződő érdekeket figyelembe véve a fegyelmi felelősség és eljárás szabályai a Javaslatban önálló fejezetben kaptak helyet. A fegyelmi ügyeket a bírákból és közjegyzőkből álló fegyelmi bíróság bírálja el. Így mind a tárgyilagos és pártatlan eljárás, mind a szakmai szempontok érvényesülése biztosítható: az eljárás szabályai számos garanciális elemet tartalmaznak.

A közérdek nem engedi meg, hogy a közjegyző elmozdíthatatlanságának elve korlátlanul érvényesüljön. Az alkalmatlanság kimondására azonban csak a Javaslatban szabályozott, garanciákkal védett eljárás útján, a fegyelmi bíróság jogerős határozata alapján van lehetőség.

5. A közjegyző kizárólagos hatáskörébe tartozik, hogy jogügyleteket, jognyilatkozatokat és tényeket közhitelű okiratban rögzítsen. Így jelentősen egyszerűsíthető a bírósági, illetve a hatósági eljárás elhúzódását leginkább előidéző hosszadalmas bizonyítás, a felek közötti nézeteltérések már a jogügylet létrejöttekor és nemcsak a peres eljárásban tisztázhatók. Ezáltal csökken a jogviták száma, és lerövidül az elintézésükhöz szükséges idő. A fogyasztóvédelmet nemcsak a jogvita elintézéséhez szükséges anyagi és időbeli hátrányok elkerülése szolgálja, hanem a közjegyzői okirat nagyfokú megbízhatósága is. A szociális jogállam a közjegyzői okirat elkészítése során a közjegyzőre rótt tájékoztatási kötelezettség által ad esélyegyenlőséget a jogban járatlan félnek.

A közjegyzői okirat a rendeltetését csak akkor töltheti be, ha a törvényben pontosan szabályozott garanciális eljárás megtartásával jön létre. Az alaki kellékekhez komoly jogi hatások fűződnek, ezért ezeket is e Javaslat határozza meg. A közjegyzői okirat végrehajthatósága fontos eszköz a jogviták elhárításában, és alapul szolgálhat ahhoz, hogy a magyar közjegyző által készített közjegyzői okirat alapján a követelés külföldön is a peres eljárás mellőzésével legyen közvetlenül végrehajtható.

Polgári perrendtartásuk szerint a közjegyző által kiállított tanúsítványok bizonyító ereje a közjegyzői okiratokéval azonos. A tanúsítványok a formai követelmények szempontjából két csoportba oszthatók: a közjegyző záradékot állít ki, vagy jegyzőkönyvet is készít; az eljárási szabályok ennek megfelelően alakulnak.

A bizalmi őrzés új típusú közjegyzői tevékenység, szabályozása által válik lehetővé a feleknek az eljárás időtartama alatt őrizetben lévő pénzösszegek kamatai iránti régi és napjainkban különösen méltányolható igénye.

A hatályos szabályozás szerint a közjegyzői iratok a bíróság irattárába kerülnek. A szervezeti változás eredményeként nem változik a közjegyző hatáskörében maradó nemperes eljárások iratainak kezelése. A közjegyzői irattárban helyezendő el, melyek a bíróságok mellett szerveződnek.

Hazánkban a közjegyzők mintegy 120 év óta működnek közre a hagyatéki ügyek elintézésében, hatáskörük e téren egyre növekedett, az elmúlt 40 évben kizárólagossá vált. A hagyatéki ügyek 98%-a véglegesen - per nélkül - a közjegyző előtt intéződik el, tehát ez az eljárás a rendeltetését jól betölti. Európában általános közjegyzői közreműködés a hagyatéki ügyekben, ennek terjedelmét, jellegét az adott ország anyagi joga határozza meg. A Javaslat ezért fenntartja a közjegyzők hatáskörét a hagyatéki, valamint az okirat- és értékpapír megsemmisítési eljárás terén.

A bírósági szervezetből való kiválás után a közjegyző tevékenységével nem egyeztethető össze a kényszerintézkedés jellegű végrehajtási cselekmény. Ezért a Javaslat a közjegyzőnek a bírósági végrehajtás elrendelésével és részben foganatosításával összefüggő jelenlegi feladatkörét nem tartalmazza, vagyis lényegében megszünteti. Az ezzel kapcsolatos részletes szabályozás a bírósági végrehajtási kódex módosítására tartozik.

Részletes indokolás

ELSŐ RÉSZ

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

Általános elvek

Az 1. §-hoz

1. A magyar hagyományoknak és az európai jogfejlődésnek megfelelően a Javaslat szerint a közjegyzők hazánkban ismét szabad foglalkozásúként gyakorolhatják hivatásukat. A közjegyzői tevékenység hivatali, de nem hatósági jellege - amely a Javaslat számos rendelkezésében kifejezésre jut - a tevékenység elfogulatlan, pártatlan, befolyásolhatatlan gyakorlásának feltétele. A Javaslat 1. §-a szerint a közjegyzők törvényben kapnak közjogi felhatalmazást arra, hogy az állampolgárok és szervezetek részére közhiteles okiratokat készítsenek, okiratokat, pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vegyenek át megőrzésre és a jogosult részére történő átadás végett. Feladatuk továbbá, hogy a feleket pártatlanul segítsék jogaik és kötelezettségeik teljesítésében, ezzel közreműködjenek a jogviták megelőzésében.

2. A bíróságok tehermentesítése érdekében a törvény a közjegyzők hatáskörébe nemperes ügyeket is utal. Így továbbra is feladatuk a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet szerint a hagyatéki eljárás lefolytatása, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában kiadott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 40-45. §-a szerint pedig az okirat és értékpapír megsemmisítésével kapcsolatos eljárás.

A Javaslat nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy az esetleges jövőbeni igényeknek megfelelően egyéb nemperes eljárások is közjegyzői hatáskörbe kerüljenek.

A közjegyzők közreműködése a hagyatéki eljárásban az első modern közjegyzői törvény hatálybalépésével egyidős. A közjegyzői hatáskörbe tartozó hagyatéki feladatok egyre bővülnek, és több, mint 4 évtizede a hagyatéki eljárás önálló közjegyzői nemperes eljárássá fejlődött, amely rendeltetését - a perek megelőzését - jól szolgálja.

A magyar öröklési jog azon az elven alapul, hogy az örökös minden külön jogcselekmény nélkül lép a hagyaték tulajdonába az örökhagyó halálával. A hagyatéki eljárás célja, hogy a tulajdonváltozás tényét közhitelűen igazolja, és egyrészt megtegye mindazokat az intézkedéseket, melyeket az örökléssel kapcsolatban az ingatlannyilvántartáshoz, az állami pénzügyekhez fűződő érdekek megkövetelnek, másrészt segítse az örököst az öröklés révén megnyíló igényeinek érvényesítésében.

A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet hatályos szabályai a Javaslat rendelkezéseivel nem állanak ellentétben, módosításuk tehát nem indokolt. A közjegyző által hozott hagyatékátadó végzéshez nem fűződik anyagi jogerő, az örökléssel kapcsolatos jogvitákat továbbra is a bíróság bírálja el.

2. Az okirat- és értékpapír megsemmisítése iránti eljárás célja és rendeltetése sem ellentétes az új közjegyzői szervezet elveivel, ebben a nemperes eljárásban is fenntartható a hatályos szabályozás.

A 2-5. §-hoz

1. A közjegyző az eljárás során nem a fél képviselője, hanem valamennyi érdekelt pártatlan tanácsadója. E fontos közjogi feladat teljesítéséhez elengedhetetlen a közjegyzők függetlensége, pártatlansága és tevékenységük gyakorlásának személyhez kötöttsége. A közjegyző függetlensége hasonló a bírói függetlenséghez, mert csak a törvénynek van alárendelve, és eljárása során nem utasítható.

2. A közjegyzői tevékenység közjogi elemei indokolják, hogy a törvény a közjegyző számára lehetővé és egyben kötelezővé tegye közreműködésének megtagadását, ha a jogügylet jogszabályba ütközik, vagy a jogszabály megkerülésére irányul, illetve ha célja a közjegyző által felismerhetően tiltott vagy tisztességtelen. Tisztességtelen lehet pl. az olyan szerződés, amely harmadik személy jogainak csorbítását célozza.

Ha a közjegyzőnek az eljárása során nem a jogügylet egészével, hanem csupán annak valamelyik elemével kapcsolatban merül fel aggálya, erről tájékoztatást ad a félnek, és ezt a tényt az okiratban is rögzíti. Ha a fél ezzel nem ért egyet, a közjegyző a közreműködését megtagadja.

3. A közjegyző eljárása során is előfordulhat, hogy tőle az ügy tárgyilagos elintézése elfogultság miatt nem várható el. Az elfogultsági okokat, illetve a kizárás módját a Javaslat nem szabályozza önállóan, csak utal arra, hogy e vonatkozásban a Pp.-nek a bíró elfogultságára vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. E rendelkezés célja, hogy a közjegyző pártatlanságát és függetlenségét kétséget kizáró módon biztosítsa.

4. A közjegyzői tevékenység hivatali jellege abban is kifejezésre jut, hogy a közjegyző köteles a hatáskörébe tartozó valamennyi ügyet ellátni. A fél kérelme azonos elbírálás alá esik azzal az esettel, mint amikor a fél hivatalos személyhez fordul hivatali kötelezettségének gyakorlása iránt. E rendelkezés összefügg azzal a szabállyal is, mely szerint hosszabb távollét esetén a közjegyző köteles a helyettesítéséről gondoskodni. E rendelkezés korlátja a közreműködés megtagadásának a 3. §-ban említett esete.

A 6. §-hoz

A közjegyzőt a törvény alapján a felek részére nyújtott jogi szolgáltatásokért díjazás és költségeinek megtérítése illeti meg, amit az azt igénybe vevő felek kötelesek megfizetni. A díjazás összegét és megfizetésének módját az igazságügyminiszter állapítja meg rendelettel. A változás a hatályos szabályozáshoz képest a hagyatéki ügyeket nem érinti, mert azért a felek továbbra is eljárási illetéket kötelesek fizetni. A közjegyzőt ennek meghatározott része illeti, amit a költségvetés térít meg a közjegyzőnek. A díjszabály alkalmazása a közjegyző számára kötelező.

A 7-11. §-hoz

1. A közjegyzői hivatás csak kizárólagosan, főfoglalkozásként gyakorolható. A közjegyző függetlenségével, pártatlanságával összeegyeztethetetlen lenne, ha más kereső foglalkozást is folytatna. A Javaslat azonban e tilalom alól - a jogrendszerünkben, számos más törvényben is érvényesülő elvhez hasonlóan - kiveszi a tudományos munkát, az irodalmi, művészeti és sporttevékenységet. Kereső foglalkozáson érteni kell a munkaviszony keretében végzett, vagy más főfoglalkozású - pl az ügyvédi - tevékenységet. Az olyan egyéb tevékenység gyakorlását is kizárja a Javaslat, amely a közjegyzői hivatás tekintélyével egyébként nem egyeztethető össze (pl. ügynöki tevékenység). A közjegyző nem vállalhat az általa készített adásvételi szerződéssel kapcsolatban kezességet sem. A sporttevékenység esetén a Javaslat nem tesz különbséget ún. amatőr, illetve hivatásos sporttevékenység között.

2. A közjegyző közjogi felhatalmazása, feladatainak súlya és jellege azzal a kötelezettséggel jár, hogy a hivatali működése során és a magánéletben is feleljen meg a társadalom részéről a személye által képviselt hivatás iránt támasztott fokozott elvárásnak. A közjegyző életvitelének, magatartásának negatív megítélése a közjegyzőség intézményébe vetett közbizalom megingását vonhatja maga után, ami nem kívánatos.

3. A közjegyzői tevékenység természete és személyes jellege folytán a közjegyzőnek olyan adatok jutnak a birtokába, amelyek szolgálati, illetve magántitkot tartalmaznak. E titkok feltétlen megőrzése, a közjegyzői intézmény iránti bizalom fenntartása alapvető elvárás, nemzetközi egyezményben is rögzített követelmény. Csak az érintett fél vagy jogutódja, illetve a törvényes képviselőjük adhat a titoktartási kötelezettség alól felmentést.

4. A közjegyző önálló jogállásával párhuzamosan meg kell teremteni annak a biztosítékát, hogy a közjegyző által a félnek vétkesen okozott kárért - a fegyelmi felelősségen kívül - korlátlan anyagi felelőssége folytán, a kártérítés fedezete a közjegyző anyagi körülményeitől függetlenül biztosítva legyen. Ezért írja elő a Javaslat, hogy a közjegyző köteles felelősségbiztosítást kötni, és azt működése alatt fenntartani. A Javaslat nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy az itt megjelölt értéknél magasabb értékre, vagy konkrét ügyben magasabb értékre kössön a közjegyző biztosítást.

5. Az állami címer használatának a joga a közjegyző közjogi felhatalmazásához kapcsolódik.

A közjegyző illetékességi területe

A 12. §-hoz

A közjegyzői szolgáltatások területileg egyenletes elosztását a nemperes eljárásokban a Pp.-nek az illetékességre vonatkozó szabályai szolgálják. A közjegyző illetékessége általában a helyi bíróság illetékességi területéhez igazodik; kivétel Budapest, ahol nem célszerű a közjegyzők illetékességét az itt működő bíróságok szerint meghatározni. A (3) bekezdés kisegítő rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a közjegyző olyan székhelyen működik, ahol nincs bíróság.

Az egyéb közjegyzői ügyek elintézése során általános szabály, hogy a közjegyző helyszíni eljárást az illetékességi területén folytathat, ez azonban nem jelenti a fél szabad közjegyző választási jogának korlátozását.

A közjegyzői önkormányzat

A 13-15. §-hoz

A törvény a közjegyzői szervezet belső igazgatásának feladatait az ún. önkormányzati szervekre ruházza, melyeknek költségeit a közjegyzők által fizetett kamarai hozzájárulásból kell fedezni. Minden közjegyző, közjegyzőjelöt és közjegyzőhelyettes a kinevezésével egyben a területi közjegyzői kamara (a továbbiakban: területi kamara) tagjává válik (kötelező tagság, kényszeregyesülés). Az önkormányzati tisztségre minden közjegyző és közjegyzőhelyettes választhat és választható.

Az önkormányzat szervei, vagyis a területi kamara, a területi kamara elnöksége és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara önálló jogi személy. Az önkormányzati szervek feladata az önigazgatás körébe tartozó feladatok teljesítése, a közjegyzőség érdekeinek képviselete, tekintélyének védelme. A közjegyzőkre vonatkozó jogszabályok előkészítésében való részvétel joga magában foglalja a közjegyzőkre vonatkozó jogszabályalkotás kezdeményezést, az ilyen jogszabállyal kapcsolatos észrevételezés, véleményezés jogát.

MÁSODIK RÉSZ

A KÖZJEGYZŐI SZERVEZET

II. FEJEZET

A KÖZJEGYZŐI SZOLGÁLAT KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE

A közjegyzői szolgálat keletkezése

A 16-22. §-hoz

1. A közjegyző közhatalmi jellegű feladatainak ellátásához a személyre szóló felhatalmazást a kinevezés fejezi ki. E kinevezés az igazságügyminiszter joga. A kinevezés meghatározott működési területre, székhely megjelölésével történik. A közjegyzők létszáma a rájuk háruló feladatokhoz igazodik. Minthogy az állampolgárok igényeit ki kell elégíteni, a szükséges közjegyzői állások számát és a közjegyzők működési területét, székhelyét e szempontok figyelembevételével kell megállapítani. Erre az igazságügyminiszter jogosult.

A Javaslat meghatározza, hogy ki lehet közjegyző, illetve ki nevezhető ki közjegyzővé. A magyar állampolgárság, a garanciális jellegű büntetlen előélet megkövetelése, az állam- és jogtudományi egyetemi végzettség, a jogi szakvizsga követelményén felül fontos a gyakorlati, szakmai felkészültség, amelyet elsősorban a közjegyző mellett végzett munkával lehet megszerezni. Ezért ír elő a Javaslat 3 évi közjegyzőhelyettesi gyakorlatot. A jogászi pályák átjárhatóságát szem előtt tartva a hasonló felkészültséget igénylő, más jogi munkaterületen dolgozók, így a bírák, ügyvédek, ügyészek és jogtanácsosok e munkakörökben szerzett 3 évi gyakorlatát a Javaslat a közjegyzőhelyettesi gyakorlattal azonosnak ismeri el.

Az esélyegyenlőség biztosítása és a szakmai követelmények érvényre juttatása miatt a közjegyzői állásokat pályázat útján kell betölteni. A pályázat meghirdetése és a kinevezési javaslat elkészítése a területi kamara elnökségének a feladata. A pályázati eljárás részletes szabályait az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

A hazánk területén élő nemzeti kisebbségek alapvető jogainak kiteljesítése, az ezzel kapcsolatos nemzetközi elvárások miatt kívánatos lenne, hogy a közjegyzői okiratok a nemzeti kisebbségek nyelvén is készüljenek. Ehhez olyan közjegyzőkre van szükség, akik megfelelő szinten ismerik a nemzeti kisebbség nyelvét.

A közjegyző függetlenségének feltétele az ún. elmozdíthatatlanság; ezt szolgálja a Javaslatnak az a rendelkezése, hogy a közjegyző áthelyezése csak a beleegyezésével történhet. Kölcsönös áthelyezés esetén pályázat kiírása sem indokolt.

2. A közjegyző a működésének megkezdése előtt köteles esküt tenni. Bélyegzőjét és aláírásmintáját garanciális okokból be kell mutatnia a területi kamara székhelye szerint illetékes Fővárosi Bíróság, illetőleg megyei bíróság (a továbbiakban: megyei bíróság) elnökének. A Javaslat a közjegyzőkkel kapcsolatban különböző feladatokat hárít a megyei bíróságra, illetve elnökére. Ezek a rendelkezések mindig a területi kamara székhelye szerint illetékes Fővárosi Bíróságra vagy megyei bíróságra, illetve elnökére vonatkoznak. Az ilyen igazgatási jellegű teendők a Javaslat szerint az igazságügyminiszternek a közjegyzőkkel kapcsolatos jogaiból származnak. A bélyegző és aláírásminta bemutatásának, őrzésének, ezek esetleges megváltoztatásának adminisztrálásával kapcsolatos teendőket az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

A közjegyző irodájának megnyitása (megfelelő irodahelyiség szerzése, berendezése stb.) időigényes, ezért a Javaslat erre méltányos határidőt állapít meg. A határidő elmulasztása a közjegyzői állás elvesztésével jár együtt. Előfordulhat azonban olyan eset, pl. betegség, hogy méltányosságból a határidőt meg kell hosszabbítani, erre a megyei bíróság elnöke jogosult.

A közjegyzői szolgálat megszűnése

A 23-25. §-hoz

1. A Javaslat - a 17. §-ban foglalt kinevezési feltételekkel összhangban - úgy rendelkezik, hogy a közjegyzői szolgálat megszűnik: a magyar állampolgárság elvesztésével, a közügyektől illetőleg a közjegyzői foglalkozástól való jogerős bírósági ítéletben kimondott eltiltással. A közjegyző a hivatását a bírósági határozat jogerőre emelkedésének napjától már nem gyakorolhatja. Megszűnik a közjegyző szolgálata akkor is, ha a fegyelmi eljárás során a fegyelmi bíróság a közjegyzőt jogerősen hivatalvesztésre ítélte, vagy ha a közjegyzőt a Javaslat 110. §-a szerint a közjegyzői foglalkozásra alkalmatlannak nyilvánították. A közjegyző szolgálata akkor is megszűnik, ha arról írásban lemondott.

2. A Javaslat a területi kamara elnökségére rója azt a kötelezettséget, hogy ha a közjegyző magyar állampolgárságának elvesztéséről, vagy az említett bírósági elítéléséről szerzett tudomást, köteles ezt haladéktalanul jelenteni az igazságügyminiszternek. A közjegyzői szolgálatról való lemondás esetén az igazságügyminiszter a közjegyzőt a szolgálata alól felmenti, és erről a területi kamara elnökségét, valamint a megyei bíróság elnökét értesíti. A közjegyzői szolgálat megszűnése azon a napon következik be, amikor a közjegyző a felmentéséről szóló okiratot kézhez vette.

III. FEJEZET

A KÖZJEGYZŐJELÖLT ÉS A KÖZJEGYZŐHELYETTES

A 26-30. §-hoz

A közjegyzői kar az utánpótlásának felkészítéséről maga gondoskodik. A hivatás ellátásához elengedhetetlen gyakorlati ismeretek megszerzését szolgálja a közjegyzőjelölti és a közjegyzőhelyettesi állás létrehozása, illetve e munkakörökben történő munkavégzés, joggyakorlat megszerzése.

A közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes nem a közjegyzővel, hanem a területi kamarával áll munkaviszonyban. E rendelkezés célja, hogy csak annyi közjegyzőjelölt és közjegyzőhelyettes működjön, amennyi a várhatóan megüresedő közjegyzői állások betöltéséhez reálisan szükséges. Így biztosítható az a szakmai szempont is, hogy a képzést a legfelkészültebb közjegyzők végezzék.

Közjegyzőjelöltté az a magyar állampolgár nevezhető ki, aki büntetlen előéletű, továbbá állam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezik; közjegyzőhelyettessé pedig az, aki e feltételeken felül már a jogi szakvizsgát is letette.

A közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes munkakörét leginkább a bírósági fogalmazó, illetve a bírósági titkár munkaköréhez lehet viszonyítani, ezért a munkabérüket is ezekével arányos összegben kell megállapítani. Az utánpótlás képzése az egész közjegyzői kar érdeke, ezzel összhangban áll a Javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a közjegyzőjelölt munkabérét a területi kamara fizeti. Minthogy a közjegyzőhelyettes a közjegyző helyett és érdekében érdemi munkát végezhet, indokolt, hogy munkabérét az érintett közjegyző viselje.

A közjegyzői pályára való megfelelő felkészítést az szolgálja, ha a közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes a közjegyzői tevékenység minden munkaterületét megismeri, és nemcsak néhány ügykörben szerez gyakorlatot. A közjegyzőhelyettes a közjegyző utasítására és felelősségére önállóan intézhet közjegyzői ügyeket (így pl. nemperes ügyeket is), de az általa készített közjegyzői okirat csak akkor érvényes, ha azt a közjegyző ellenjegyzi.

Munkája során a közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes is magán- és szolgálati titkok birtokába juthat, ezért a Javaslat a titoktartás kötelezettségét (9. §), e személyekre is kiterjeszti. A közjegyző alkalmazottjára, így pl. az irodai ügyviteli dolgozókra a Javaslat titoktartással kapcsolatban nem tartalmaz rendelkezést, a közjegyző feladata, hogy munkaviszony keretében erről gondoskodjon.

IV. FEJEZET

A KÖZJEGYZŐI IRODÁK

A 31-32. §-hoz

A szabadfoglalkozású közjegyző a tevékenységét a székhelyén lévő, erre a célra kialakított irodában köteles folytatni, itt kell feladatait ellátnia. Az iroda fenntartásáról maga gondoskodik. Az irodának a székhelyhez kötöttsége a lakosság jogi szolgáltatásokkal való egyenletes ellátását szolgálja.

Az azonos székhelyre kinevezett közjegyzők - a területi kamara elnökségének engedélyével - a gazdaságosabb irodafenntartás, a zökkenőmentes helyettesítés érdekében közösen tarthatnak fenn irodát, ez azonban nem érinti az önálló felelősségüket, és hivatásukat ilyenkor is személyesen kötelesek gyakorolni. Saját tevékenységéért tehát mindegyik közjegyző maga felel, és - a helyettesítés esetét ide nem értve - nem járhat el a másik közjegyző nevében és helyett. Az egyéb foglalkozást gyakorlókkal való irodaközösséget a Javaslat azért zárja ki, mert a közjegyzői tevékenység közjogi jellegével: függetlenségével, pártatlanságával stb. összeférhetetlen lenne pl. az adótanácsadóval vagy ügyvéddel együtt fenntartott irodaközösség.

V. FEJEZET

A KÖZJEGYZŐ HELYETTESÍTÉSE

A 33-38. §-hoz

A közjegyzői tevékenység hosszabb ideig tartó szünetelése sértené az állampolgárok, a jogkereső közönség érdekeit, ezért a közjegyző távolléte esetén az ügyek ellátásának folyamatosságáról indokolt gondoskodni. A Javaslat 5 munkanapot meghaladó távollét esetén írja elő a helyettesítést. Célszerűségi szempontból elsősorban az azonos területi kamaránál működő közjegyzőt vagy közjegyzőhelyettest, kivételesen azonban nyugalmazott közjegyzőt vagy nyugalmazott bírót is ki lehet rendelni. A helyettesítés bizalmi viszony, ezért a helyettes személyére javaslattételi joga van a helyettesített közjegyzőnek, akadályoztatása esetén pedig a területi kamara elnökségének.

A közjegyzők a kölcsönösség alapján úgy is megállapodhatnak, hogy egymás helyettesítését az egy naptári évben előforduló valamennyi távollét esetén ellátják. Ilyenkor állandó helyettes kirendeléséről van szó.

Ettől az állandó helyettes rendeléstől különbözik az az eset, amikor előreláthatólag hosszabb időszakra vonatkozó tartós (folyamatos) helyettesítés szükséges, mert a közjegyző pl. hónapokig beteg, vagy szülési szabadságon van, illetve valamely fontos okból nem tud munkát végezni.

A felek érdekeinek védelmét szolgálja, hogy a helyettesítés tartama alatt a helyettesített közjegyző nem járhat el.

Ahogy a közjegyző esetében a kinevezés, úgy a helyettesnél a kirendelés adja meg a felhatalmazást a közjogi feladatok ellátásához. A helyettes részére a kirendelésről, az időtartamát is megjelölve, okiratot kell kiállítani. Az olyan helyettes, aki nem közjegyző, eskütételre is köteles, és igazolnia kell a 10. § szerinti felelősségbiztosítás fennállását is. Ha helyettesként másik közjegyző jár el, a biztosító kártérítési felelőssége a helyettesített közjegyző felelősségbiztosításán alapszik.

A helyettes közjegyző jogkörét teljes egészében gyakorolja, és így a közjegyzőre vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia. Annak a ténynek, hogy helyettes jár el a közjegyző helyett, az általa készített okiraton szereplő aláírásából is ki kell tűnnie.

A helyettesítés általában az egyes közjegyzők megállapodásán alapul, így az esetleges díjazásban is megegyezésük az irányadó. A tartós helyettesítés esetén az irodának a költségekkel, kiadásokkal csökkentett tiszta bevétele illeti meg a helyettest.

VI. FEJEZET

A KÖZJEGYZŐI ÖNKORMÁNYZAT SZERVEI

A területi közjegyzői kamara

A 39-45. §-hoz

1. A területi kamara a főváros, illetőleg a meghatározott több megye területére kinevezett közjegyzők, közjegyzőjelöltek és közjegyzőhelyettesek testülete, akik kinevezésükkel automatikusan tagjaivá válnak (kötelező tagság). Az országban 5 területi kamara működik, az ún. régióknak - a fővárossal együtt 4-4 megyének - megfelelő területeken.

A közjegyzői önkormányzat szervei közül a területi kamarának van a legszélesebb hatásköre, dönt a tagság egészét közvetlenül érintő kérdésekben. Megállapítja pl. a kamarai hozzájárulást, jelentést készít a közjegyzők helyzetéről, szociális és jótékonysági alapokat hozhat létre.

2. Minthogy a területi kamara feladata többek között az éves költségvetés meghatározása is, ülését évente legalább egyszer össze kell hívni. Nincs azonban akadálya annak, hogy az ülést a tagok egyharmadának kérelmére vagy a területi kamara elnökségének határozata alapján összehívják.

A területi kamara ülésén való részvétel minden tag joga és egyben kötelessége is, a távolmaradás csak alapos okból lehetséges (pl. betegség, külföldön tartózkodás). Ennek indoka, hogy kívánatos a közjegyzők közötti személyes érintkezés és tapasztalatcsere az egységes gyakorlat kialakítása érdekében. Az a tag, aki a határozat tárgya vagy személyes kapcsolat folytán érintett, a területi kamara ülésén az ilyen határozat meghozatalában nem vehet részt. Ezzel kapcsolatban a tagot bejelentési kötelezettség terheli.

A területi kamara határozatképességéhez az szükséges, hogy a tagok legalább fele jelen legyen. Ezzel kiküszöbölhető az a veszély, hogy a kisebbség rákényszerítse akaratát a többségre, a testület helyett néhány tag intézze az ügyeket. A határozatképesség hiányának az a következménye, hogy a területi kamara ilyen ülésén nem születhet döntés. A határozathozatal szótöbbséggel történik.

A területi közjegyzői kamara elnöksége

A 46-53. §-hoz

1. A területi kamara elnöksége (a továbbiakban: területi elnökség) a területi kamarák elnökéből és 10 tagból áll. Fontos szempont az elnökség számának megállapításánál, hogy a tagok esetleges hiányzása ne tegye működésképtelenné. Az elnököt a kiemelt feladataira figyelemmel a Javaslat szerint külön e tisztségre kell választani. A választás titkosan történik, szótöbbséggel, az érvénytelen szavazatok figyelmen kívül maradnak. A Javaslat rendelkezik arról az esetről is, ha szavazategyenlőség van; ilyenkor újra kell szavazni, ha ez is eredménytelen, akkor sorshúzással kell dönteni. Erre azért van szükség mert a területi elnökség megalakítása elengedhetetlenül fontos.

Előfordulhat, hogy a területi kamara elnöke általános vagy eseti akadályoztatása miatt nem tud eljárni, ezért helyettesítéséről gondoskodni kell. Az elnökhelyettest az elnöktől eltérően a területi elnökség tagjai választják.

A működőképesség fenntartása miatt az elnök, elnökhelyettes és a többi közjegyzőtag megbízatása az elnökségben való részvétel esetében 3 évre szól, a közjegyzőhelyetteseké pedig 1 évre. A megfelelő rotációt szolgálja a Javaslat azzal a rendelkezéssel, hogy legfeljebb 2 egymást követő cikluson át töltheti be ezt a választott funkciót.

2. A területi kamara elnökségének és elnökének feladatai egyrészt igazgatási jellegűek, másrészt a területi kamarai döntések előkészítését és végrehajtását szolgálják. A területi elnökség kizárólagos feladatkörébe olyan feladatok tartoznak, amelyek tárgyuk és fontosságuk miatt testületi döntést igényelnek, e feladatok felsorolása a Javaslat szerint nem kimerítő.

A Javaslat 50. §-ában megjelölt, a területi elnökségre háruló egyéb feladatok jellegüknél fogva olyanok, hogy azokat az elnök önállóan is jogosult intézni a területi elnökség utólagos jóváhagyásával, tekintettel arra is, hogy az esetek egy részében az ügyek gyors elintézése indokolt. A gyakorlatban fog kialakulni, hogy e teendők vonatkozásában a szükséges munkamegosztás hogyan történik.

3. A területi elnökség üléseinek gyakoriságát a feladatai határozzák meg, de havonta legalább egy ülést köteles tartani. Határozatképességéhez a tagok felének és az elnöknek a jelenléte szükséges, aki egyébként vezeti az ülést. A határozathozatal általában szótöbbséggel történik. Fegyelmi eljárás kezdeményezése és a közjegyzői tevékenység vizsgálatának elrendelése tárgyában, a döntés súlyára tekintettel - kivételesen - minősített szótöbbség szükséges.

Külső kapcsolataiban a területi kamarát az elnök képviseli, belső viszonylatban a területi kamara közreműködésével előkészíti és végrehajtja a területi kamara határozatait a testületi döntést igénylő ügyekben. A Javaslat 50. §-ában említett kérdésekben döntési joga van, ezekről azonban utólag köteles beszámolni a területi elnökségnek.

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara

Az 54-67. §-hoz

1. A közjegyzők legfőbb, országos jellegű önkormányzati szerve a budapesti székhelyű Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: országos kamara), mely a területi kamarák által választott tagokból áll, de kapcsolatukat nem az alá- fölérendeltségi viszony jellemzi.

Az országos kamara a külső kapcsolataiban a területi kamarákat, ezen keresztül a magyar közjegyzőség egészét képviseli. Belső viszonyaiban elsősorban koordinációs feladatokat lát el, és dönt azokban az ügyekben, amelyek valamennyi közjegyzőt érintenek (jogszabályalkotás kezdeményezése, közjegyzők belföldi és külföldi képviselete, a központi nyilvántartások vezetése stb.). A feladatokat a Javaslat itt sem sorolja fel kimerítően. Nem határozza meg azt sem, hogy milyen központi nyilvántartást kell vezetni (pl. a tagokról, jogszabályokról).

Az országos kamarát mint legfőbb önkormányzati szervet a Javaslat azzal a joggal ruházza fel, hogy a közjegyzőket érintő szervezeti, ügyviteli, jogalkalmazási kérdésekben (pl. közjegyzők magatartása, az önkormányzati szervek működésének részletes szabályai, díjszabási kérdések) iránymutatást adjon ki. Az iránymutatásban a közjegyzői kar egészének az egyes kérdésekben elfoglalt álláspontja fejeződik ki, amely az országos kamara határozatával válik a tagokra nézve kötelező érvényűvé. A jogszabályok keretei között hozott iránymutatás rendelkezéseinek megtartását nem az országos, hanem a területi kamara ellenőrzi.

2. Az országos kamara szervei: a választmány, az elnökség, az elnök és a számvizsgálók. A választmányt a területi elnökségek tagjai közül választott, területi kamaránként 4 tag, valamint a területi kamarák elnökei alkotják (25 fő). A választmány a közjegyző tagjai közül országos elnököt, országos elnökhelyettest, pénztárost és 3 országos elnökségi tagot választ, akik - a területi kamarák elnökeivel együtt - alkotják az országos elnökséget (11 fő).

A választmány szakbizottságokat hozhat létre meghatározott témakörök kidolgozása céljából. E szakbizottság munkájában - felkérés alapján - bármely közjegyző és közjegyzőhelyettes részt vehet. A választmány olyan ülésén, amelyen a bizottság által kidolgozott kérdésben döntenek, a bizottság tagjai tanácskozási joggal akkor is részt vesznek, ha a választmánynak nem tagjai.

A választmány a szükséghez képest tartja üléseit, de a költségvetési feladatokra tekintettel évente legalább egyszer köteles ülésezni. Az összehívásáról az országos elnök intézkedik. Az elnök köteles a választmányt összehívni, ha ezt legalább 7 választmányi tag kéri. A választmány jogkörét a Javaslat úgy határozza meg, hogy minden olyan kérdésben határozhat, amely más önkormányzati szerv részére nincs fenntartva. Határozatait szótöbbséggel hozza, szavazategyenlőség esetén az országos elnök szavazata dönt. Az arányos képviselet biztosítása miatt legalább 3 területi kamarából 10 tag - ezen belül 7 közjegyzőtag - jelenléte szükséges a határozatképességhez. Előfordulhat olyan, egyszerű döntést igénylő vagy sürgős ügy, hogy a választmány összehívása nem indokolt, vagy nincs rá idő, ilyenkor írásbeli szavazást is el lehet rendelni.

3. Az országos elnökség és az országos elnök lényegében a választmány döntéseinek előkészítését és végrehajtásának feladatát látja el, az országos elnök a külső kapcsolatokban képviseli az országos kamarát.

A választmány a tagjaiból egy közjegyzőt és egy közjegyzőhelyettest számvizsgálóvá választ, akinek feladata az országos kamara gazdálkodásának, pénzügyeinek ellenőrzése. Az ellenőrzés módjának megválasztása a számvizsgálók joga és felelőssége, a megállapításaikról szóló jelentést évente készítik a választmány részére.

4. A területi kamara és az országos kamara köteles szervezeti és működési szabályzatot készíteni, amelyben szervezeti felépítését, működési rendjét, gazdálkodását és a többi önkormányzati szervvel kapcsolatos jogait is rögzíteni kell. Ezek lényegében eljárási szabályok, amelyek a törvény által megszabott feladatok egységes végrehajtását szolgálják. Az országos kamara az általa alkotott iránymutatást, továbbá a szervezeti és működési szabályzatot a meghozataluktól számított 30 napon belül köteles bemutatni az igazságügyminiszternek. Előfordulhat, hogy az iránymutatás vagy a kamarák működési és szervezeti szabályzata, illetve az önkormányzati szerv határozata jogszabályba ütközik. Az igazságügyminiszter ilyen esetben - az általános ügyintézési határidőn belül - felhívja az önkormányzati szerv figyelmét a jogszabálysértés 30 napon belüli megszüntetésére, amely a felhívásra köteles azt megvizsgálni és intézkedni. Ha nem intézkedik, az igazságügyminiszter bírósághoz fordulhat az iránymutatás, a szervezető és működési szabályzat, illetőleg a határozat felülvizsgálata végett. Az eljárást a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróság folytatja le. A per megindítására a Javaslat 30 napos határidőt engedélyez.

Egyéb rendelkezések

A 68-69. §-hoz

A választott tisztség olyan tiszteletbeli megbízatás, amelyért az érintett személy díjazásra nem jogosult. A tisztség ellátásával kapcsolatos költségeit (útiköltség, szállásköltség, postaköltség stb.) azonban részére meg kell téríteni.

Minthogy a kamarai tisztségért díjazás nem jár, azt a közjegyzői hivatás mellett ellátni, indokolt, hogy a területi kamara elnökét és az országos elnököt szerteágazó feladatainak ellátásában ügyvezető segítse, aki a kamara fizetett alkalmazottja. Az ügyvezető a feladatait az elnök utasítása szerint köteles ellátni.

VI. FEJEZET

A KÖZJEGYZŐK MŰKÖDÉSÉNEK FELÜGYELETE

A 70. §-hoz

A közjegyzői szervezetre háruló igazgatási teendők, valamint a közjegyzői tevékenység közhatalmi jellege folytán a közjegyzői szervezet felett a felügyeletet - elsősorban jogszabályok útján - az igazságügyminiszter gyakorolja.

A közjegyző eljárásának törvényességét a megyei bíróság elnöke felügyeli. A közjegyzők közvetlen és rendszeres ellenőrzése, így pl. az ügyviteli szabályok, magatartási szabályok megtartása tekintetében az önkormányzati szerveket illeti meg. A közjegyző működését, annak megkezdésétől számított egy év elteltével, majd pedig négyévenként meg kell vizsgálni (hivatalvizsgálat). A vizsgálat a folyamatos ellenőrzést szolgálja. Indokolt esetben a vizsgálat bármikor elrendelhető. Ilyen eset lehet pl. késedelmes ügyintézés, panasz a közjegyző eljárása ellen.

A felügyelet egyik formája sem érinti a közjegyző függetlenségét, tehát konkrét ügy elintézésébe a felügyeletet ellátók nem szólhatnak bele. Az állami felügyelet a jogszabályok megtartásának kontrollját jelenti, de nem foglal magába utasítási jogot sem az önkormányzat, sem az egyes közjegyző irányában.

VIII. FEJEZET

FEGYELMI FELELŐSSÉG

Fegyelmi vétség

A 71-72. §-hoz

A közjegyző és a társadalom szempontjából is garanciális jelentőségű, hogy a fegyelmi felelősség szabályai törvényi szinten legyenek meghatározva, mert csak így biztosítható a közjegyző függetlensége, pártatlansága és önálló felelősségvállalása. Fegyelmi felelősség akkor terheli a közjegyzőt, ha a hivatali kötelességét vétkesen megszegi. Hivatali kötelesség: e törvény vagy más jogszabály, valamint az országos kamara iránymutatása által előírt, a közjegyzői hivatás gyakorlása során megtartandó kötelezettség. A Javaslat szerint csak a vétkes (szándékos vagy gondatlan) cselekmény valósít meg fegyelmi vétséget. A közjegyzői kar tekintélyét csorbító vétkes közjegyzői magatartásnak minősül az olyan cselekmény, amely hátrányosan érinti a közjegyzői kar megítélését, pl. ittas állapotban történő eljárás.

Ha a fegyelmi vétség kisebb súlyú, illetve a közjegyző vétkessége enyhébb fokú, a fegyelmi eljárás lefolytatása és a fegyelmi büntetés kiszabása mellőzhető. Ilyen eset lehet pl. a közjegyzői ügy elintézésénél előforduló kisebb mulasztás, amely az ügy érdemét nem érinti; a közjegyző nem megfelelő magatartása a magánéletben, rendezetlen családi élet.

Fegyelmi büntetések

A 73-75. §-hoz

A Javaslat a fegyelmi büntetéseket az enyhébbtől a súlyosabb felé haladva sorolja fel. A pénzbírság más fegyelmi büntetéssel együtt is alkalmazható. A pénzbírság kiszabható legmagasabb összegét a Javaslat 100 000 forintban állapítja meg. A joggyakorlatra vár annak kimunkálása, hogy milyen súlyos fegyelmi vétség elkövetése miatt alkalmazható a hivatalvesztés mint a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, ehhez a Javaslat azzal nyújt támpontot, hogy meghatározza, hogy mit tekint enyhítő, illetőleg súlyosbító körülménynek.

Elévülés

A 76. §-hoz

A fegyelmi eljárás megindítása egyrészt a fegyelmi bíróság tudomására jutásától számított 6 hónapon belül történhet (szubjektív határidő), másrészt ha a fegyelmi cselekmény befejezése óta 5 év még nem telt el (objektív határidő). A viszonylag hosszabb elévülési határidőre azért van szükség, mert később derülhet ki, hogy a közjegyző pl. az okiratba foglalt jogügylettel összefüggésben mulasztást követett el. Ha a fegyelmi vétség egyben bűncselekmény törvényi tényállást is megvalósítja, a cselekmény elévülési ideje a bűncselekmény elévülési idejével azonos.

Eljáró szervek

A 77-85. §-hoz

1. Az általános emberi jogi elvekből eredő követelmény, hogy csak a kétoldalú meghallgatásra épülő eljárásban születhessen döntés a közjegyzők számára esetleg létkérdést jelentő fegyelmi ügyekben. E követelmény érvényesül a nyugat-európai jogrendszerekben, és érvényesült hazánkban is az állami közjegyzőség felállításáig. A Javaslat e hagyományoknak is megfelelően a közjegyzők fegyelmi ügyeinek elbírálását speciális összetételű közjegyzői fegyelmi bíróság (a továbbiakban: fegyelmi bíróság) elé utalja. Ezek elsőfokon a megyei bíróságon (21. §), másodfokon pedig a Legfelsőbb Bíróságon működnek. A fegyelmi bíróság közjegyzőkből és bírákból áll, elnöke bíró. A bírák részvétele a fegyelmi ügyek elbírálásában kifejezi azt, hogy a közjegyzői tevékenység az igazságszolgáltatásnak része és fontos területe. E megoldás a szakszerűséget és a közjegyzői kar érdekeit is biztosítja, mert a közjegyzői tevékenységet a saját tapasztalatából ismerő 3 közjegyző véleménye megfelelően érvényesülhet az eljárás során. A közjegyzőtagokat a területi elnökség 3 évre választja, a bíró tagokat pedig a megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnöke nevezi ki 3 évre.

2. Az ügyeket a konkrét esetekben a fegyelmi bíróság fegyelmi tanácsai bírálják el. A fegyelmi tanács 5 tagja közül az elnök és egy tag bíró, 3 tag pedig közjegyző.

A fegyelmi eljárás megalapozottságát szolgálja a Javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint vizsgálatot lehet lefolytatni. Ezt a vizsgálóbiztos végzi, aki nem lehet tagja az eljáró fegyelmi tanácsnak.

A pártatlanság érvényesülése, a tárgyilagos elbírálásához fűződő érdek miatt fontos, hogy a fegyelmi tanács tagjaként ne járhasson el olyan személy, aki méltatlan a tisztségre, vagy aki személyi, illetve egyéb összefüggés folytán elfogult, továbbá az sem, akit az eljárás során tanúként kell meghallgatni, vagy aki az ügy előkészítését végezte vizsgálóbiztosként. A fegyelmi eljárás alá vontnak joga van elfogultsági kifogás előterjesztésére az említett okokból, ezen kívül egy tagot az ok megjelölése nélkül is kifogásolhat. Ez a lehetőség a fegyelmi bírák iránti bizalom fenntartását szolgálja.

Az igazságügyminiszternek a közjegyzőkkel kapcsolatos jogosítványai kifejeződnek abban is, hogy a fegyelmi eljárásban a szolgálati érdeket az Igazságügyi Minisztérium képviseli. A minisztérium képviselőjét az eljárásban különböző jogosultságok illetik meg.

A védelemhez való jog olyan általános emberi jog, amelynek a fegyelmi eljárásban is érvényesülnie kell, ezt a lehetőséget a Javaslat is biztosítja. A szakszerűség érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a fegyelmi eljárás alá vont közjegyző védelmét ellátó képviselőjeként közjegyző, közjegyzőhelyettes vagy ügyvéd járhat el.

A fegyelmi eljárás megindítása

A 86-88. §-hoz

A fegyelmi eljárás feljelentéssel indul, amelyet a fegyelmi tanács elnöke haladéktalanul közöl a feljelentett közjegyzővel. A "haladéktalanul" kifejezés azt jelenti, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell történnie a közlésnek. Ez történhet szóban vagy írásban. Arról, hogy a fegyelmi eljárást megindítják-e, a fegyelmi tanács írásbeli határozattal dönt, és ebben kell rendelkezni az esetleges vizsgálat elrendeléséről (vizsgálóbiztos kirendeléséről) is. Vannak olyan ügyek, amelyekben a vizsgálóbiztos kirendelésére az ügy egyszerű megítélése miatt nincs szükség, ilyen esetben a fegyelmi tanács nyomban kitűzi a tárgyalást, vagy - ha feltételei fennállanak - tárgyalás tartása nélkül fegyelmi intézkedést hoz.

A Javaslat a fegyelmi tárgyalásról a nyilvánosságot kizárja. Ez azért indokolt, mert a közjegyzőségbe mint intézménybe vetett bizalom olyan megrendüléshez vezetne a fegyelmi cselekmény részletezése, az érintett közjegyző személyének pellengérre állítása, ami esetleg nem áll összhangban a cselekmény súlyával, az okozott kárral.

Fegyelmi vizsgálat

A 89-91. §-hoz

Minden fegyelmi bíróvá megválasztott közjegyző adott esetben vizsgálóbiztosi feladatot is köteles ellátni. A vizsgálóbiztos feladata a fegyelmi vétség elbírálásánál releváns tények feltárása. Ennek érdekében bizonyítást folytathat le. Az előkészítés egyik fontos lépése az eljárás alá vont közjegyző meghallgatása, de ha a meghallgatáson nem jelenik meg, vagy nem tesz nyilatkozatot, ez az eljárás lefolytatását nem akadályozza. A vizsgálóbiztos az eljárása eredményét írásbeli jelentésben foglalja össze, ezt átadja a fegyelmi tanácsnak és megküldi az Igazságügyi Minisztériumnak.

Az elsőfokú fegyelmi tanács eljárása

A 92-95. §-hoz

A vizsgálóbiztos jelentésének beérkezése után a fegyelmi tanács elrendelheti a vizsgálat kiegészítését, vagy kitűzheti a tárgyalást, de lehetőség van arra is, hogy a tárgyalás mellőzésével fegyelmi intézkedést hozzon, vagy - ha ezeknek nincs helye - az eljárást megszüntesse.

A fegyelmi eljárás kiemelkedő része a tárgyalás, amelyre az eljárás alá vont közjegyzőt és képviselőjét - aki a védelmet látja el - meg kell idézni, és amelyről az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét értesíteni kell. A tárgyalás megtartását az eljárás alá vont közjegyző távolléte nem akadályozza. A fegyelmi eljárás nem nyilvános, de az eljárás alá vont közjegyzőnek fontos érdeke fűződhet ahhoz, hogy a bizalmát élvező - legfeljebb 3 - közjegyző társa a tárgyaláson jelen legyen; erre a Javaslat lehetőséget ad.

A fegyelmi ügyben eljáró tanács elnökének a feladata a tárgyalás vezetése, a bizonyítási eljárás lefolytatása. Az ügyben az előadó bíró teendőit közjegyző végzi, ennek indoka az, hogy a közjegyzői tevékenységet közvetlenül legjobban ő ismeri.

A tárgyalás menete azonos a magyar eljárásjogokban bevált gyakorlattal: a tárgyalás megnyitása, a fegyelmi eljárást elrendelő határozat ismertetése, az eljárás alá vont közjegyző meghallgatása, bizonyítás felvétele. A fegyelmi eljárásban is érvényesül a szabad bizonyítás elve, és a fegyelmi tanács hivatalból is felvehet bizonyítást. A Javaslat kiemeli az eljárás alá vont közjegyző nyilatkozattételi, kérdésfeltevési és bizonyítás felvételére vonatkozó indítványtételi jogát. A bizonyítási eljárást követően előbb az Igazságügyi Minisztérium képviselője nyilatkozhat, majd az eljárás alá vont közjegyző és a védelmét ellátó képviselője. Legvégül az eljárás alá vont közjegyző nyilatkozhat.

Fegyelmi határozat

A 96-99. §-hoz

A fegyelmi tanács a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként állapítja meg a tényállást, és hozza meg határozatát. A határozathozatal zárt ülésben, szótöbbséggel történik. A legsúlyosabb fegyelmi büntetés meghozatalához a Javaslat a tanács 4 tagjának egyetértését kívánja meg. A fegyelmi tanács határozata a tartalma szerint felmentő vagy vétkességet megállapító lehet, ez utóbbiban a fegyelmi büntetést is ki kell szabni. A határozatot indokaival együtt a tárgyaláson ki kell hirdetni, majd a felekkel 15 napon belül írásban is közölni kell.

Jegyzőkönyv

A 100. §-hoz

A tárgyalásról, a tanácskozásról és szavazásról külön jegyzőkönyv készül, amelyben rögzíteni kell az eljárási cselekmények lefolytatását.

Fellebbezés

A 101. §-hoz

A fegyelmi ügyben hozott határozat ellen 15 napon belül az érdekeltek halasztó hatályú fellebbezést nyújthatnak be, amelyet az iratokkal együtt a másodfokú fegyelmi tanácshoz kell felterjeszteni.

A másodfokú fegyelmi tanács eljárása

A 102-103. §-hoz

Az elsőfokú fegyelmi tanács elnöke a fellebbezést megvizsgálja abból a szempontból, hogy a jogosulttól származik-e, megengedett-e és nem késett-e el. A fellebbezés folytán a másodfokú fegyelmi tanács úgy dönthet, hogy az elsőfokú eljárás kiegészítése szükséges. Ezt az elsőfokú tanács útján foganatosíthatja. Ha az eljárás hiányosságai nem pótolhatók, az elsőfokú határozatot hatályon kívül kell helyezni, és az elsőfokú tanácsot új eljárás lefolytatására kell utasítani.

A Javaslat a fellebbezési tárgyalás lefolytatására az elsőfokú eljárástól eltérő szabályokat csak annyiban állapít meg, amennyiben azt a fellebbezési eljárás jellege indokolja (fellebbezés ismertetése, a fellebbező ellenfél nyilatkozata stb.).

Fegyelmi intézkedés

A 104. §-hoz

Ha az ügy megítélése ténybelileg egyszerű, vagy ha a fegyelmi eljárás alá vont közjegyző a fegyelmi cselekményben a vétkességét elismerte, tárgyalás tartása nélkül is lehet vele szemben intézkedni. A fegyelmi intézkedésről szóló határozatban bármely fegyelmi büntetés kiszabható. A fegyelmi eljárás alá vont közjegyző a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül tárgyalás tartását kérheti. Ilyenkor a fegyelmi intézkedés a hatályát veszti, és az elsőfokú fegyelmi tanács elnöke tárgyalást tűz ki, vagy - ha vizsgálatra van szükség akkor - a lefolytatására vizsgálóbiztost rendel ki.

Felfüggesztés

A 105. §-hoz

Előfordulhat olyan eset, hogy valamilyen fontos okból az eljárás alá vont közjegyző működésének gyakorlása már a fegyelmi eljárás befejezése előtt nem kívánatos, illetve lehetetlen (pl. büntetőeljárás során a közjegyzőt letartóztatták, elvesztette cselekvőképességét, vagy akadályozza az ügy kivizsgálását, illetve újabb fegyelmi vétség, bűncselekmény elkövetésétől kell tartani). A felfüggesztésről a megyei bíróság elnöke (21. §), illetve a fegyelmi tanács dönt. A felfüggesztést elrendelő határozat ellen fellebbezésnek van helye, amelynek azonban nincs halasztó hatálya.

A büntetőeljárással kapcsolatos rendelkezések

A 106. §-hoz

A fegyelmi eljárás során felmerülhet bűncselekmény alapos gyanúja is, erre az esetre a fegyelmi bíróságot a Javaslat szerint feljelentési kötelezettség terheli.

Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a közjegyző ellen indult büntetőeljárásról, a közjegyző letartóztatásáról a területi elnökség és a megyei bíróság elnöke tudomást szerezzen, ezért ír elő a Javaslat értesítési kötelezettséget az eljáró hatóság számára.

Költség

A 107. §-hoz

A fegyelmi bíróság sajátos működéséből ered a Javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a költséget az állam előlegezi. A vétkesnek talált közjegyzőt azonban kötelezni kell a felmerült költség részben vagy egészben történő megfizetésére.

A fegyelmi büntetés nyilvántartása

A 108. §-hoz

A fegyelmi bíróság a jogerős határozatát köteles a területi elnökségnek megküldeni. A fegyelmi büntetést nyilvántartás végett a közjegyzők, közjegyzőjelöltek, illetőleg közjegyzőhelyettesek névjegyzékében fel kell tüntetni.

A fegyelmi büntetés törlése

A 109. §-hoz

A fegyelmi büntetést figyelmeztetés esetén egy év múlva, más fegyelmi büntetés esetén 5 év múlva törölni kell a fegyelmi bíróság döntése alapján, amelyet a területi elnökség kérelmére hozhat meg.

Alkalmatlanság

A 110. §-hoz

A közjegyző az egészségi állapotának romlása miatt a közjegyzői feladatok ellátására alkalmatlanná válhat. Lehet azonban, hogy állásáról ennek ellenére nem mond le önként. A közjegyző tevékenységének közhatalmi jellegével nem fér össze, hogy ilyen személy közjegyzőjeként működjön. Ezért a Javaslat szerint a megyei bíróság elnöke a területi kamara elnökségének javaslatára ilyen esetben felszólítja a közjegyzőt, hogy állásáról mondjon le. Ha ennek a közjegyző nem tesz eleget, a fegyelmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával a fegyelmi bíróság dönt az alkalmatlanságról, és kimondja a közjegyző szolgálatának megszűnését. E határozat ellen halasztó hatályú fellebbezésnek van helye, melynek elbírálása a másodfokú fegyelmi eljárás szabályai szerint történik.

HARMADIK RÉSZ

A KÖZJEGYZŐI TEVÉKENYSÉG ÉS ELJÁRÁS

IX. FEJEZET

A KÖZJEGYZŐI OKIRATOK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Közös rendelkezések

A 111-119. §-hoz

1. A jogilag szabályozott eljárásokban általában az okiratot tekintik a legmegbízhatóbb bizonyítási eszközöknek, ezért az okiratokat a jogszabályok a szabad bizonyításon alapuló eljárás során is előnyökkel ruházzák fel. A jogtudomány a jogbiztonság erősödését és a perek gyors, gazdaságos befejezését kapcsolatba hozza az okiratokkal. a közjegyzői okirat a maga eszközeivel az igazságszolgáltatás tehermentesítését és a konfliktuscsökkentést szolgálja.

Közjegyzői okirat az olyan okirat, amelyet a közjegyző az ügykörén belül az arra meghatározott alakban állított ki. A közjegyzői okirat kiállításának módját és a közjegyző okirat alakját a Javaslat IX. fejezete határozza meg. E formai követelmények törvényi szabályozásának indoka a közokirat bizonyító erejéhez fűződő jogi hatásokban van. Eljárásjogunk a közokiratokhoz a valódiság vélelmét fűzi. Az olyan közjegyzői okirat, amely valakinek a nyilatkozatát tartalmazza, azt bizonyítja, hogy a nyilatkozatot a közjegyzői okiratban meghatározott személy megtette, mégpedig akkor, ott és olyan módon, ahogyan az a közokiratban van. Azt azonban, hogy a nyilatkozat tartalma megfelel-e a valóságnak, vagy sem, adott esetben a bíróság szabad mérlegeléssel állapítja meg. A közjegyző ezt az okiratot a felek megbízásából készíti el, és az a törvény rendelkezése folytán kap közokirati jelleget. Ha tehát a jogszabály a jogügylet, jognyilatkozat érvényességét közjegyzői okirati formához köti, ez természetesen magában foglalja az írásbeliség követelményét. A közjegyzői okirat rendelkező okiratnak tekintendő, tehát kiállítása által jogügylet keletkezik, változik vagy szűnik meg.

A hiteles kiadmány: a közjegyzői okirat olyan hiteles másolata, amelyet a közjegyző hitelesít, és pecsétjével lát el. A kiadmány a bizonyítás szempontjából eredeti közokiratnak tekintendő. Minthogy az eredeti okirat a közjegyző őrizetében marad, azt a jogi forgalomban a hiteles kiadmány helyettesíti. Ezért van a hiteles kiadmányok kiadásának lehetősége korlátozva.

Vannak olyan közokiratok is, amelyek bizonyos tények fennállását, vagy hiányát tanúsítják: (tanúsítvány), ez tanúsító okirat, amely múlt tényekről értesít.

A közjegyzői okirat és a közjegyzői tanúsítvány elhatárolása azon alapszik, hogy a közjegyzői okirat a felek között létrejött jogügyletről, az általuk megtett jognyilatkozatról készült okirat, míg a közjegyzői tanúsítvány - akár jegyzőkönyv, akár záradék formájában - csak a közjegyző jelenlétében megtörtént tényeket és esetleg szóbeli nyilatkozat megtételét tanúsítja. Ezért írja elő a törvény, hogy a közjegyzői okiratot a felek aláírják, vagy kézjegyükkel látják el, míg a tanúsítványt általában csak a közjegyző írja alá. A jegyzőkönyv, vagy záradék tartalmára a félnek nincs befolyása, és tanúsítványok kiállítása alkalmával a közjegyzőt a szigorú tájékoztatási kötelezettség sem terheli. A közjegyző a törvény által előírt formát választva készíti el az okiratot, kétség esetén azonban a közjegyzői okirati forma a legcélszerűbb.

A közokirati jelleg nem mindig terjed ki az okirat egészére, hanem esetleg csak egy részére nézve érvényesül; a névaláírás valódiságáról szóló záradék például a magánokiratot nem teszi a maga egészében közokirattá, közhitelességgel csak a záradék bír.

2. A közjegyzői okirat a jogélet lényeges alkotórésze, különösen a magánjogi viszonyok biztonsága, a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogérvényesítés megkönnyítése szempontjából. A 112. § ehhez a legfontosabb eszközt, a végrehajthatóságot biztosítja, meghatározva azokat a feltételeket, amelyek megléte esetén a közjegyzői okirat alapján bírósági végrehajtásnak van helye. Nemzetközi szerződés a közjegyzői okirat külföldön történő végrehajtását is lehetővé teheti.

Minthogy a polgári eljárásjog a közjegyzői okirathoz a valódiság vélelmét fűzi, a 113. § a közjegyző kötelességévé teszi a valósághoz való hűséget. E rendelkezés a személyes hivatásgyakorlás követelményével is összefügg.

3. A közjegyző a felek kérelmére idegen nyelven közjegyzői okiratot csak akkor készíthet, ha erre őt az igazságügyminiszter feljogosította (114. §). A nyelvi jogosítvány elnyerésének feltétele, hogy a közjegyző az adott idegen nyelvben való jártasságát megfelelő módon igazolja.

A 115-119. §-ban felsorolt részletező, de fontos alaki előírásokat a közjegyző valamennyi közokiratnál tehát közjegyzői okirat, jegyzőkönyv, tanúsítvány, záradék, váltóóvás stb. esetében köteles megtartani.

A közjegyzői okirat elkészítése

A 120-128. §-hoz

1. A közjegyző személyesen győződik meg a következőkről:

a) Az ügyleti képesség megállapítása a lehetőség határain belül történik, a beható vizsgálódás nem követelmény. Ha a közjegyző az ügyleti képesség hiányát állapítja meg, a 3. § (1) bekezdése szerint a közreműködését megtagadja. Az ügyleti jogosultság vizsgálata az anyagi jogi jogosultság kérdését nem érinti.

A közjegyzőnek ügyelnie kell arra, hogy a felek között a félreértéseket kiküszöbölje és így a tapasztalatlan, a jogban járatlan ügyfél ne szenvedjen hátrányt. Ezt a fél szándékának gondos tisztázásával lehet elérni.

b) A tájékoztatási kötelezettség egyenlő mértékben terheli a közjegyzőt a jogügyletben félként szereplő valamennyi személlyel szemben. A közjegyzői okiratot a közjegyző a felek egyidejű jelenlétében készíti el. Ez a követelmény a közjegyzői okirat lényegéből és jelentőségéből következik. Nem áll fenn a tájékoztatási kötelezettség azokkal szemben, akik a jogügyletben vagy a jognyilatkozatban csak közvetve érdekeltek. Ha a fél jogi személy, a tájékoztatást a jogi személy megjelent képviselője kapja, ez magából az okiratból is kitűnik. A tájékoztatási kötelezettség mértéke a fél képzettségétől, műveltségétől, tudásszintjétől függ, és arra is tekintetel kell lenni, ha a félnek jogi képviselője van. A külföldi jog alkalmazásának kérdésében a tájékoztatás adása a közjegyzőtől nem várható el.

c) A világos és egyértelmű írásbafoglalás azt jelenti, hogy az okirat szövege nem adhat okot kétségre, nem szorulhat értelmezésre. Nem elegendő a fél nyilatkozatának pontos rögzítése az okiratban, hanem annak alkalmasnak kell lennie a kívánt joghatás elérésére.

d) A közjegyzői okirat felolvasása garanciális jelentőségű, attól a felek nem tekinthetnek el. A hangos diktálás vagy az, hogy a közjegyző az okiratot a félnek átolvasás céljából átadja, általában nem helyettesítheti az okirat felolvasását.

e) A közjegyző a felek akaratáról az erre vonatkozó személyes és konkrét kérdésre adott válasz alapján győződik meg. Fel kell tüntetni a közjegyzői okiratban, hogy e kérdés után a felek az okiratot mint akaratukkal mindenben megegyezőt jóváhagyták.

2. A Javaslat szerint, ha a teljes jogügylet vagy jognyilatkozat jogszabályba ütközik, annak megkerülésére irányul, illetőleg egyébként tiltott vagy tisztességtelen, a közjegyző a 3. § alapján a közreműködését megtagadja. Ha azonban a jogügylet egyes rendelkezései olyanok, hogy várhatóan jogvitához vezetnek, vagy a meghatározott joghatás elérésére nem alkalmasak, a közjegyző tájékoztatja a feleket az aggályokról. Ha a tájékoztatás nem elegendő ahhoz, hogy a felek az aggályos feltételtől elálljanak, akkor a közjegyző a közreműködését végül is megtagadja.

3. A személyazonosság megállapítása az okirat teljes bizonyító erejének feltétele. Ha a közjegyző ezt elmulasztja, az okirat nem tekinthető közokiratnak. Ha tehát a személyazonosság megállapítása a 122. § szerint nem lehetséges, a közjegyző megtagadja a közreműködését.

Mindazokról a személyi adatokról, melyeket az igazolvány nem tartalmaz, a közjegyző általában a fél előadása alapján győződik meg; ha azonban az okirat tartalma szerint ezeket is tanúsítani kell (pl. házasságkötéshez szükséges adatok, személyi szám), akkor valódiságukról ugyanolyan eljárással győződik meg, mint a fél személyazonosságáról.

a) A hivatalos igazolványon értendő többek között a személyi igazolvány, az útlevél, a gépjárművezetői engedély (jogosítvány) stb. Közömbös ebből a szempontból, hogy az igazolványt eredeti rendeltetése szerint mint személyazonosság (mint pl. személyi igazolvány, útlevél) vagy valamely jogosultság (gépjárművezetői engedély) igazolására állították ki. Tehát bármely hatóság által a saját hatáskörében kiállított igazolvány alkalmas a személyazonosság tanúsítására, feltéve hogy az fényképpel és aláírással van ellátva.

b) Az azonossági tanúval szemben a Javaslat által támasztott követelmények kevésbé szigorúak, mint az ügyleti tanúk esetén. Nem akadály tehát a közjegyzővel fennálló rokonság vagy az ügylet nyelvének nem tudása, azzal a megszorítással azonban, hogy a közjegyzőnek a tanúkkal meg kell értetnie magát, mert egyébként a személyazonosság tanúsítására nincs lehetőség. A közjegyző alkalmazottai is közreműködhetnek azonossági tanúkként.

4. Az ügyleti tanúk bevonásának akkor van jelentősége, ha egy későbbi peres eljárásban az okirat elkészítésének folyamata bizonyítási eljárás tárgyává válik, a közjegyző azonban a titoktartási kötelezettség alóli felmentés hiánya miatt nem tehet tanúvallomást. Az ügyleti tanúk bevonása tehát önmagában nem ad nagyobb bizonyító erőt az okiratnak, de a későbbi bizonyítás szempontjából jelentős lehet. A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a felek a 124. § a)-c) pontjában felsorolt feltételek hiányában is kérhessék az ügyleti tanúk bevonását. E rendelkezés irányadó akkor is, ha a fél olvasásra, vagy aláírásra képtelen állapotban van.

Az ügyleti tanúkkal szemben a Javaslat azért támaszt szigorúbb követelményeket, hogy szükség esetén alkalmasak legyenek az okirat elkészítés körülményeinek tanúsítására. Jelenlétük mellőzhető a közjegyzői okirat elkészítésének abban a szakában, amikor az okiratba foglalandó egyes szerződési feltételek megbeszélése folyik. Az ilyen megbeszélés ugyanis egyrészt a tanúk számára tőlük nem kívánható időveszteséggel jár, másrészt zavarhatja a megbeszélés bizalmi jellegét.

A közjegyző az okiratot minden esetben felolvassa, még akkor is, ha abban csak egyetlen fél szerepel. Ha azonban a törvény szerint ügyleti tanúk közreműködése szükséges, a felolvasás az ügyleti tanúk előtt történik. A közjegyző a jelbeszéd megértése felől általában olyan kérdések feltevése útján győződik meg, melyek az adott ügylettel nem függenek össze, és a válaszok ellenőrizhetőek (pl. személyi adatok, mindennapi élettel összefüggő közismert tények). Az okiratot a bizalmi személy is aláírja.

Ha tolmács bevonására van szükség, a tolmácsi tevékenységre szóló jogosultságát megfelelően igazolnia kell. A közjegyző a fél akaratáról a tolmács közreműködésével győződik meg, majd magyar nyelven elkészíti a kívánt közjegyzői okiratot, melyet ekkor is fel kell olvasni; a felolvasást a tolmács közvetíti a félnek.

A közjegyzői okirat tartalma

A 129-132. §-hoz

A közjegyzői okirat közokirati jellege és ennek megfelelő bizonyító ereje a törvényben megszabott alaki előírások megtartásától csak annyiban függ, amennyiben lényeges alaki kellékről van szó. Ezért sorolja fel a 129. § úgy, hogy az a)-c) pont a közjegyzői okirat bevezető részének az e)-g) pont pedig a közjegyzői okirat záradékának tartalmát határozza meg.

A nem lényeges alaki kellékek (130. §) meg nem tartása az okirat közokirati jellegét nem érinti, ezek hiányát a joggyakorlat - a felek érdekeit és a közokirat hatályához fűződő érdeket figyelembe véve - a közokirati jelleg szempontjából eddig sem tartotta jelentősnek. A közjegyző azonban e hiányokért is felelősségre vonható.

A közjegyző által kiállított olyan okirat, amely a 130. § (1) bekezdésében említett oknál fogva nem tekinthető közokiratnak, a bizonyítás szempontjából a Pp. 196. § (1) bekezdése d) pontjának megfelelő alkalmazásával teljes bizonyító erejű magánokiratként érvényes lehet.

A közjegyzői okirat elkészítésénél meghatalmazott is eljárhat a fél helyett. A Javaslat garanciális okból szigorú formai előírást tartalmaz e meghatalmazás tekintetében. Ha a közjegyzőnek a formailag kifogástalan meghatalmazás tartalma ad okot kétségre, a 121. § szerint jár el.

X. FEJEZET

EGYES KÖZJEGYZŐI OKIRATOK

A végrendelet

A 133-135. §-hoz

1. A végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés stb.) a legszemélyesebb jogügyletek közé tartozik, a képviselet bármely formája kizárt. A rendelkezés tartalmát a Polgári Törvénykönyvnek (a továbbiakban: Ptk.) a végintézkedésekről szóló szabályai adják meg. A közjegyzői okirat tartalma és záradéka is ennek megfelelően alakul (133. §).

A végrendelet visszavonása minden olyan formában történhet, amelyben érvényesen végrendelkezhet az örökhagyó, függetlenül a visszavonás tárgyát képező végrendelet fajtájától. Ha azonban a közvégrendeletet az örökhagyó ugyanazon közjegyző előtt vonja vissza, aki az eredetit készítette, a közjegyző a visszavonás tényét a közvégrendeleten záradékkal jelzi.

2. A közjegyző végrendeletet tartalmazó magánokiratot az őrizetébe vehet, ehhez a Ptk. 629. §-a különleges jogi hatásokat fűz. A végrendelet letétbe helyezése is a legszemélyesebb ügyletek közé tartozik. A polgári eljárásjog a közjegyzőnél letett magánokiratot - függetlenül attól, hogy az egyébként teljes bizonyító erejű lenne-e, vagy sem - a letételnél közreműködő felek és jogutódaik egymás közti viszonyában ugyanolyan hatályúnak tekinti, mint a közjegyzői okiratot.

A letétel alkalmával felvett jegyzőkönyv a későbbi esetleges öröklési jogi vita eldöntése szempontjából lényeges körülményeket tanúsítja, így az örökhagyó személyazonosságát, a közjegyző megállapítását az örökhagyó végrendelkezési képességéről, a fél nyilatkozatát arról, hogy az átadott okirat a végrendeletét tartalmazza, továbbá a letétbe helyezés időpontját.

3. A letétbe helyezett végrendelet visszaadásának szabályai az egyébként irányadó szabályoknál szigorúbbak, ide értve a meghatalmazást is. A közjegyző által visszaadott végrendelet írásbeli magánvégrendeletként érvényes maradhat, ha egyébként megfelel az erre vonatkozó előírásoknak.

Tanúsítvány

A 136-147. §-hoz

1. A közjegyzői okirati forma azoknak a jogügyleteknek és jognyilatkozatoknak az írásba foglalására szolgál, melyekhez a felek különleges bizonyító erőt kívánnak fűzni; ez a forma lehetővé teszi, hogy polgári jogi igények a bíróság közreműködése nélkül végrehajtási jogcímet nyerjenek. A tanúsítvánnyal viszont a közjegyző olyan tényeket rögzít (pl. az aláírás valódi, a másolat az eredetivel megegyezik, egy meghatározott személy életben van, a közjegyző által készített jegyzőkönyvben leírt események a közjegyző jelenlétében történtek stb.), amelyek általában nem lehetnek közjegyzői okirat tárgyai. A jogszabályi előírások és a legbiztosabb út követelményének megtartásával a közjegyző dönt abban a kérdésben, hogy az adott tényállás mellett közjegyzői okiratot készít, vagy tanúsítványt állít ki. Amikor a Javaslat az érvényességhez közjegyzői okirati formát ír elő, ezt a közjegyzői tanúsítvány nem pótolhatja, megfordítva azonban lehetséges.

A tanúsítványok kiállítása során a közjegyző általában jegyzőkönyvet készít, amelyben megállapításait rögzíti. A jegyzőkönyv az az eredeti példány, amely a közjegyző őrizetében marad, a tanúsítvány pedig az az eredeti okirat, melyet a fél részére a közjegyző kiad. A 136. § a)-c) pontjában felsorolt esetekben (az ún. hitelesítéseknél) nem jegyzőkönyv, hanem záradéki és ügykönyvi bejegyzés készül. A tanúsítványok kiállítása során a IX. fejezetben foglalt általános szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

2. A másolat hitelesítése záradékkal történik. A másolat kifejezés a legszélesebb értelemben magában foglalja az eredetinek bármiféle eljárással előállított sokszorosítását. Okirat kivonatos másolatának hitelesítésére is lehetőséget ad a Javaslat, ilyenkor a záradékban erre utalni kell, úgy hogy a visszaélésre ne adjon alkalmat (pl. a szövegösszefüggésből kiemelt rész más értelmet nyerhet). A másolatot az eredetivel összehasonlítani csak akkor lehet, ha a fél az eredeti okiratot a közjegyző előtt felmutatja.

3. A fordítás hitelesítése is záradékkal történik, amely készülhet magyar nyelven, két nyelven, vagy csak az adott idegen nyelven. A nyelvi jogosítvánnyal kapcsolatban a Javaslat 114. §-a ad eligazítást.

4. A névaláírás hitelesítése magában foglalja az okiraton lévő aláírás valódiságának, az aláíró aláírási jogosultságának és adott esetben az okiraton elhelyezett bélyegzőlenyomat valódiságának tanúsítását. A cégszerű aláírás, a cégjegyzés hitelesítése is e körbe tartozik, azzal az eltéréssel, hogy a közjegyző az ún. kereskedelmi név valódiságát tanúsítja.

Kézjegy valódiságának tanúsítására általában akkor kerül sor, ha a fél nevének leírására bármely okból nem képes (gyengeség, izgalom, analfabétizmus, testi fogyatékosság). Ha a fél még kézjegy tételére sem képes, az okiratot lehetőleg közjegyzői okirati formában célszerű elkészíteni. A névaláírás hitelesítése során a közjegyző csak az aláírás valódiságát tanúsítja. Ha az okirat tartalmának tanúsítása is szükséges, az jegyzőkönyvi ténytanúsítás, vagy közjegyzői okirat formájában lehetséges. Ebből az következik, hogy hitelesítés esetén a közjegyző az okirat tartalmát nem vizsgálja. Így arra is lehetőség van, hogy a közjegyző olyan idegen nyelven kiállított okiraton is tanúsítson névaláírást, melyből nyelvi jogosítvánnyal nem rendelkezik, a záradékot ez esetben magyar nyelven kell kiállítani. Az aláírás valódiságáról szóló elismerő nyilatkozat attól a személytől származik, akinek az aláírását hitelesíteni kell. Ezért a képviselet semmilyen formában sem fogadható el. A vak vagy írástudatlan féllel egy tekintet alá esik az, aki olvasásra képtelen állapotban van.

5. A közjegyző az okiratot felmutató fél személyazonosságáért csak akkor felel, ha a fél kéri, és a személyazonosság 122. § szerint megállapítható.

6. Személy életben létének tanúsításával kapcsolatban a közjegyző nem tanúsíthatja azt, hogy az elhunyt személy egy korábbi időpontban életben volt. A kérelem nem feltétlenül attól a személytől származhat, akinek életben létét tanúsítani kell (pl. a közjegyző előtt személyesen megjelenjék. A tanúsítványban a közjegyző nem vonhat le következtetéseket (pl. hogy a személy életben van, ezért őt a nyugdíj megilleti), és nem állapíthat meg tényeket.

7. A nyilatkozat vagy értesítés közlését mint közjegyzői eljárást a hatályos szabályozás nem ismeri, jogunkban azonban vannak hagyományai. A bizonyítási eljárás megkönnyítését szolgálja meghatalmazás visszavonása, elő- és visszavásárlási joggal kapcsolatos nyilatkozatok, követelés lejáratának közlése, fizetés felajánlása esetében (142. §).

8. A testületi ülés és az ott hozott határozat tanúsítása szempontjából lényeges, hogy az a közjegyző által személyesen tapasztalt tényeket tartalmazza. A közjegyző minden szükséges adatot rögzít annak érdekében, hogy az ülés szabályszerű lefolyását érintő jelentős jogi előírások betartása megállapítható legyen. A tanácskozáson elhangzott nyilatkozatokon kívül jogilag jelentős tények is ide tartozhatnak (pl. a szavazatok száma, ennek alapján a szavazás eredménye), de a közjegyző következtetést nem vonhat le (pl. a szavazás alapján a javaslatot elfogadták). A jegyzőkönyvet az elnök, illetve a résztvevők aláírásukkal és nem cégjegyzésükkel látják el. A személyazonosság tanúsítására a közjegyző az ülés elnökének kívánságára köteles.

9. Az a követelmény, hogy a közjegyző csak jogi jelentőségű tényeket tanúsíthat, a Javaslat 1. §-ából is következik. A Javaslat 144. §-a ezen belül széles körben ad lehetőséget tény, eljárás, nyilatkozat megtételének tanúsítására, amire a gyakorlatban egyre inkább igény van. Az információhordozókkal kapcsolatos közjegyzői feladat a tanúsítványok újszerű formája, mely az üzleti és gazdasági élet technikai színvonalának növekedésével tesz szert egyre nagyobb jelentőségre. A közjegyző előtt lejátszódott tényt a jelenlétében információhordozóra veszik fel, ezt a közjegyző a felvétel után őrizetébe veszi, és a visszajátszásig az őrizetében tartja. A közjegyző a visszajátszás alkalmával ad ki tanúsítványt.

10. A váltó- és csekkóvás szabályait külön jogszabály tartalmazza, a Javaslat erre csak utal. A gyakorlati teendőkről általánosságban elmondható, hogy a váltóbirtokos jogainak védelme érdekében a váltóóvás tárgya a váltó bemutatása és a fizetési felszólítás eredménytelensége vagy lehetetlen volta. A közjegyzőt a váltóbirtokos kéri fel az eljárás lefolytatására. A közjegyző eljárása abban áll, hogy a címzettet felszólítja a váltó elfogadására vagy annak a fizetésre, illetőleg más váltójogi cselekményre, majd ezt - és rendszerint ennek eredménytelenségét - tanúsítja. Az óvást az óvási határidőn belül a megfelelő helyen kell elvégezni.

11. A közhitelességű nyilvántartásokkal kapcsolatban a közjegyző által készíthető tanúsítvány a bíróság tehermentesítését, a felek számára egyszerűsítést és költségkímélést eredményez. Közhitelességű nyilvántartáson a cég- és az ingatlannyilántartást, az egyesültekről és más társadalmi szervezetekről a bíróságon vezetett nyilvántartást stb. értjük.

A tanúsítvány a nyilvántartásba bejegyzett adatokon alapul. Tanúsíthatja a közjegyző többek között cég létezését, a cég szerveit, ezek képviseleti jogosultságát, a társasági alaptőke nagyságát, az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdonos nevét, a jelzálog rangsorát, az egyesület megnevezését. E tanúsítvány gyakran külföldi fél kérelmére készül, mert ez ott elfogadott és szokásos (Németország, Ausztria). Különösen a külföldi befektetők igénylik. Ha a cég képviseleti jogosultságát közjegyzői tanúsítvány bizonyítja, feleslegessé válik a cégkivonat beszerzése, ami a bíróságokat tehermentesíti.

Az okiratokhoz hasonlóan, idegen nyelvű tanúsítványok kiállítására is csak a fél kérelmére kerülhet sor. E rendelkezések valamennyi tanúsítványra irányadóak.

Hiteles kiadmány, másolat, kivonat és bizonyítvány kiadása

A 148-157. §-hoz

1. A közjegyző a szolgálatának időtartama alatt maga őrzi a közjegyző okirat eredeti példányát. A hiteles kiadmány a jogéletben a közjegyzői okirat eredetijét helyettesíti mint a közokirat olyan hiteles másolata, melyet a közjegyző erre a célra hitelesít és lát el bélyegzőjének lenyomatával. A hiteles kiadmány is közokirat, felhasználása az eredeti okirat felhasználásával egyenértékű.

A másolat az eredeti okirat tartalmának utánképzése, ha az nem az eredeti okirattal azonos módon jött létre. Hiteles a másolat, ha azt a tényt, hogy az eredetivel megegyezik, a közjegyző bizonyítja.

A kivonat az okirat egyes részeinek másolata, amely az okirat bevezető részét és befejezését is tartalmazza; ez lehet hiteles másolatú kivonat vagy egyszerű kivonatos másolat.

Azt a tényt, hogy a kiadott okirat hiteles kiadmány, hiteles vagy egyszerű másolat stb., az okirat első oldalán a lap felső részén kell feltűnően feltüntetni.

2. A közjegyzői okirat létéről szóló bizonyítványt annak az érdekeltnek lehet kiadni, akinek a részére a közjegyző hiteles kiadmányt, illetve hiteles másolatot is kiadhatna (149. §).

3. Ha a közjegyzői okiratról hiteles kiadmány egyáltalán nem lenne kiadható, az magának a közjegyzői okirat intézményének célját hiúsítaná meg, vagyis azt, hogy a jogéletben szerepeljen.

A Javaslat korlátozza a hiteles kiadmányok számát - mivel magánokiratból is többnyire kevés eredeti kerül a jogi forgalomba -, és kiadásukat főszabályként csak közvetlenül az eredeti okirat elkészítésénél félként szereplők részére engedi meg. A rajtuk kívül állók olyan harmadik személynek tekintendők, akik részére hiteles másolatot lehet kiadni. Mindezek az előírások csak akkor érvényesülnek, ha a felek az okiratban eltérően nem rendelkeztek. Ha az okirat elkészítésekor a felet meghatalmazott képviseli, a hiteles kiadmányt a meghatalmazott részére kell kiadni. (150. §).

4. A hiteles másolatra jogosult személyi kör szélesebb, mint hiteles kiadmány esetén. Ha a fél az egyetlen hiteles kiadmány lehetőségét már igénybe vette, hiteles másolatokra mindig és korlátlan számban igényt tarthat.

5. A végrendeletet vagy egyéb végintézkedést tartalmazó közjegyzői okiratról készült hiteles kiadmány és másolat kiadására vonatkozó szabályok eltérően alakulnak az örökhagyó életében, halálát követően, illetőleg a végintézkedés kihirdetése után. Az örökhagyó életében e lehetőség szigorúan a személyéhez kötött, halála és a végintézkedés kihirdetése között pedig kizárt. A kiadmányra jogosult személyi kör az örökhagyó halála és a végintézkedés kihirdetése után felel meg az általános szabályoknak. A 152. § tehát a 150-151. § rendelkezéseihez képest korlátozást tartalmaz. A meghatalmazásra a 132. § vonatkozik.

6. A tanúsítvány és a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyv hiteles másolatának kiadását a Javaslat lényegében nem korlátozza, bárkinek kiadható, aki jogi érdekét valószínűsíti (153. §). A végrendelet letétbe helyezése alkalmával felvett jegyzőkönyv hiteles másolatára ez nem vonatkozik.

7. A Javaslat meghatározza a hiteles kiadmány külső alakját (154. §). A kiadmány közokirat volta indokolja azt, hogy a közjegyzői okirat külső alakjára vonatkozó előírások a hiteles kiadmányra is irányadók legyenek. A hiteles kiadmány általában az okirat teljes szövegét magában foglalja, ettől eltérni csak akkor lehet, ha a közjegyzői okiratban több jogügylet szerepel, de csak egyesekről szükséges a hiteles kiadmány, amely ilyen esetben természetesen csak kivonat (156. §).

8. A konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi szerződés és a kétoldalú konzuli egyezmények feljogosítják a konzulokat okiratok készítésére és okiratok hitelesítésére. A konzul által készített okirat ésaz általa kiállított tanúsítvány azonos hatályú a közjegyző által készített okirattal, illetőleg az általa kiállított tanúsítvánnyal. Ezért indokolt, hogy a konzul az említett közokiratok kiállítása során a Javaslatban foglalt rendelkezések szerint járjon el.

XI. FEJEZET

OKIRAT, PÉNZ ÉS ÉRTÉK MEGŐRZÉSE

Okirat megőrzése

A 158-161. §-hoz

Az okirat közjegyzői megőrzése hagyományos közjegyzői tevékenység, általában a későbbi esetleges bizonyításnak, jogok, elsőbbség biztosításának célját szolgálja.

A tevékenység jellege és célja kizárja azt, hogy a közjegyző zárt borítékot vegyen át megőrzés végett, ismernie kell a boríték tartalmát, az okiratot. A közjegyzőnek meg kell győződnie arról, hogy a boríték tartalma a közjegyzői megőrzésnek tárgya lehet. Ezután van csak lehetőség arra, hogy a borítékot - akár a közjegyző, akár az ügyfél - lezárja és az elkészített jegyzőkönyvhöz fűzze.

A végrendelet megőrzésére nem ezeket a rendelkezéseket, hanem a 134-135. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

Pénz, értéktárgy és értékpapír bizalmi őrzése

A 162-165. §-hoz

A Javaslat által szabályozott bizalmi őrzés intézménye új eleme a közjegyzői tevékenységnek, mai viszonyaink között azonban enélkül nem érhető el, hogy a közjegyző a felek részére valóban teljes körű jogi szolgáltatást nyújtson.

A bizalmi őrzés feltétele a közjegyző által készített közjegyzői okirat. A közjegyzői tevékenység bizalmi jellegénél fogva különös jelentőséggel bír a pénz, értékpapírok, és értéktárgyak megőrzése is. Kezelésükre a törvény végrehajtásáról szóló igazságügyminiszteri rendelet ír elő részletes ügyviteli szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a megőrzés tárgyát képező vagyontárgyak a közjegyző saját vagyonától szigorúan el legyenek különítve, azokról a közjegyző olyan nyilvántartást vezessen, hogy a letétek bármely időpontban áttekinthetőek legyenek. E tevékenység szükségessé teszi, hogy a területi kamarák a közjegyző nyilvántartását és letétkezelését külön is ellenőrizzék.

Értékeket a 162. § alapján a közjegyző csak meghatározott - általában rövid - időre vehet őrizetébe. A készpénz őrizete csak külön e célra nyitott bankszámlán valósulhat meg, ezáltal teljesülhet az ügyfeleknek az a régóta hangoztatott és mai viszonyaink között indokolt igénye, hogy a meghatározott célból letétben lévő készpénz után kamatot kapjanak. Az értéktárgyak őrizetére nem kötelező, de ajánlható banki széfek igénybevétele.

A közjegyző őrizetében lévő okiratok, pénz és értékek a közjegyző szolgálatának megszűnése esetén nem kerülnek irattárba, hanem a közjegyző utódja veszi azokat át. Így biztosítható a megőrzés folyamatossága.

XII. FEJEZET

KÖZJEGYZŐI IRATTÁR

A 166-171. §-hoz

A közjegyző irattárakra vonatkozó szabályozást az indokolja, hogy a közjegyzőség a Javaslat által létrehozott szervezeti formában is az igazságszolgáltatás része marad; közérdek fűződik ahhoz, hogy a közjegyzői okiratok, nyilvántartás, a közjegyző bélyegzője it kerüljön megőrzésre. A közjegyzői irattár a Fővárosi Bíróság, illetőleg valamennyi megyei bíróság irattára mellett, de attól elkülönítetten működik. célja az okiratoknak a közjegyző személyében beállott változásra tekintet nélkül való megőrzése, továbbá az, hogy az érdekelteknek a hiteles másolatokra és kiadmányokra vonatkozó igénye az okirat keltezésének időpontjára tekintet nélkül teljesíthető legyen. Az irattárban elhelyezett okiratok tekintetében a közjegyző feladatait az irattáros látja el. Minthogy a kiadmányok és másolatok kiadása során a Javaslat megfelelő rendelkezéseit kell alkalmaznia, az irattáros a kiadott iratokon a szükséges záradékot saját aláírásával és bélyegzőjével látja el. Az irattárost - a közjegyzőhöz hasonlóan - az igazságügyminiszter nevezi ki. A közjegyzői irattár azonban állami intézmény, a működésével kapcsolatos költségeket az állam fedezi, a bevételek is az államot illetik.

A közjegyző megőrzésében lévő okiratra, pénzre és értékre vonatkozó előírás azokra a letétekre vonatkozik, amelyekkel kapcsolatban a megbízást a közjegyző még nem teljesítette. Ezek tekintetében a közjegyzői őrizet folyamatosságát és a fél megbízásának megfelelő végrehajtását szolgálja az a szabály, hogy a letétet a közjegyző hivatali utódjának kell átadni. Az utód közjegyző természetesen nem tehető felelőssé azokért a mulasztásokért, melyeket az átvett ügyek intézése során elődje követett el.

XIII. FEJEZET

KÖZJEGYZŐI NEMPERES ÉS EGYÉB ELJÁRÁSOK

A 172-175. §-hoz

1. Az 1. § (3) bekezdésében említett nemperes eljárások során hozott közjegyzői határozatok a jogorvoslatok szempontjából, a helyi bíróság végzésével azonos hatályúak. Az ilyen közjegyzői határozat ellen tehát nyitva állnak azok a jogorvoslatok, amelyek a helyi bíróság végzése ellen nyújthatók be (fellebbezés, kijavítás, kiegészítés iránti kérelem stb.). A fellebbezést a határozatot hozó közjegyzőnél kell előterjeszteni, és azt a másodfokon eljáró bíróság bírálja el. A közjegyzői hatáskörbe tartozó nemperes eljárásokban a közjegyző másodlagosan (kisegítő jelleggel) a Pp. rendelkezéseit megfelelően alkalmazza, az iratok kezelésére pedig a bírósági ügyvitel szabályai az irányadóak.

2. A közjegyző permegelőző jogi szolgáltatása csak akkor éri el a célját, ha a közjegyző a jognyilatkozatot, jogügylet közokiratba foglalásán túl olyan jogi szolgáltatást nyújt, amely lehetővé teszi, hogy a felek által elérni kívánt jogi hatás valóban bekövetkezzék. Példa lehet erre a jogügylethez szükséges hatósági engedély beszerzése, kiskorú fél esetén a gyámhatóság engedélye iránti eljárás, a jogosult nyilatkozatának beszerzése az elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez. S végül a leggyakrabban előforduló az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzés iránti eljárás.

A jogban járatlan fél számára hátrányt jelentene, ha ezeket - közjegyzői okiratkényszer esetén - magának kellene elintéznie, ezek az eljárások ugyanis szintén jogi ismereteket, és hosszas utánjárást igényelnek.

A közjegyzőre e tevékenység során is irányadóak az általános elvek, mint pl. a pártatlanság, a közreműködés megtagadása. Ebből következik, pl., hogy ha a közokiratban több fél szerepel, a közjegyző csak az együttes megbízásuk alapján járhat el. Ezek az általános elvek segítenek egyben élesen elhatárolni e szűkkörű, korlátozott képviseletet a jogi képviselet korlátlan és széles körű formáitól, pl. az ügyvédi képviselettől.

NEGYEDIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XIV. FEJEZET

A TÖRVÉNY HATÁLYBALÉPÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA

Hatálybalépés

A 176. §-hoz

A Javaslat szerinti törvény megalkotása és hatálybalépése között szükségessé váló igazgatási tennivalók végrehajtása összetett feladatot jelent, és nagymértékben érinti az állampolgároknak a zavartalan jogszolgáltatáshoz fűződő érdekeit. A Javaslat ezért a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek megfelelően a hatálybalépés időpontját úgy állapítja meg, hogy kellő idő maradjon az új törvény alkalmazására való felkészülésre.

Átmeneti rendelkezések

A 177-178. §-hoz

1. A Javaslat szerint a közjegyzői állások számát és székhelyét, egyes esetekben pedig a közjegyző illetékességi területét is az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. Az új törvény hatálybalépésének napján azonban olyan hagyatéki és egyéb nemperes ügyek vannak folyamatban, amelyek még a hatálybalépés előtt indultak. Ezek megfelelő elintézése érdekében a Javaslat felhatalmazást ad az illetékes megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) elnökének az ilyen ügyek szétosztására.

2. A Javaslatnak az állami közjegyzői szolgálat megszűnésével és a Javaslat szerinti közjegyzői működés megkezdésével kapcsolatos rendelkezései azt a célt szolgálják, hogy az átmenet ne okozzon hátrányt sem a jelenleg működő közjegyzőnek, sem a közjegyzői szolgálatot igénybe vevő állampolgároknak. A Javaslat tehát szabályozza, hogy a közjegyzők munkaviszonyának megszűnése törvényes keretek között történjék, illetve azoknak, akik a továbbiakban közjegyzőként kívánnak működni, erre lehetőségük legyen. Az újonnan kinevezett közjegyzők a Javaslat szerinti működésüket a Javaslatban megjelölt eljárás alapján, az ott megjelölt időpontban kezdik meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy a közbenső idő alatt még munkaviszonyban álló állami közjegyzők működnek.

3. A közjegyzői szervezet belső igazgatását a Javaslat hatálybalépését követően a közjegyzői önkormányzat szervei látják el. Ezek megalakítását - a Javaslat által reájuk ruházott feladatok jelentőségére tekintettel - a Javaslat 3 hónapi határidőn belül teszi kötelezővé.

A Javaslat hatálybalépését követően csak hosszabb idő elteltével lehet közjegyzőhelyettesek felvételével számolni, ezért a kamara működését - átmenetileg - közjegyzőhelyettes tagok részvétele nélkül is lehetővé kell tenni.

4. A Javaslat a közjegyzői irattárak létrehozására az új törvény hatálybalépésétől számított 6 hónapos időtartamot jelöli meg. E viszonylag hosszabb határidő azért szükséges, mert az irattárak létrehozásának számos technikai és személyi feltételét kell megteremteni. Az irattárak iránti igény az újonnan kinevezett közjegyzők szolgálatának megszűnése miatt is csak később merül fel.

5. A Javaslat 16. §-a az országos kamara véleményének beszerzéséhez köti a közjegyzői állások számának és székhelyének meghatározását. Mivel a Javaslat hatálybalépésekor az országos kamara még nem működik, első alkalommal a közjegyzők társadalmi szervezetének és a megyei (fővárosi) bíróságok elnökeinek véleménye pótolja az országos kamara véleményét.

6. A Javaslat a közjegyzői szervezetet új alapokra helyezi. A szervezeti változás egyes elemei csak hosszabb idő eltelte után valósulhatnak meg teljes körben. Ilyen elem az utánpótlásnak a közjegyzőjelöltekből és közjegyzőhelyettesekből való biztosítása. A teljes képzési idő 5 év. Mindaddig azonban, amíg valamennyi közjegyzői állás ily módon nem tölthető be, lehetőséget kell teremteni arra, hogy egyes törvényes feltételek alól indokolt esetben az igazságügyminiszter felmentést adhasson. ennek egyik módja a közjegyző illetékességi területének átmeneti kiterjesztése, a másik lehetséges eljárás pedig az olyan pályázó kinevezése, aki az előírt közjegyzőhelyettesi vagy annak megfelelő gyakorlattal nem, vagy nem teljesen rendelkezik.

Felhatalmazás

A 183. §-hoz

A Javaslat 70. §-ának (1) bekezdése szerint a közjegyzők felett a felügyeletet az igazságügyminiszter látja el. E feladatának az igazságügyminiszter elsősorban jogszabályok alkotásával tesz eleget. A 12. § (3) bekezdése és a 16. § (4) bekezdése ezért felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy rendelettel állapítsa meg a közjegyzői állások számát és székhelyét, illetőleg annak a közjegyzőnek az illetékességi területét, akinek a székhelyén nem működik bíróság.

A Javaslat a 183. § a)-d) pontjában sorolja fel azokat a további rendelkezéseket, amelyek az új közjegyzői törvény végrehajtása érdekében szükségesek, de meghaladják a Javaslat kereteit, illetve szabályozásuk törvényi szinten nem indokolt. A Javaslat 183. § e) pontjában adott felhatalmazás átmeneti időre szól, figyelemmel arra, hogy a törvényi szintű szabályozáshoz szükséges tapasztalatok hiányoznak.

Hatályukat vesztő rendelkezések

A 184. §-hoz

A Javaslat e szakaszban sorolja fel és helyezi hatályon kívül azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek ellentétben állnak a Javaslat rendelkezéseivel, vagy az új törvény megalkotása folytán feleslegessé válnak.

Módosuló rendelkezések

A 185-188. §-hoz

A jogrendszer összhangjának megőrzése érdekében a Javaslat megalkotásával egyidejűleg indokolttá vált egyes törvényi rendelkezések módosítása is.