A Kúria Kfv.35268/2015/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvmt.) 14. §, 15. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.268/2015/6.szám

A Kúria a dr. Szegedi László ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a dr. Sági Andrea jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 14-én kelt 12.K.32.504/2014/12. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.504/2014/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 485.600 (négyszáznyolcvanötezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperesnél az adóhatóság 2009. IV-VI. hónapokra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek során a felperes terhére 5.382.000 Ft adókülönbözetet - ebből 4.856.000 Ft adóhiányt - állapított meg, valamint adóbírságot és késedelmi pótlékot is kiszabott. Indokolása szerint a felperes az érintett hónapokra sem fizetendő, sem visszaigényelhető adót nem vallott, csupán kisebb összegű következő hónapra átvihető követelést. Tevékenysége személyi- és vagyonőrzés, anyagmozgatás, jegyellenőrzés volt. A munkáit tartós megbízással (pl. B.), illetve eseti megbízásokkal (koncertek, fesztiválok) végezte. Ugyanakkor saját alkalmazottai nem voltak, a munkát alvállalkozókkal teljesítette. Áprilisban a K. Kft., május-június hónapban pedig a K. Kft. valamint a V. Kft. által kiállított számlák alapján számolt el levonható áfát. Az adóhatóság a K. Kft.-nél is vizsgálatot folytatott és megállapította, hogy a cég a megbízólevél átadása után már elérhetetlen volt, az adott időszakban ténylegesen foglalkoztatott 3-4 fő vagyonőrrel a kiszámlázott teljesítés a munkaórák számára tekintettel lehetetlen volt. Bevallásában az értékesítés utáni áfát lényegesen kisebb összegben vallotta be, mint a felperesnek kibocsátott számlák értéke. A beszerzési adatai szerint további alvállalkozókkal a munkát nem végezhette. Ugyancsak vizsgálta az adóhatóság a V. Kft.-t, aki viszont alkalmazottak hiányában továbbadta a munkát a K. Kft.-nek. Mindkét alvállalkozó ügyvezetőjét nyilatkoztatta az adóhatóság, de egyik sem emlékezett a felperesnek végzett munkákra, és a vallomásuk az iratokból megállapítható adatokkal ellentétes volt. A felkutatott és meghallgatott dolgozók sem erősítették meg, hogy a két alvállalkozón keresztül a felperesnek munkát végeztek volna. Minderre tekintettel az adóhatóság megállapította, hogy a K. Kft. és a V. Kft. által a felperes felé kibocsátott számlákon lévő gazdasági esemény nem a felek között ment végbe.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú hatóság új eljárásra utasítását kérte. Kifogásolta, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, ugyanis meg kellett volna keresni a tényleges munkavállalókat, illetőleg a BKV-t annak közlésére, hogy az egyes munkahelyeken kik dolgoztak, be kellett volna szerezni a banki átutalásokat, a munkaügyi iratokat, vizsgálni kellett volna a kibocsátott számlák eredetét, a számlatömb vásárlóját. Sérelmezte, hogy noha rendelkezésre állt az őrszolgálati napló, de ezt az adóhatóság figyelmen kívül hagyta, nem tartotta alkalmas bizonyítéknak.

A bíróság ítéletével az alperesi határozatot az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A perben kiegészítő bizonyítást folytatott, tanúkat hallgatott meg, így a felperes és a V. Kft. ügyvezetőjét, valamint a felperes egy további tagját, és arra az álláspontra jutott, hogy az ügyben még további bizonyítás szükséges, ami széles körű, ezért a bíróság nem tudja elvégezni, illetőleg a perben jelentős számú új tény, bizonyíték merült fel, amit szintén figyelembe kell venni.

A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Vagylagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint az ítélet a Pp. 206. § (1) és 221. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, nem rögzíti az irányadó tényállást, valamint azt, hogy a bíróság a bizonyítékok közül mit értékelt és mit nem. Nem felel meg a valóságnak, hogy a perben jelentős számú új bizonyíték merült volna fel.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria 2014. június 5. napján meghozott Kfv.I.35.647/2013/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolásában megállapította, hogy noha az elsőfokú bíróság a perben bizonyítást folytatott le, azonban csak részlegesen állapított meg tényállást, és a perbeli jogkérdést nem bírálta el. Az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte, azonban az új eljárásra adott iránymutatás részben nem érthető, nem világos, részben pedig végrehajthatatlan. Kúria az elsőfokú bíróságnak előírta, hogy meg kell állapítania a kiegészített tényállást, a bizonyítékokat értékelni kell és a felperes keresetét teljes körűen elbírálni, továbbá ki kell térni a kellő körültekintés kérdésére is.