A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27258/2014/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 2003. évi LXXXVII. törvény 1. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 143. §, 170. §, 171. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 65. §, 70. §, 2012. évi XLI. törvény (Személyszállítási tv.) 33. §] Bíró: Bana Imre

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.27.258/2014/20. szám

A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Németh Renáta Ügyvédi Iroda által képviselt Kft. felperesnek, - Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen, adóhatósági határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) forint eljárási illetéket az erre irányuló felhívásra az Államnak térítsen meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a keresetlevél, az alperes írásbeli nyilatkozata, a beszerzett adóigazgatási eljárás iratai, Szakértő-1 igazságügyi szakértő szakvéleménye, valamint a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az elsőfokú adóhatóság 2009-2012. adóévre, valamint 2013. január-május hónapokra általános forgalmi adó ellenőrzést végzett a felperesnél. A vizsgált időszakban a felperes menetrendszerű egyéb szárazföldi személyszállítási tevékenységet végzett. A felperes az általános forgalmi adót érintően az általános szabályok szerint jelentkezett be az adóhatósághoz, 2009. január és 2013. május közötti időszakban havi bevallásra volt kötelezett.

A felperes a vizsgált időszak minden hónapjára önellenőrzést nyújtott be, amelynek eredményeként 2010. december hónapban 7.104 ezer forint, 2013. május hónapban 12.646 ezer forint adót igényelt vissza, a további időszakban következő időszakra átvihető követelést szerepeltetett.

Az elsőfokú adóhatóság 3995528467. számú határozatával az ellenőrzés eredményeként általános forgalmi adó adónemben összesen 299.325.000 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 26.854.000 forintot jogosulatlan igénylésnek, míg 3.834.000 forintot adóhiánynak minősített. A jogosulatlan igénylés és az adóhiány után 15.344.000 forint adóbírságot állapított meg és rendelkezett 767.000 forint késedelmi pótlék előírásáról.

Az elsőfokú adóhatóság - a felperes törvényes képviselőjének nyilatkozatára is figyelemmel - megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban benyújtott önellenőrzésének oka az volt, hogy az igénybe vett fogyasztói árkiegészítés összegét is adóalapként tartalmazta az áfa-bevallása - a felperes meggyőződése szerint tévesen - és az önellenőrzéssel a fogyasztói árkiegészítés összegéből visszaszámított áfa összegével csökkentette a fizetendő adóját. Az ellenőrzés a levonható adó körében ugyancsak tett megállapítást a feltárt, határozatban rögzített eltérés összegére figyelemmel.

A fenti határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, amely fellebbezés eredményeként az alperes 2051973591. számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

A fenti határozattal szemben a felperes keresettel fordult a bírósághoz, amelyben kérte az alperes határozatának megváltoztatását és mentesítését a terhére megállapított adókülönbözet és adóbírság megfizetése alól.

Keresetében előadta, hogy a fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény szerint a támogatást az értékesített bérlet, ezek darabszáma alapján kapják a személyszállítást végző vállalkozók. Bizonyos feltételek fennállása esetén ez egy kötelezően adandó árkedvezményt ír elő a fogyasztók részére.

Hivatkozott a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 12.K.27.225/2011. szám alatt folyamatban volt peres eljárásra, amely eljárás során a bíróság által kirendelt Szakértő-1 igazságügyi könyvszakértő azt állította, hogy a fogyasztói árkiegészítés egy tisztán nettó bevétel, nincs áfa-tartalma. A másodfokú adóhatóság szerint ezzel szemben áll a jogalkotói akarat, valamint a töretlen jogalkalmazói gyakorlat, amely az alperes szerint is törvénnyel ellentétes. Az alperes gyakorlata ellentétes továbbá az Európai Unió Bíróságának C-191/12. számú ítéletével.

Hivatkozott arra, hogy az Áfa törvény 55.§ /1/ és /2/ bekezdése alapján az adóztatandó ügylet megvalósulásakor, illetve a számla kiállításával keletkezik az áfa-fizetési kötelezettség, azaz jelen esetben a bérlet értékesítésekor. A felperes által értékesített kedvezményes bérletek tartalmaznak áfát, amely bérletekre egyébként rávezetésre kerül, hogy az ár magában foglalja az áfát is. Erre figyelemmel a felperes álláspontja szerint nem az Állam által nyújtott fogyasztói árkiegészítés, mint támogatás után keletkezik a felperesnek áfa-fizetési kötelezettsége, hanem a felperes által értékesített bérletek után, ugyanis a fogyasztói árkiegészítés egyfajta kompenzációja annak, hogy a szolgáltató törvényi kötelezettség alapján köteles kedvezményt biztosítani egy bizonyos jogosulti körnek, továbbá ezen kompenzáció összegét kormányrendelet határozza meg, a jegyek, bérletek árát pedig a helyi önkormányzat határozza meg rendeletében. A felperesnek a jegyek, bérletek árának meghatározására semmiféle ráhatása nincs, ily módon a felperes szempontjából a támogatás nem minősülhet árat befolyásoló tényezőnek. A fogyasztói árkiegészítés/szociálpolitikai menetdíj támogatás áfa-tartalmának és az áfa-fizetési kötelezettség tisztázására indítványozta igazságügyi könyvszakértő kirendelését.

Indítványozta továbbá az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését annak tisztázása érdekében, hogy a fogyasztói árkiegészítés/szociálpolitikai menetdíj támogatással kapcsolatosan a felperesnek keletkezik-e áfa-fizetési kötelezettsége, az árat befolyásoló tényezőnek minősül-e jelen esetben.

Az elsőfokú adóhatósági határozat gázolajbeszerzéssel kapcsolatos megállapításait ellentmondónak és okszerűtlennek minősítette, a határozatból azok megalapozottsága nem állapítható meg.

Álláspontja szerint a 3.834.000 forint adóhiány eredete nem állapítható meg a határozatból.

Álláspontja szerint az alperesi határozat adóbírságot megállapító rendelkezése is törvénysértő figyelemmel arra, hogy részben egy olyan összeg után állapít meg adóbírságot, amelyet a felperes megfizetett, csupán annak önellenőrzés melletti visszaigénylése mellett döntött. Ilyen körülmények között az adóhatóság semmilyen méltányolható körülményt nem tudott feltárni.

Utalt az Art. 170.§ /1/ bekezdésében foglaltakra, ezzel összefüggésben rámutatott, hogy a felperes visszaigénylése nem minősül jogosulatlannak. Az Art. 171.§ /1/ bekezdésére hivatkozással álláspontja szerint mellőzhető a bírság kiszabása a törvényben meghatározott esetben, amely feltétel a perbeli esetben fennáll.

Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozata indokolásában rögzített jogi álláspontját.