A Szegedi Ítélőtábla Bf.694/2015/5. számú határozata sikkasztás bűntette tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 215. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 160. §, 335. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 6. §, 33. §, 34. §, 35. §, 36. §, 37. §, 52. §, 53. §, 54. §, 81. §, 85. §, 102. §, 372. §, 403. §] Bírók: Benedek Tibor, Mezőlaki Erik, Nagy Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Törvényszék B.405/2013/76., *Szegedi Ítélőtábla Bf.694/2015/5.*, Kúria Bfv.299/2018/5. (BH 2018.12.328)

***********

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2016. június 9. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T ET :

A sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék 2015. július 3. napján kihirdetett 14.B.405/2013/76. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint:

A vádlott cselekményét

folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének [Btk. 372. § (1) bekezdés 1. fordulat, (4) bekezdés a) pont] és

a számvitel rendjének megsértése bűntettének [Btk. 403. § (1) bekezdés b) pont] minősíti.

A vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből - a végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A vádlott köteles megfizetni a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 (tizenöt) napon belül a (1. sz. gazdasági társaság megnevezése) "fa." magánfél részére 22.560.000.- (huszonkettőmillió-ötszázhatvanezer) forintot és ennek 2009. október 22. napjától a kifizetés napjáig járó mindenkori törvényes kamatát, valamint ezzel összefüggésben köteles a vádlott megfizetni az adóhatóság külön felhívására 900.000.- (kilencszázezer) forint eljárási illetéket az államnak.

A zár alá vételt fel kell oldani, ha a magánfél a megállapított teljesítési határidő lejártától számított 30 (harminc) napon belül nem kért végrehajtást.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a vádlottat szabadságvesztésre ítéltnek tekinti, amelyet börtönben rendel végrehajtani.

A foglalkozástól eltiltás mellékbüntetéskénti megjelölését mellőzi.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A törvényszék a vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdés 1. fordulat, (5) bekezdés a) pont], számvitel rendje megsértésének bűntettében [1978. évi IV. törvény 289. § (1) bekezdés a) és b) pont, (4) bekezdés b) pont] és számvitel rendje megsértésének vétségében [1978. évi IV. törvény 289. § (3) bekezdés] mondta ki.

Az elsőfokú bíróság ezért a vádlottat halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre, valamint mellékbüntetésül a végelszámolói és a felszámolóbiztosi foglalkozás gyakorlásától 5 év eltiltásra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a börtönbüntetés végrehajtásának elrendelése esetére a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról. A (1. sz. gazdasági társaság megnevezése) "fa" magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a zár alá vétel feloldásának lehetőségéről és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélettel szemben a védő a tényállás téves megállapítása miatt, felmentésért jelentett be fellebbezést.

A védő a fellebbezését a másodfokú eljárásban írásban is indokolta. Ebben a felmentést célzó fellebbezését változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 351. § (1) bekezdése, illetőleg a (2) bekezdés c) és d) pontjaiban foglaltak alapján megalapozatlan, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság részben iratellenesen állapította meg a tényállást és helytelenül megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Emiatt azonban az ítélet hatályon kívül helyezésére nem kell hogy sor kerüljön, a másodfokú bíróságnak megvan a törvényes lehetősége a tényállás korrekciójára és ezt követően az első fokú ítélet megváltoztatására. Ami a számviteli fegyelem megsértése bűntettének megítélését illeti, a védő kifejtette, hogy a hiányzó bizonylatokra, illetve a könyvvezetési kötelezettség részbeni elmulasztására vonatkozó vád (szakértő neve)-nak a teljes mértékben megalapozatlan, a felhívott jogszabályok tekintetében téves igazságügyi szakértői véleményén alapul. Nem bizonyított, hogy a bizonylati rend vélelmezett hiányosságai a társaság vagyoni helyzetének áttekintését, ellenőrzését meghiúsították. A szakértő szerinti hiányosságok a vagyoni helyzet áttekintését nem hiúsítják meg, maximum megnehezítik, ami nem bűncselekmény. A vádlott az új felszámolónak tételes iratjegyzéken adta át az iratokat, aki nem jelezte, hogy iratok hiányoztak. A szakértőnek az új felszámoló adta át az iratokat, ha voltak is hiányzó iratok, nem bizonyította senki, hogy azért a vádlottat terheli a felelősség.

Ami a sikkasztás bűntette miatti felelősség megállapítását illeti, e körben a védő kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a végelszámolót a 114.000.000.-Ft összegű végelszámolói díj megilleti. Ennek tükrében a 13.376.944.-Ft kiszámlázása és kifizetése jogszerű volt. Ezzel együtt is 47.376.944.-Ft lett kiegyenlítve a 114.000.000.-Ft-ból. A (2. sz. gazdasági társaság megnevezése)-t iratmegőrzés címén jogszerűen megillette a 72.000.000.-Ft, de ez vissza is lett fizetve. Ami a 22.560.000.-Ft összegű felszámolói díjat illeti, az a hitelező által került megállapításra és már nem tartozott a felszámolási vagyonkörbe. Erre tehát a sikkasztást nem lehetett elkövetni. A vádlott sem sikkasztást, sem hűtlen kezelést nem követett el, ezért összességében a vádlott felmentése indokolt.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.51/2012/3-II. számú átiratában az első fokú ítélet Be. 372. § (1) bekezdése alapján történő megváltoztatását, a vádlott bűnösségének a 2012. évi C. törvény (Btk.) 372. § (1) bekezdés 1. fordulatába ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében, valamint a 2012. évi C. törvény (Btk.) 403. § (1) bekezdés a) és b) pontjába ütköző és büntetendő számvitel rendje megsértésének bűntettében való kimondását, a büntetés kiszabási körülmények pontosítását és a jogi indokolás kiegészítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében felülbírálta és ennek során - miután a felülbírálat az elsőfokú ítélet meghozatalához vezető bírósági eljárás szabályszerűségére is kiterjedt - megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az eljárást.

A törvényszék a bizonyítási eljárás lefolytatását követően a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű értékelése alapján állapította meg az ítéleti tényállást, s az túlnyomórészben megfelelt az alapul szolgáló iratok tartalmának is. A bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadó védői fellebbezés ezért nem vezethetett eredményre. Lényegében maga a vádlott is tényszerűen elfogadta az ítéleti tényállásban foglaltak megvalósulását, az abban foglaltakért való büntetőjogi felelősségének a fennállását azonban mindvégig következetesen vitatta.