A Kúria Kfv.35268/2015/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvmt.) 14. §, 15. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

Kizárólag az alakilag és tartalmilag hiteles számla alkalmas az adólevonásra. A számlakibocsátó személyi és tárgyi feltételeinek vizsgálata a vagyonvédelmi tevékenységi kör esetén.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.268/2015/6.szám

A Kúria a dr. Szegedi László ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a dr. Sági Andrea jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 14-én kelt 12.K.32.504/2014/12. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.504/2014/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 485.600 (négyszáznyolcvanötezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperesnél az adóhatóság 2009. IV-VI. hónapokra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek során a felperes terhére 5.382.000 Ft adókülönbözetet - ebből 4.856.000 Ft adóhiányt - állapított meg, valamint adóbírságot és késedelmi pótlékot is kiszabott. Indokolása szerint a felperes az érintett hónapokra sem fizetendő, sem visszaigényelhető adót nem vallott, csupán kisebb összegű következő hónapra átvihető követelést. Tevékenysége személyi- és vagyonőrzés, anyagmozgatás, jegyellenőrzés volt. A munkáit tartós megbízással (pl. B.), illetve eseti megbízásokkal (koncertek, fesztiválok) végezte. Ugyanakkor saját alkalmazottai nem voltak, a munkát alvállalkozókkal teljesítette. Áprilisban a K. Kft., május-június hónapban pedig a K. Kft. valamint a V. Kft. által kiállított számlák alapján számolt el levonható áfát. Az adóhatóság a K. Kft.-nél is vizsgálatot folytatott és megállapította, hogy a cég a megbízólevél átadása után már elérhetetlen volt, az adott időszakban ténylegesen foglalkoztatott 3-4 fő vagyonőrrel a kiszámlázott teljesítés a munkaórák számára tekintettel lehetetlen volt. Bevallásában az értékesítés utáni áfát lényegesen kisebb összegben vallotta be, mint a felperesnek kibocsátott számlák értéke. A beszerzési adatai szerint további alvállalkozókkal a munkát nem végezhette. Ugyancsak vizsgálta az adóhatóság a V. Kft.-t, aki viszont alkalmazottak hiányában továbbadta a munkát a K. Kft.-nek. Mindkét alvállalkozó ügyvezetőjét nyilatkoztatta az adóhatóság, de egyik sem emlékezett a felperesnek végzett munkákra, és a vallomásuk az iratokból megállapítható adatokkal ellentétes volt. A felkutatott és meghallgatott dolgozók sem erősítették meg, hogy a két alvállalkozón keresztül a felperesnek munkát végeztek volna. Minderre tekintettel az adóhatóság megállapította, hogy a K. Kft. és a V. Kft. által a felperes felé kibocsátott számlákon lévő gazdasági esemény nem a felek között ment végbe.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú hatóság új eljárásra utasítását kérte. Kifogásolta, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, ugyanis meg kellett volna keresni a tényleges munkavállalókat, illetőleg a BKV-t annak közlésére, hogy az egyes munkahelyeken kik dolgoztak, be kellett volna szerezni a banki átutalásokat, a munkaügyi iratokat, vizsgálni kellett volna a kibocsátott számlák eredetét, a számlatömb vásárlóját. Sérelmezte, hogy noha rendelkezésre állt az őrszolgálati napló, de ezt az adóhatóság figyelmen kívül hagyta, nem tartotta alkalmas bizonyítéknak.