A Székesfehérvári Törvényszék Pf.21730/2008/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §] Bírók: Hegyi Antalné, Kaló Zsuzsanna, Nyírőné dr. Kiss Ildikó

Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

2.Pf.21.730/2008/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Bakkné dr. Gaál Éva ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, - dr. Mező Béla ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Székesfehérvári Városi Bíróság 17.P.21.890/2006/33. számú ítélete ellen a felperes által 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 36.000,- (Harminchatezer) Ft másodfokú perköltséget.

Ezen ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen - amely elutasította a felperesnek a R.L. örökhagyó és az alperes között 2004. december 16. napján megkötött, és 2004. december 28. napján módosított öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét - a felperes fellebbezett.

Fellebbezésében azt kérte, hogy a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával állapítsa meg a vitatott öröklési szerződés érvénytelenségét.

Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt a körülményt, hogy az öröklési szerződés megkötésére az örökhagyó gyógyíthatatlan betegségének ismeretében került sor, és az örökhagyó a szerződés megkötését követően rövid időn belül elhunyt. Álláspontja szerint az általános társadalmi megítélés szerint tisztességtelen az, hogy az alperes a szerződés megkötésekor számolhatott az örökhagyó közeli halálának bekövetkezésével, és azzal, hogy tartási kötelezettségeit csak rövid időn keresztül kell teljesítenie.

Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során figyelmen kívül hagyta M. O. és S. I-né tanúk vallomását, és részben az orvosszakértői véleményt. Ellentmondásosnak tartotta a szerződést készítő ügyvéd tanúvallomását is, mert annak ellenére, hogy az örökhagyó köztudottan italozó életmódot folytatott, és az örökhagyó háziorvosa is gyakori kézremegést észlelt nála, az okiratot készítő ügyvéd sem alkoholos befolyásoltságot, sem más "furcsaságot" nem látott az örökhagyón. Azt is állította a felperes, hogy az öröklési szerződést módosító okirat aláírásának módja körében is ellentmondásos volt dr. F. I. ügyvéd tanúvallomása.

Sérelmezte, hogy az örökhagyótól származó aláírásminta hiányában nem került sor írásszakértői szakvélemény beszerzésére.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés alaptalan.