A Kúria Mfv.10520/2012/5. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 95. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

I. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által hozott jogerős közigazgatási határozatot jogszabálysértés esetén az ügyfél terhére csak egy ízben és a határozat közlésétől számított öt éven belül lehet módosítani.

II. A korkedvezményre jogosító munkaköröket a jogszabályban lévő jegyzék alapján kell megállapítani. A jegyzéktől eltérő szűkebb megjelölésű, vagy tartalmában azonos munkakör is minősülhet korkedvezményre jogosítóként.

1997. LXXXI. Tv. 95. § (5) b), 1997. LXXXI. Tv. 8/B. §, 168/1997. Korm. rend. 2. § (1), 168/1997. Korm. rend. 2. § (5)

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1346/2011/12., *Kúria Mfv.10520/2012/5.* (BH 2013.11.315), 3114/2015. (VI. 23.) AB végzés

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.520/2012/5.szám

A Kúria a dr. Körmendi Gabriella ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nyugdíjbiztosítási Ig azgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságon 5.M.1346/2011. szám alatt indított és a Pécsi Munkaügyi Bíróság 2012. május 16-án kelt 5.M.1346/2011/12. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Pécsi Munkaügyi Bíróság 5.M.1346/2011/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét mindegyik fél maga viseli.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes biztosított 1983. április 14-től a M-i Üzemének területén adminisztrátorként, anyaggazdálkodóként, anyagkönyvelőként végzett munkát, később a jogutód A. Rt-nél állt alkalmazásban. Esetenként targoncavezetői feladatokat is ellátott, ezen túl pénztáros is volt.

A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 22-06621/2002/0009. számú jogerős határozatával 2002. december 2-án megállapította, hogy a kérelmező biztosított 1978. július 3. és 2002. június 30. napja között 23 év és 351 nap szolgálati időt, ezen belül 16 év és 174 nap korkedvezményre jogosító időt szerzett, ekként az öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest négy év korkedvezményre jogosult.

Az igénylő biztosított, 2011. január 18-án előterjesztett kérelme alapján az igazgatóság 22-01224/2011/0009. számú határozatával az 1978. július 3-tól 2009. december 31-ig eltelt időt vizsgálva akként döntött, hogy a szolgálati idő mértéke 31 év és 172 nap, ezen belül a korkedvezményre jogosító idő 4 év és 355 nap, és így az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárhoz képest az igénylő korkedvezményre nem jogosult.

Ezen határozatot az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság másodfokon helybenhagyta azon indokkal, hogy a M. Zrt. igazolása szerint 1984-től 1987-ig az igénylő nem dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben, de 1991. január 1-től az A. Rt-nél betöltött munkakörei sem szerepelnek a korkedvezményre jogosító jegyzékben. Megállapítást nyert az is, hogy az utóbbi munkáltató a munkabérek után nem vallott be és nem is fizetett ún. korkedvezmény biztosítási járulékot. Egyebekben a napi három órán át ionizációnak kitett munkavégzés sem nyert bizonyítást.

A felperes keresetében az alperesi határozatok megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy 1984. július 1-jétől 1987. március 31-ig és 1991. január 1-jétől 2011. május 18-ig korkedvezményre jogosító szolgálati időt szerzett, mert ionizációs sugárzás hatása alatt végezte munkáját.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A Pécsi Munkaügyi Bíróság 5.M.1346/2011/12. számú ítéletével mindkét fokú társadalombiztosítási határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.

Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság hivatkozott a volt munkáltatók igazolásaira, munkakönyvi bejegyzésekre, az alperes korábbi jogerős határozatában foglaltakra, arra, hogy az ércdúsító üzem ionizációs zónáján belül végezte a felperes a munkáját. Hivatkozott a munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 95. § (8) bekezdésében írtakra, amiből az következik, hogy a 2002. évben alperes által jogerős határozattal megállapított 16 év 174 nap korkedvezményre jogosító szolgálati idő tárgyában utóbb módosító, egyben kedvezőtlen határozat a biztosítottra nézve nem hozható.